Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

9.rész - Igazság

Édes szuszogásra ébredtem, és erős karok között. Az érzéstől elmosolyodtam, majd lassan kinyitottam szemeim. Négy mosolygós arccal találtam szembe magam. Azonnal elpirultam, de még most sem bújtam ki Zayn öleléséből.
- Méghogy nem vagytok együtt. - forgatja szemeit mosolyogva Louis.
- Kimennétek legalább tíz percre, légyszi? - kérem őket csendesen, hogy ne ébresszem fel Zaynt. A fiúk bólintottak és szófogadóan kimentek. Zaynhez óvatosan hajoltam közelebb és adtam óvatos puszit szája sarkára.
- Ilyen ébresztést megtudnék szokni. - mondja csukott szemekkel mosollyal az arcán.
- Még meg sem kaptad, amit eredetileg akartam. - suttogom majd szája felé közelítek. Ajkaink már majdnem összeértek, amikor leborítottam az ágyról. A földről nézett fel rám kicsit dühösen de inkább döbbenten. Én meg csak nevettem rajta. Zayn eközben felkelt és mosolyogva figyelte amint már a hasam fogom a nevetéstől.
- Látom már jobban vagy. - mosolyog rám aranyosan.
- Neked nem esett bajod? - kérdezem a lelökésre utalva. Megrázza a fejét, majd közelebb hajol. Tarkójánál fogva rántom magamhoz és csókolom meg. Ekkor berontottak a fiúk.
- Na jólvan, tubicáim elmondanátok mi van köztetek? - vonogatja szemöldökét Louis amikor bejönnek. Hogy mi van köztünk? Fogalmam sincs.
- Mondhatnánk úgy is, hogy ez bonyolult. - mondom alsó ajkam harapdálva.
- Mi olyan bonyolult ebben? Te szereted, ő szeret, mi itt a probléma? - kérdezi felvont szemöldökkel Liam.
- Mert ez akkor is bonyolult, amit ti nem érthettek. - felelek idegesen. - Most pedig rendbe teszem magam. - mondom majd kikászálódom Zayn mellől és a mosdóba megyek.

Miközben már sminkeltem magam Zayn jött be a mosdóba.
- Miért bonyolult a kettőnk dolga? - kérdi hátulról átölelve.
- Mert még nem tudom megmutatni neked magam - felelek közben kezeire teszem az enyéimet és lehunyt szemekkel dőlök mellkasának.
- Várni fogok rád, te is tudod. - suttogja fülembe és egy puszit ad nyakamra. Hirtelen ötlettől vezérelve fordultam meg és tettem kezeim maszkom kapcsához.
- Mellettem fogsz maradni? Mindig? - kérdezem miközben elkezdem kioldani a csatját. Zayn csodálkozva figyeli amit csinálok.
- Mindig - ad egy óvatos puszit számra. Kioldottam a csatot. Már venném el az arcomtól a maszkot, amikor az ajtó kivágódott és Niall egy hógolyót hozzám vág.
- Ezt még megbosszulom! - szóltam neki gonosza mosolyogva, majd maszkom vissza csatoltam. Zayn szájára adtam egy gyors csókot, majd Niall után eredtem, aki már szaladt is előlem. Hallottam, hogy a másik négy fiú még nevet, de többet nem hallottam, ugyan is Niallel a folyóson szaladgáltunk, pontosabban én kergettem őt.
- Niall, ne menekülj úgy is a hóban végzed, előbb utóbb. - szóltam oda neki, amikor az egyik kanyart a csúszós padlón bevette, egy majd nem eleséssel.
- Úgy sem kapsz el! - szólt vissza nevetve. Azt majd meglátjuk. Egyre közelebb értem hozzá végül a hátára ugrottam. Sikeresen így mind a ketten elestünk.
- Te jó ég! - nevettem a földön feküdve.
- Egyet értek! - nevetett ő is.
- Maguk meg mit csinálnak? - jelenik meg rikácsoló hanggal egy nővér. Niallal egyszerre keltünk fel, és szaladtunk vissza a szobába. Előtte viszont Niall megfogott és a hátára kapott. Lábaimat fogta én pedig nyakánál karoltam át úgy, hogy ne fojtsam meg.
- Na mi van? - kérdi mosolyogva Louis.
- Letepert. - mondja Niall perverzen mosolyogva és letett az ágyra. - Aztán megjelent egy nővér és szaladtunk tovább. - mesélte és lihegve feküdt mellém, engem majdnem kitúrva az ágyból.
- Ha kicsapnak innen a te hibád. - nevetve bököm meg.
- Van kajád? - kérdi a hasát fogva kiskutya szemekkel nézve rám.
- Nincs, de én is éhes vagyok. - fogom meg a hasam ami egy hatalmasat kordult. Liam elment nekünk kajáért, mi pedig addig Niallel tovább szekíroztuk egymást. Mikor ezt meguntuk és Liam is megérkezett a Nando's-ból hozott kajákkal, elhelyezkedtünk és a kis tévét nézve ami a kórterembe volt, enni kezdtünk.

- Tényleg levetted volna a maszkod? - kérdi halkan Zayn, aki mellettem ült. Úgy néz ki nem elég halkan mondta ugyan is négy csodálkozó szempár szegeződött ránk.
- Megbeszélhetnénk később, amikor ez a négy vadbarom nem néz így rám? - kérdezem a négy fiúra mutatva. Ők is kapcsoltak és visszafordultak a tévé felé. Én megfogtam Zayn kezét és a mosdó felé húztam.
- Aki hallgatózni mer leütöm - szólok félvállról a fiúknak majd becsukom az ajtót magunk mögött. Egy kisebb szekrényhez sétálok és felülök rá Zayn pedig elém áll. Kezei combjaimon pihen és kíváncsian néz szemeimbe.
- Megtetted volna? - kérdi egészen halkan.
- Akkor igen. Most viszont újból bizonytalan lettem. - mondom és lehajtom fejemet.
- Szóval elnyertem a bizalmad. - mondja hangjából pedig kihallani, hogy mosolyog.
- Neked automatikus szelektál a hallásod? - nézek fel rá felvont szemöldökkel. Zayn megforgatja a szemeit.
- Azt mondtad bizonytalan lettél. Nem pedig azt, hogy egyáltalán nem mutatod meg, csupán csak elbizonytalanodtál. Nem ugyan az. - mondja aranyos lelkesedéssel hangjában.
- Én most nem tudom megtenni. - suttogom lehajtott fejjel. Olyan egyszerű lenne levenni a maszkot. Minden sokkal egyszerűbb lenne, de én mégis makacskodom.
- Ráér Sisi, te is tudod. - suttogja és ad homlokomra egy puszit. - El sem tudod képzelni milyen boldoggá tett már az is, hogy leakartad venni - ujjaival állam alá nyúl és gyengéden felemeli fejemet.