Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 14.rész - Az idő véges

Ezen a napon volt, hogy Sisi és Zayn először találkoztak -az előző kettő véletlen találkozás után-. Amikor Sisi öltözőjébe benyitottak azok a fiúk, akiket évek óta nem látott mégis az életét jelentették neki. Amikor Sisi még csak egy makacs lány volt, nem pedig egy fiatal édesanya. Amikor Sisi oly közömbösen bánt a fiúval, akit az életénél is jobban szeret.

Mégis most egyedül ül a kanapén míg, gondolkozik. Régi telefonját már hónapok óta, lassan másfél éve nem vette elő. Hiszen tudta, azóta nem érkezett egyetlen egy hívása sem Zayntől. Doniya elmondta neki, hogy a fiú feladta. Bár Nina ennek örült mégis elszomorította. De hisz mire számított?

Az óra reggel hat órát ütött Nina pedig csak ült tovább. Gondolataiba, illetve emlékeibe temetkezett. Végül nem foglalkozva semmivel sétált a szekrényhez ahol szépen elzárva tartotta a telefont, minden emlékkel együtt. Fényképek, a plüss maci, amit egyszer Niall nyert neki, a Louistól kapott karkötő, a Harrytől kapott születésnapi ajándék, ami egy bögre rajta a képükkel. Liamtől a kedvenc könyve, és Zayn rajza amin, ketten vannak. Nina kivette a telefont majd azt bekapcsolta. Látta, hogy valóban nem kereste azóta egyik fiú sem, nem volt egyetlen hívása vagy üzenete sem. A régi képeiket kezdte nézni, amiknek java része a turné közben készült. Elmosolyodott az emlékre, arra a fél évre amit, a fiúkkal összezárva töltött. Sok képen csak az látszódott mikor veszekedtek, ezeket a képeket Eleanornak köszönhetik. De sok olyan is akadt, amikor boldogok voltak és nem veszekedtek. Mind kettő időszak hiányzott neki, hiszen attól, hogy veszekedtek tudta, hogy mindnyájan szerették egymást.

- Nina gyere, nem sokára megérkezik anyu gépe. - szól a képeket néző lánynak Peter. Nina nem sok kedvvel indult meg bátyja felé. Nem vette észre, hogy a telefont a kanapén hagyta a szekrényt pedig nyitva. A kis Soraya viszont igen. Nem sokkal anyja távozása után ment a nappaliba gondolva, hogy mesét nézzen. Tekintete viszont egy idő után nem a mese vonzotta, hanem az eddig zárva lévő, most nyitott szekrény. Kihasználva anyja távollétét kezdett el körülnézni a szekrényben. Magához vette a plüss medvét, hiszen tetszett neki. A képeket csodálkozva nézte. Tudta, hogy anyja híres, nem volt új látnia Ninát szőke parókában és maszkban. Viszont a képen lévő többi ember jelenléte új volt számára. Egyedül Eleanort ismerte meg és nagybátyját. De a másik öt fiút nem. Ez nem megdöbbentő, hiszen Nina sosem mesélt neki róluk. Illetve Zaynnről igen. De róla is csak azokat a dolgokat, amiket a fiú mondott anyjának. Ha valami romantikus dolgot mondott Zayn anno Ninának azokat kívülről fújta és Sora csak remélte, hogy az a férfi akiről, Nina annyit mégis oly keveset mesélt, az ő édesapja. Nem kérdezte anyját erről sosem, nem akarta, hogy ha még sincs, így akkor csalódnia kelljen. Inkább meghagyta magának a saját reményét. Soraya becsukta a szekrényt és a plüssel a kezében visszaült mesét nézni. Nem sokkal később megszólalt Nina egykori telefonja. Sora felakarta venni, nem egyszer volt már ilyen, hogy felvette anyja telefonját viszont eddig nem volt alkalma a régi telefonját is felvenni. A névhez beillesztett képről felismerte a nemrég látott képeken a sötét hajú, barna szemű fiút, aki a legtöbb képen Nina közelében volt. Esetleg csókolta őt, vagy ölelte, de egyszerűen mindig a közelébe volt. Sora felbátorodva, hogy többet tudhat meg édesanyja régi barátairól, esetleg szerelméről felvette a telefont. Bátran mégis kissé félénken szolt bele.
-Hello - szólt vékony hangon Soraya.
- Öö hello - szólt bele egy mély kissé rekedtes férfi hang is, kissé összezavart hangon. Hogyne zavarodott volna össze, ha egy kislány veszi fel a telefont, ráadásul évek után most először.
- Kivel beszélek? - Sora felbátorodva kérdezett, ami a vonal túlsó végén lévő férfit mosolygásra késztette.
- Zayn vagyok. És te picur? - hangja még mindig összezavart, de már sokkal kedvesebb volt.
- Soraya vagyok, de nem vagyok picur. Már három és fél éves vagyok. - Sora fortyogva szól vissza a férfinak, szavait kissé még pöszén ejtve.
- Elnézést nem tudtam, hogy már kész nagylány vagy. - kuncog Zayn. Emlékeztette a kislány fortyogása egykori szerelme hirtelen haragjára, aki történetesen Soraya anyja volt az. - Tudod kié ez a telefon Soraya? Oda tudod adni a tulajdonosának? - folytatta.
- Azt hiszem anyué, de eddig nem láttam ezt a telefont. Nincs itthon senki csak Eleanor.
- Eleanor? - csodálkozik el Zayn. - Ki az anyukád Soraya?
- Attól függ, ki keresi. A szerelmed volt? - kérdi csilingelő hangon Sora. Örült, hogy végre talán megtalálta azt az embert, akiről anyja annyit mesélt. Hitt benne, hogy talán ő lesz az, és egyaránt az apja is ő.
- Életem szerelme. - feleli szinte suttogva Zayn, néhány perc múlva. Neki is eszébe jutottak az emlékek. Éppen ezért is próbálta meg hívni még egyszer Ninát. Neki is eszébe volt, hogy ezen a napon találkoztak először.
- Nina anyukám neve. - feleli mosolyogva Sora. Tudta, hogy ő lesz az, akit úgy megakart ismerni.
- Add, át kérlek édesanyádnak, hogy emlékszem a mai napra. Amikor minden elkezdődött. - utolsó mondatát szinte suttogta Zayn. - Szia Sora, légy jó kislány! - Zayn már leakarná tenni, de Sora még időben szól neki.
- Zayn - szól halkan Sora és miután megbizonyosodott róla, hogy a férfi még a vonalba van folytatta. - Anyu sokat mesélt rólad. Remélem, egyszer megismerhetlek. - feleli a kislány mosolyogva.
- Én is remélem Soraya. - suttogta Zayn mosolyogva, majd Sora letette. A kislány mosolyogva szaladt be a plüssel a kezében Eleanor ideiglenes szobájába, ahol a lány éppen telefonját tette le.
- Eleanor beszéltem vele! Beszéltem! - sikította boldogan a kislány míg Eleanor nyakába ugrott.
- Kivel Hercegnőm?
- Hát Zaynnel! Akiről anyu annyit mesélt, de sose mondta pontosan, hogy ki ő. És most beszéltem vele. Anyut kereste, de én vettem fel a telefont. Jajj El, ő pont olyan, ahogy anyu mesélte. Bárcsak ő lenne az apukám. - sóhajtott Sora magához szorítva a plüss nyulat. Tudta, hogy annak a plüssnek sok köze volt anyja múltjához. Eleanor nem tudott erre reagálni, teljesen ledöbbentette.
- És mit mondott neked pontosan Hercegnő? Anyunak üzent valamit? - szólalt meg végül. Sora pedig elmesélte, amit Zaynnel beszélt.
- És azt üzente anyunak, hogy emlékszik a mai napra, amikor elkezdődött minden. - fejezte be végül. Eleanor elmosolyodott, hiszen ő értette miért. Ő is emlékezett a mai napra. És még mindig teljesen biztos benne, hogy Nina és Zayn szerelme nem ért végett.
- Az, hogy beszéltél Zaynnel legyen a mi titkunk. Anyu nem biztos, hogy örülne neki. Majd én átadom az üzenetet, mintha Zayn nekem mondta volna. Rendben, Hercegnő? - kérdi Eleanor, Sora pedig mosolyogva bólint.
- Te ismered őt? - kérdi csillogó szemekkel.
- Igen, ő nagyon jó barátom.
- Ugye egyszer majd találkozhatok vele? - kérdi Sora, mire Eleanor elmosolyodik.
- Ígérem Hercegnő, hogy hamarosan így lesz.