Úgy tűnt, nektek is tetszik az ötlet, hogy belekezdjek egy ilyenbe, hogy mi lesz belőle, majd meglátjuk.
Valódi, kiadott könyvekről írok kritikát, véleményt, legyen az jó vagy rossz. Kéréseket sajnos nem tudok teljesíteni, ahogy Wattpades sztorikró...
Cím: Red, white & royal blue - Vörös, fehér, királykék
Hossz: négyszáz oldal
Fordította: Moldova Júlia
Kiadta: Könyvmolyképző, Rubin pöttyös
Zsáner (szerintem): romantikus (erotikus)
Ajánlott korosztály (szerintem): 15+
× A történet röviden ×
Az első amerikai elnöknő - aki Obama után van/volt, Trump helyett - fia és az angol koronaherceg egymásba szeret. Lényegében ennyi az alapsztori.
× Cselekmény, karakterek, világ ×
A könyv alapötlete nagyon érdekes, és szerintem a megvalósítása is jó. Azt kapja az ember a könyvtől, amit vár – egy élvezetes romantikus történetet, ami nem cukorfelhős, de reménykeltő. Alapvetően a főszereplők kapcsolata van fókuszban nyilván, és szerintem nagyon jó, hogy legalább épp annyi hangsúly van fektetve az érzelmeikre, azok kibontására, bemutatására, mint a helyzetükre és a kapcsolatukból származó bonyodalomra. Nem egy klasszikus enemies to lovers, sőt, ez a szál nincs túlhangsúlyozva, úgyhogy olyanok is élvezhetik, mint én, akik alapvetően nem annyira kedvelik ezt a trope-ot. Henry és Alex kapcsolata egészséges, le van írva és egész realisztikus a kifejlődése és a bemutatása.
A történet minden szála érdekes, számomra főleg például a politikai rész volt az – a kampányok, a beszédek, a szavazások. (A köszönetnyilvánítás szerint McQuiston is úgy nézett utána a dolgoknak, úgyhogy lehet, hogy valami nem teljesen stimmel, de ezt én nem tudom megállapítani.) Ugyanez vonatkozik az angol királyi családra is. Én speciel nem annyira követem a valódi família életét, de ez felkeltette az érdeklődésemet, nagyon tetszett, hogy közelebb hozta őket, teljesen emberien ábrázolta Henryt és a családját.
A történetben kissé fura volt a rengeteg bulijelenet. Jól voltak megírva, de szerintem egy-két ilyen őrjöngés elég lett volna bele, talán nem lett volna szükség mindegyiket részletezni.
A csavarok néha kiszámíthatóak voltak, kezdve az e-mailes dologgal – Love, Simon ugyebár –, de ez a könyv szerintem kitűnő példája annak, hogy kliséket egyediséggel vegyítve, jól tálalva és izgalmas cselekményt köréjük szőve nagyon jól is meg lehet írni, és nem kell menekülni előlük.
Hasonlóak a karakterek, főleg a mellékszereplők, például Philip, a szabálykövető báty, Nora, a vidám, biszex lány legjobb barát, Zahra, a jó-fej-de-nem-látszik-rajta-nagynéni – de mindegyikük több volt egy toposznál, egy fokkal mélyebb, kidolgozottabb, érdekesebb személyiséggel.
Henryt és Alexet nagyon szerettem :D. Különleges, egyedi, emberi jellemük volt, különböző, de egyáltalán nem sarkítva. Muszáj megemlítenem, hogy nagyon tetszett, hogy nem testesítették meg a sztereotipikus, téves és unalmas BL-főszereplőket, ahol az uke/bottom kötelezően egy lány fiútestben és rövid hajjal, a seme/top meg Thor, Zeusz meg Kim Namjoon egyben, kockahassal – hanem actual karakterek voltak, akiknek nem arra vezethető vissza a személyiségük, hogy a partnerük melyik oldalán helyezkednek el szeretkezés közben, és nem is hangsúlyozta túl ezt a kérdést az író a történetben sem, mert, végül is, who cares? A kapcsolatuk, mint említettem, érzelmileg fel volt építve és két kedvelhető ember jól megírt szerelme csak mélyít a karakterükön.
Ami az erotikus részeket illeti: igazából nem sok konkrétum van benne – persze, van szó a dologról, de maguk a szexjelenetek el vannak mosva, teljes mértékben a romantikára koncentrál a szöveg, szerintem szépen vannak megírva. A korhatár azért érvényes, de egyáltalán nem explicit benne a szexualitás, sőt, szóval, ha valaki emiatt hezitálna, inkább olvassa el és max lapozza át azt a pár oldalt.
× Egyebek ×
• Humor: volt, ahol majdnem hangosan felnevettem :D
• Leírások: a szereplők kinézetéről (persze Henryt leszámítva, haha) elég kevés leírás volt, amit kicsit hiányoltam. Táj/környezetleírásból sem volt sok, bár tény, hogy a legtöbben többé-kevésbé tudják, hogy néz ki pl a Fehér ház, vagy a Buckingham-palota, és annyi infót azért kaptunk, hogy el lehessen képzelni a jelenetet.
• Hangulat: erős hangulata van szerintem a könyvnek, legalábbis engem nagyon beszippantott :D
• stílus: a mondatok egymásba vannak fűzve, a jelenetek dinamikusak, jó helyen vannak a horgok, nagyon olvasmányos. Illetve apróság, de a szövegben voltak néha random szavak és mondatok, amiknek nem igazán találtam értelmét, és hogy hol illenek bele a kontextusba, de nem sok.
• Befejezés és kezdet: számomra kicsit hirtelen és gyorsan ért véget, de jó volt, örültem a happy endnek. a kezdés nagyon jó, érdekes, figyelemfelkeltő, de nem siet, komolyan, különösen jó szerintem az eleje :D
• Cím: tetszett, megadja a hangulatot.
× Könyv kinézete, külső jellemzők ×
Borító:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ki a fene volt az az ízlésficamos, aki valaha, egy másodpercig is úgy gondolta, a pirosat, fehéret és kéket lehet rózsaszínnel párosítani???
És az illusztráció is meh. Speciel nem szeretem a chick-litről szökött, low-effort, csupaszín emberalakos borítókat, de ennél meg különösen, úgy nem tetszik az arcuk :'D
A fordítás klassz, néhol kicsit túl sok a káromkodás, úgy tudom, az eredetiben egy fokkal kevesebb volt, valamint tény, hogy magyarul a bébi közel sem hangzik olyan romantikusan, mint eredetileg - de ez nyilván nem a fordító hibája. Az egész könyvben egy-két elgépelést találni, ami nagy szó egy ilyen hosszú mű esetében.
× A véleményem összegezve ×
Ha jól tudom, kapott valamiféle "Az év romantikus könyve 2020" -díjat. Abszolút megérdemli. Egy jó olvasmány, szerethető karakterekkel, izgalmas, romantikus történettel, érdekes és bátor alapötlettel.
× Kinek ajánlom? ×
Annak, aki szeretne egy igazán jó romantikus könyvet olvasni, esetleg akit érdekel az usa politikája vagy a brit királyi család, aki szereti a BL-t... megéri tenni vele egy próbát.
