Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• Kétévi Vakáció •

Író: Jules Verne (ha valaki azt mondja, Verne Gyula, ne higgyetek neki, mert francia volt a hapsi)

Cím: Kétévi vakáció (Deux ans de vacances, 1888)

Fordította: persze többször kiadták/fordították már magyarra.

Hossz: 200-300 oldal

Zsáner (szerintem): kalandregény

Ajánlott korosztály (szerintem): MG

× Tartalom röviden ×

1860 tavaszán egy hajó hánykolódik az óceánon. Felnőtt nincs rajta, csak tizenöt új-zélandi fiú a Chairman intézetből. Nem sokkal később kikötnek egy lakatlan szigeten, ahol kénytelenek túlélni két teljes éven keresztül, mielőtt – pici, de nem túl meglepő spoiler – visszajutnának Új-Zélandra. Időközben persze barátságok szövődnek, a fiúk hatalmas jellemfejlődésen esnek át, és rengeteg izgalomban lesz részük a szigeten.

× Dramaturgia, karakterábrázolás, világépítés ×

Kezdjük a karakterekkel, ugyanis szívem csücske ez a könyv, főleg a szereplői :D.

Összességében nem tudunk meg róluk sokat: a családjuk anyagi helyzete, a koruk és a vezetéknevük minden információ, amit tudunk rólunk. Ez ma már furcsának hathat, de – tapasztalataimból ítélve, pl Gyűrűk ura, magyar regények, Büszkeség és balítélet – akkoriban nem volt szokás részletes személyleírást adni valakiről (mégis kit izgatna az az információ, hogy milyen színű a karakter haja?), úgyhogy ezt nem róhatjuk fel Vernének. Semmit nem tudunk meg a gyerekkorukról, a céljaikról, a magánéletükről, csak és kizárólag az alapján vélekedhettünk róluk, amit azalatt a két év alatt produkáltak. A személyiségek kissé klisések, pár alapvető tulajdonságra vannak felfűzve, de ez annyira nem zavaró, ugyanis míg pl a Levél a királynakban a karakterek természete nem állt össze, hanem mindig azt tették, amit az író mondott – addig itt megtartják ezeket az alaptulajdonságokat.

Ott van a főhősünk, a fhanszia származású Briant. Bátor, kedves, felelősnek érzi magát a társai iránt. Az ember rögtön megkedveli, és végül is jó főhős-alapanyag: egyértelműen pozitív karakter, cselekvőképes, szimpatikus.

Aztán a személyes kedvenc szereplőm, Doniphan. Az elején egy gőgös, köcsög, hirtelen haragú, felvágós karakterként mutatkozik be, de idővel kiderül, hogy egy nagyon okos, határozott srác, aki igenis képes elismerni a másikat. Ez is személyes vélemény, de én annyira nem szeretem az öntelt szereplőket (khm Draco Malfoy khm), viszont Doniphan sokkal több egy egyszerű gazdag gyereknél. Nagyon tetszik, hogy bár Verne egyértelműen gyerekeknek szánta a könyvet, mégsincs ráaggatva a szereplőkre a jó-rossz bélyeg, hanem igenis teret ad a karakterfejlődésnek, a sokoldalúságnak, és egyébként, ha Doniphan szemszögéből nézzük a dolgokat, egészen érthető is, miért irigy Briantra, hogy mit miért tesz, azaz végre nem egy "utálom mert csak" antagonista! (És ne felejtsétek el, egy 19. századi regényről beszélünk! Szegény Verne, ha felnézne ide Wattpadra, szerintem sírógörcsöt kapna :"D.)

Aztán, még akit fontos karakternek nevezhetünk, az Gordon, az amerikai fiú. Nagyon felelősségteljes, logikus, döntésképes (nem tudom, van-e ilyen szó, de ha van döntésképtelen, ez az ellentéte). Ő eléggé semleges volt, legalábbis számomra, de végül is szimpatikus.

Aztán, a világépítés.

Mint a való világban játszódó történet, nem igazán beszélünk szó szerinti világépítésről, mégis, meg kellett teremteni a közeget, ahol játszódik a sztori. Ez esetben ez egy aprócska sziget. A szakmai részéről természetesen nem tudnék nyilatkozni, de nekem hitelesnek tűnik a sziget és élővilágának leírása (bár lehet hogy csak azért, mert nem figyeltem bioszon és föcin. Szerintem maradjon az első magyarázat.) A sziget felépítése érdekes, sokszínű, az embernek szinte kedve lenne felderíteni.

A dramaturgia... Szokatlan módon nincs most nagyon mit pofáznom erről. Jónak jó, határozottan izgalmas, bár a végkimenetelt illetően kissé kiszámítható a történet.

× Könyv kinézete, külső jellemzők ×

Mivel számtalan kiadása van a könyvnek, ez a rész ezúttal kimarad.

× Egyebek ×

• Leírások: régi regény lévén rengeteg van belőlük. Ez kinek taszító, kinek kevésbé (én személy szerint imádom az ilyeneket, bár ha húsz oldal rámegy a hajnalra, akkor kevésbé – igen, Fekete István, rólad van szó), viszont eléggé fontosak, így nem érdemes átlapozni őket.

• Hangulat: ööö... Olyan tipikus vernés. Akik olvastak tőle, tudják, miről beszélek :D

• Vonzerő: izgalmas a könyv, folyton felfedeznek valami újat, ráadásul elég rövid regény, így egy-két nap alatt könnyen végezni lehet vele.

• Humor: nem igazán van jelen.

• Szerelmi szál: mivel egy csapat 19. századi fiúról szól, semmiféle szerelmi szál nincs (én hiszek a Doniphan×Briantban, de ez személyes vélemény :D)

• Címválasztás: igazából találó, és határozottan figyelemfelkeltő.

• Befejezés SPOILERVESZÉLY: elég kiszámítható, de végül is happy end.

× Pozitívumok-negatívumok ×

Pozitív:
~egyszerű, de mégis szerethető karakterek
~izgalmas történet
~sok leírás?

Negatív:
~régies nyelvezet
~egyszerű karakterek
~sok leírás?

× Véleményem összegezve ×

Egy unalmas kötelezővé alacsonyított, pedig izgalmas könyv, kicsit Robinson Crusoe-s alappal. Régies a nyelvezet, és reeengeteg a leírás, de cserébe szép karakterfejlődéseket kapunk.

× Kinek ajánlom? ×

Kicsit "régimódibb" 10-16 éveseknek, akiknek nem okoz gondot, hogy nem éppen egy tipikus tiniregény. Olyanoknak, akiknek már elege van a szerelmi drámákból. Olyanoknak, akik szeretnének megismerkedni Vernével, nagyszerű kezdés lehet. Na meg persze Robinson-mániásoknak : D.

× Értékelésem ×

7/10

~Lala

~2020/12/09