Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 13.rész - Titkolt Meglepetés

7 évvel ez előtt

- Nem, azt nem hagyom Nina! - kiabál anyu, hajába túrva. - Csak tizenöt vagy. Nem fogom engedni, hogy Londonba menj egy vadidegen fiúval valami Paulhoz!
- Miért? Mondj, egy észérves választ kérlek. - mondom nyugodtan nézve anyura, gúnyosan mosolyogva. Úgyis elfogok menni, nem kell a beleegyezése.
- Ez a fiút még csak nem is ismerd eléggé. - fonja össze karjait maga előtt.
- Másfél éve ismerem.
- Az nem elég. Ráadásul azt se tudod ki ez a Paul.
- Azt ne mond, hogy nem ismered. - forgatom szemeim. - Híres anyu. Híres. Tehát engem is azzá tehetne. Te pedig pontosan tudod mekkora álmom ez.
- Lehet, hogy híres, de nem tudhatod milyen lehet igazából.
- Ha nem megyek oda nem is fogom. - tárom szét karjaim, bár még mindig nyugodt vagyok.
- London veszélyes. - vág vissza anyu, amin már csak nevetek.
- Ez már szánalmas. - nézek rá lesajnálóan majd a szobámba megyek, persze jól becsapva magam után az ajtót. Az ágyra ülök és idegesen túrok hajamba. Persze, anyu nem veszi figyelembe mi is a jó ha azt nézzük, hogy a karrieremet miként tudnám felépíteni. Chrissel is már hónapok óta alakul valami, bár én ezt barátság extráknak mondanám, bár tisztában vagyok vele, hogy szerelmes belém. Viszont én már kevésbé érzek így. Tetszik, de nem mondanám szerelemnek. Csörgő telefonomra néztem, amin Chris neve villogott.
- Helo Szerelmem
- Anyu nem enged. - szólok bele köszönés nélkül. Mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok, ő meg persze mindig így köszönt. Nem tudom, mi lenne, ha egyszer más venné fel a telefont és ő így köszönne. Mindenesetre kíváncsi lennék rá.
- Úgy érted Londonba?
- Igen. De akkor is elfogok menni. Ha kell, akkor az engedélye nélkül.
- Nem tudom mennyire jó ötlet ez Nina. - hallom hangján, hogy nem tetszik neki.
- Vagy jössz velem, vagy nem. Én menni fogok. - mondom határozottan.
- Természetes, hogy megyek veled.

~*~

- Na, jó akkor hajrá. - veszek, mély levegőt majd nézek ki ismét az ablakon. Ahonnan ki kéne valahogy másznom. Két nagyobb sport táskába tettem a dolgaim, amiket ledobtam, így már csak nekem kell lejutnom. Persze Chrisnek és nekem is a hagyományos ablak-mászós szökési módszer jutott eszünkbe. Végül is erőt véve magamon kezdtem kimászni és csak áldottam az eget, amiért nincs tériszonyom. Egy kis bokafájással megúsztam és a két táskát felvéve szaladtam Chris kocsijához, bedobtam hátra a táskáim és én is elfoglaltam a helyem.
- Mehetünk? - kérdi Chris mosolyogva.
- Mehetünk. - adom mosolyogva a választ. Londonban már Paul várt ott, ahol megbeszéltük, illetve a címen, amit megadott. Egyenlőre az ő házában fogunk élni, de Chrissel már keressük, a lakást ahol élhetnénk majd, amint betöltöttem a tizenhatot mivel Paul ragaszkodik hozzá, hogy addig ott éljek nála. Nem találkoztunk eddig csupán üzeneteket váltottunk és telefonon beszéltünk.
- Örülök, hogy személyesen is találkozunk Nina! - fog velem kezet mosolyogva Paul.
- Én is Paul! - mosolygok. - Ő itt a barátom Chris. - mutatok Christopherre.
- Ó igen már meséltél róla. - mosolyogva fog vele is kezet Paul.
- Nos, akkor ez lenne a szobád Nina. - nyit be Paul a Chris szobája mellett lévő szobába.
- Köszönöm Paul! - nézek rá hálásan, mire ő bólint.- Holnap mindent részletesen átbeszélünk, most aludj kicsilány. - int, és már megy is.

- Mik lennének a kikötések? Már ha vannak. - teszi kezeit az asztalra Paul.
- Természetesen vannak. - felelek kissé mosolyogva, lábaimat keresztezem. - Először is a kilétemet nem akarok felfedni így a nevemen változtatnék. Sisi King lesz. - várakozóan nézek Paulra, aki beleegyezésül az ötletemnek bólint. - A családom tudja úgy, hogy végül nem jött össze, hogy karrierem legyen azért itt folytattam a tanulást. A kilétemmel ismét egy kikötés mégpedig, hogy ami fedne egy maszk és szőke egyenes hajú paróka legyen. Nem akarok semmi olyasmit vissza hallani illetve olvasni, később ami a magánéletemmel kapcsolatos. Mindezek mellett igazából is folytatnám a tovább tanulásom. - Paul rögtön rábólintott. Tehát egyikkel sincs ellenvetése, ahogyan vártam.
- Csupán ennyi lenne? - kérdi döbbenten.
- Csupán ennyi. - bólintok. Paul feláll, ahogyan én is.
- Hát akkor rendben. Örülök, hogy én lehetek a menedzsered Nina, nagy jövő áll előtted. - nyújtja kezét mosolyogva, amit elfogadok és kezet fogok vele.
- Köszönöm!