Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

4.rész - Csók

"-Megnézem, hogy van az én kicsi drágám! - mosolyogva kelek fel a kanapéról. El-el csajos estét tartunk, ezért is nincs itt Chris. Ő is azt hiszem elment a barátaival. 
-Várj egy percet! - kap El a karom után. Hirtelen komoly lett a hangja ezért is csodálkozásomat leplezve ülök vissza mellé. 
-Nem gondolod, hogy túl fiatalon vállaltátok Davit? - teszi fel azt a kérdést, amit mostanában annyit hallottam. 
-De. - sóhajtok megadóan. Nem mindenkinek adtam ezt a választ. - Egyértelmű, hogy fiatalok vagyunk a gyerek neveléshez El. De amikor ott voltam a kórházban, hogy elvetessem... Képtelen voltam rá. Ott növekedett a hasamban, láttam amint egyre nagyobb lett, amikor először 
rugdosódott. - mosolyogva nézek magam elé - Hihetetlen boldogság önt el, amikor karjaim között tarthatom az én pici lányom, Davinát. - boldogan nézek fel barátnőm arcába. 
- Elhiszem. - ő is elmosolyodik. Most, hogy már hagyta elindultam Davi szobájába. Csendben nyitottam be hozzá, hisz tudtam, hogy már alszik valószínűleg. Nem is tévedtem. Csendesen feküdt a kiságyában. Játék csörgője erőtlen kis keze mellett pihent. Valami nincs rendben. Túl nyugodt. Túl csendes. Túl...
- Uramisten! - suttogtam. Fejemet rémülten kaptam kicsi mellkasához, hogy halljam lélegzik-e még. 
- Eleanor! - kiáltottam segítségért. 
Nem lélegzik."

Cél tudatlanul, sírva, összefont karokkal ültem az egyik zene szobában. Ilyenkor már nem jön senki sem ide, tudom. Haza nem mehettem, minden cuccom ott hagytam a többieknél.
- Sisi! - nyit be valaki a terembe.
- Menj ki! - kapom arcom elé a legközelebbi tárgyat ami ez esetben egy pulcsi volt. Kié lehet?  Még mindig hallom a közeledő lépteket.
- Menj ki, Zayn! Nincs rajtam a maszkom, kérlek! - hangom végére elcsuklik. Nem vagyok az a könyörgős fajta.
- Itt a maszkod nálam. Vedd fel kérlek, nem akarok elmenni. - mondja halkan és érzem, hogy egyik kezembe adja az említett tárgyat. Elsőnek csodálkozom, de végül elfordulva tőle, felveszem.
- Köszönöm! - suttogom mikor ismét felé fordulok. Ő leguggol elém, és letörli az arcomból a könnyeket.
- Akarsz róla beszélni? - suttogja és mélyen szemeimbe néz. Csak a fejemet rázom. - Gyere ide! - suttogja és kitárja karjait. Némi vonakodás után karjai közé bújom. Így vagyunk egy ideig, majd ő felül mellém, de nem enged el. Lehunyt szemekkel vagyok ölelő karjai között, és őszintén szólva jó érzés. Egészen megnyugodtam mellette.
- Biztonságban érzem magam melletted. - suttogom. A szám megint csak hamarabb járt, mint az agyam. Feszülten várom mit válaszol erre a véletlenül kitudódó gondolatomra.
- Gyere el velem vacsorázni. - ő is suttog. Fáradtan, és csodálkozva nézek fel szemeibe.
- Nem. - rázom meg fejem. - Zayn én nem szeretnék veled randizni, sajnálom. - Valóban sajnálom.
- Nem randi, csak egy egyszerű vacsora. Kérlek. Mint barát a baráttal. - reménykedve néz rám. Olyan aranyosan néz... Mi? Nem! Dehogyis!
- Rendben. - egyezek bele.Nem csak őt, magamat is megleptem válaszommal.
- Gyere. A többiek aggódnak érted. - áll fel, majd engem is felhúz. Hogy mi?
- Úgy érted El? - javítom ki.
- Nem. Úgy értem mindenki, aki bent volt. - mosolyodik el halványan.
- A srácok is? - vonom fel szemöldököm csodálkozva.
- Persze. - nevet, talán egy kicsit kínosan.
- Hát... Ez szokatlan. - motyogom magam elé nézve.
- Miért? - kérdi Zayn értetlenül.
- Soha nem volt, aki aggódna értem csakis El. - mosolygok keserűen. - Elmennék a mosdóba mielőtt vissza megyünk. Túl... szét esett vagyok. - fintorogva nézek végig magamon.
- A barátaid vagyunk Sisi. Nekünk nem kell mindenáron erősnek mutatnod magad. - simítja végig karom, halvány mosoly suhan át arcán.
- Nem. Erős vagyok. - húzom ki magam és határozottan beszélek. Nem vagyok az. Kezdek gyengülni, ezt mind ketten tudtuk. Elmentem a mosdóig Zayn pedig követett.
- Ahhoz, hogy rendbe hozzam magam le kell vennem a maszkot. - mondom neki, mert még mindig az ajtóban áll.
- Oh, rendben. - esik le neki és már ki is ment, becsukva maga mögött az ajtót. Sóhajtva veszem le a maszkot, és igazítom meg a sminkem. Amikor készen vagyok vissza veszem a maszkot és kimegyek.
- Ez gyors volt. - mondja Zayn, aki az ajtó mellett támaszkodott.
- Nőből vagyok, de nem a cicababás fajtából. - mondom rezzenéstelen arccal.
- És vissza tért a kemény-Sisi. - motyogja miközben megyünk ki. - Szuper. - mondja semmi lelkesedéssel.
- Jobban szeretnéd a gyenge, naiv Sisit? - állok meg csípőre tett kezekkel.
- Lehet. - vonja meg vállát és szembe fordul velem. - Nem lehetne, inkább a kettő keveréke? - kérdi reménykedve.
- Szóval nem felelek meg eléggé? Meg akarsz változtatni? - lépek hozzá közelebb felvont szemöldökkel.
- Én... Nem... Csak... Hát... - Közelségem nyilván megzavarta, hiszen csak pár centi volt közöttünk.
- Igen? - hajolok még közelebb és leheletemmel csiklandozom arcát.
- Én csak... - megint nem tud megszólalni.
- Te csak mi, Zayn? - suttogom érzékien, és ajkaim végig húzom füle mellett.
- Csak... - megakad benne a levegő, amikor apró puszit nyomok nyakára.
- Csak? - még mindig suttogok és adok még egy apró puszit nyakára.
- Hm - sóhajtok egyet. - Nagy kár, hogy nem tudtál válaszolni a kérdésemre. Nem szeretem a megválaszolatlan kérdéseket. - mondom csábos hangon majd kikerülve őt megindulok a többiekhez.
- Nina, jól vagy? - ölel magához El, amint belépek.
- Igen. - ölelem egy kicsit vissza. Hangom semmitmondó, ezért is tol el magától El, és figyelmesen nézi arcom.
- Biztos? - kérdi kétkedve.
- Biztos. - bólintok egyet és magamhoz ölelem. - Később gyere el. Szükségem van rád! - suttogom és egy gombócot érzek torkomban elfojtott sírásomtól.
- Rendben! - suttog ő is majd elengedjük egymást. Minden szempár rajtam van, amíg a kanapéhoz sétálok ugyan is a fiúk csináltak nekem helyet. Középen ülök le -az egyetlen szabad helyre-, összefont karokkal, keresztbe tett lábakkal.
- Jól vagy? - kérdi Louis, aki bal oldalamon ült. Kezdek ideges lenni. Sose szerettem, ha ilyen felesleges kérdésekkel bombáznak. Ha tudják, hogy nem, akkor minek kérdezik?
Felé fordítom fejem, hogy egy csípős beszólást tegyek hozzá, de amikor aggódó arcába nézek amin törődéstől csillogó szemei vannak, egyszerűen képtelen vagyok rosszat mondani. Arcom elgyengül ezzel megmutatva milyen is az igazi mimikám, milyen fájdalommal teli.