Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

III.évad 4.rész - Kuszálódó érzelmek

- Istenem, lépjetek már túl ezen - fújtatok idegesen, míg maszkomat felcsatolom. Egy jótékonysági rendezvényen kell részt vennünk. Davira addig egy bébiszitter vigyáz, aki jó barátnőm, Chris pedig kis késéssel érkezik majd, mint én. Persze ezt Esme és El is a szememre hányta, hogy Chris csak azért vette nekem a kávézót, hogy az ilyenjeit elnézzem neki. Ez egyáltalán nem így van.
- Nem értem mi bajotok. Eddig semmi bajotok nem volt Chrissel most pedig hirtelen minden böki a csőrötöket - mondom, majd ott hagyom őket, ahogy kiszállok a kocsiból. Mosolyt erőltetve magamra sétálok végig a szőnyegen és megállok pár fotóra. Kék ruhámat kissé megemelem, míg bemegyek, hogy ne essek el benne.
- Nincs semmi bajunk vele - jelenik meg mellettem nem sokkal később Esme.
- Aha, oké - forgatom szemeimet rá és ott hagyom. Nincs most ehhez türelmem.
- Most is eljátszod, hogy nem ismered a fiúkat? - kérdi kissé gúnyosan El.
- Még nem tudom - felelek unottan.

A lányokkal az este folyamán nem beszéltem többet. Sok emberrel megismerkedtem, köztük azzal a férfival, aki az egész rendezvényt csinálta. Rendes embernek tűnik, többek között egy fotós cége is van, ahova tett egy ajánlatot. Egy egyszerű fotózás, amiket később az egyik újságnak adnak át majd.
- Nagy megtiszteltetés lenne, ha maga lenne az új címlapon Sisi - mondja a húszas éveinek végében járó férfi, míg egyik kezét karomon helyezi el.
- Amint beszéltem az menedzseremmel, értesítem - bólogatok mosolyogva.
- A legjobb hölgyet kérted meg, Matteo - lép hozzánk Harry mosolyogva. Ó, szóval valóban itt vannak a fiúk.
- Ezt magam is tudom Harry - viszonozza mosolyát, míg kezet fognak. - Később még beszélünk Harry. Örülök a találkozásnak Sisi - mosolyog az olasz férfi míg kéz fejemre egy puszit ad. Elmosolyodom ettől, igazán rendes ember.
- Van kedved velem tartani egy pezsgőre? - kérdi Harry az egyik asztal felé intve.
- Persze - erőltetek magamra mosolyt. Az asztalhoz ülünk, ahol a többi fiú szintén ott van. Nem nagyon foglalkoztak vele, hogy Harry magával rángatott egy nőneműt, ahogy észrevettem a göndör sokszor csinálja ezt. Nem próbálkozott flörtöléssel, először csak annyit kérdezett, hogy mit is csinálok pontosan. Mikor mondtam, hogy táncolok felajánlotta, hogy táncolhatnék a banda háttértáncosaként, de visszautasítottam.
- Oh, persze, elnézést. Sisi King minden ajánlatot visszautasít - nevet, és én is elmosolyodom. Hisz ez igaz.
- Erről vagyok híres - vonok vállat, ahogy maradék pezsgőmet kissé meglötyögtetem a poharamba. Mikor újra felnézek egy ismerős, csillogó, barna tekintettel találom szembe magam. Tartom a szemkontaktust csak, hogy nem vettem észre, hogy eközben Harry beszélt. A szólongatására kaptam csak rá tekintetem.
- Ne haragudj, elbambultam - mosolygok halványan.
- Csak azt kérdeztem, hogy van e kedved kijönni - mutat a mögötte lévő nagy üvegajtóra. Ha jól láttam egy nagy kert van ott, pár paddal.
- Őő, persze - felelem kissé vonakodva. Harry nem éppen a távolság tartásáról híres.
- Nem kell félned, nem mészáros vagyok - mosolyog ezzel megmutatva a kis gödröcskéket.
- Rendben - kuncogok, majd követem őt. Kint csak pár lépést tettünk, mikor megálltunk.
- Barátod van, jól tudom? - kérdi már komolyabban kissé, de a jó kedv még ott bujkált a hangjában.
- Vőlegényem - bólintok rá.
- Zayn egész este nézett téged. És biztos vagyok, hogy pár percen belül ki jön. Szeretnél vele kint maradni, vagy nem? - rögtön a lényegre tőr, amin csodálkozom.
- Nem is ismerem - rázom a fejemet. Tényleg nem ismerem annyira.
- Akkor itt az ideje - mosolyog Harry, majd hátam mögé néz és látom amint Zayn jön ki. Körbe néz, amikor meglát minket felénk indul el. A göndör semmit se szólva, összemosolyog Zaynnel és már be is sietett.
- Csak véletlennek lehetne betudni, hogy Harry ilyen hamar itt is hagyott, vagy összebeszéltetek? - nézek rá mosolyogva. Zayn mosolyogva gondolkodást tettet, majd rám néz.
- Vegyük csupán véletlennek.
- Hát, persze - nevetek fel.
- Van kedved sétálni? - karját felém tartja.
- Nagyon a mániátok lett ez az udvar - sóhajtok majd elfogadva karját, karolok belé és indulunk el.
- Mi történt azóta, hogy utoljára találkoztunk? - kérdi egy pillanatra rám nézve, a következőben pedig már előre. A kert nagyon szép volt. Nem túl nagy és nem túl kicsi. Sok bokor és virág volt, néhány pad pedig feldobta az egészet. Kezdett hűvös lenni, ahogy esteledett, éppen csak nem lehetett még fázni.
- Mire gondolsz? - kérdem halkan, tovább merengve a szép kertben.
- Nem nagyon hallottam rólad, pedig te is tudod, hogy mennyi mindent írnak a pletykalapok. - Halkan kuncogok csak rajta. Nem tudhatja, hogy nagyon is hallott rólam.
- Pedig írtak rólam egy cikket - mosolygok önelégülten. Igen, még mindig büszke vagyok magamra emiatt. Zayn mosolyogva néz rám.
- Jól érzem, hogy a kelleténél büszkébb vagy magadra, emiatt?
- Pontosan - halkan kuncogok, majd megindulva húzom magam után Zaynt egy padhoz. Leülök az egyik végébe, ő pedig a másikba. Egy ideig csak néz a szemeimbe, barna szemeit enyéimbe fúrja.
- Na, és Perrie? Itt van? - kérdem, amikor már kínossá válik, hogy ennyire néz, de nem tesz, illetve mond semmit.
- Haza utazott karácsonyra a családjához - rázza a fejét. - Na és Christopher?
- Nem sokára jön - erőltetek magamra egy mosolyt.
- Remek - motyogja. Látszik rajta, hogy legszívesebben szemeit forgatná és fújtatna, de még sem teszi.
- Hogy, hogy nem mentél Perrievel? A menyasszonyod - ráncolom szemöldököm értetlenül. Vállat von és elnéz másfelé. Látszik, hogy nem akar róla beszélni. Pedig biztos vagyok benne, hogy fog. Előbb, utóbb elmondja mi történt, miért nem ment ő is Perrie családjához.
- Menjünk be, kezd hűvös lenne. Nem akarom, hogy megfázz - áll fel, majd engem is felhúz. Hátamon arra a részre teszi nagy tenyerét, ahol a ruha nem fedi. Jól eső borzongás fut át rajtam, amit észrevesz és mosolyogva nyugtáz. Ahogy beérünk, őt elráncigálja egy férfi a többi fiúval együtt, engem pedig Esme, miszerint nem ittam még eleget. Hálát adtam az égnek, amikor megcsörrent a telefonom és megmentett Esme "Itassuk le" tervéből.
- Sajnálom kicsim, nem tudok elmenni. - Chris köszön bele.
- Akkor szilveszterig nem is találkozunk? - vonom össze a szemöldököm.
- Sajnálom. - Eltudom képzelni, ahogy most alsó ajkába harap kínjába. Mindig ezt csinálja.
- Remek - sóhajtok. - Legalább elbúcsúztál Davitól?
- Igen, még haza mentem, hogy összepakoljak - hallom hangján, hogy bűntudata van, de nem tud érdekelni. Dühös vagyok rá. Nem azért mert a karácsonyt nem velünk tölti, ezt már megbeszéltük. Hanem azért mert még ide sem volt képes eljönni. Csak a munka. És ez az, ami idegesít.
- Majd hívlak.
- Tudom, hogy haragszol. Tényleg sajn - közbe szakítva mondandóját nyomom ki egyszerűen. Nagyon sokat dolgozik Chris, azt akarja, hogy mindenünk meglegyen. Mégis ő nincs velünk többet. Attól félek, hogy ez fogja tönkre vágni a kapcsolatunkat.
- Mi történt? - kérdi Eleanor, aki Louisba karolva jött hozzám.
- Semmi - erőltetek magamra egy halvány mosolyt.
- Elrabolom a hölgyet, ha lehet - jelenik meg mellettünk Harry mosolyogva, megmutatva így gödröcskéit. Kuncogva megyek utána. Aranyosabb így, hogy még csak nem is ismer. Bár már akkor is rendes volt, amikor Californiába voltunk. - Na, mesélj, mi volt? Zayn nem hajlandó semmit se mesélni - homlok ráncolva, félig kidugja a nyelvét, amikor befejezi mondandóját. Arca miatt elnevetem magam, amikor ő is kuncogva meglöki a vállam.
- Mesélj csak Nina - kacsint rám. Megtorpanok, ahogy nevemet mondta, de mikor félig hátrafordul egy mindent tudó mosollyal kínosan nevetve megyek utána.
- Semmi nem történt. Csak beszélgettünk - mosolygok halványan, mire a göndör leint.
- De miről?
- Csak annyi, hogy mesélte, hogy Perrie nem lesz vele karácsonykor és én is meséltem neki, hogy Chris sem lesz velünk. - vonok vállat.
- Karácsonyozzatok együtt - zöld szemei felcsillannak saját ötlete hallatán.
- Dehogy - elkerekedett szemekkel nézek rá és rázom fejemet hevesen, míg ő ugyan úgy hevesen csak éppen bólogat.
- Zseni vagyok - tapsol egyet örömében, amire többen is felénk kapták a tekintetüket. - Zayn nem boldog Perrie mellett, ahogy te se Chris mellett. Alig ismerlek, de folyton csak azt hallom, hogy a vőlegényed dolgozik, és éppen nem ér rá veletek lenni - a végén komolyabban beszél, de én csak elfordítom a fejem.
- Ez nem így van - motyogom, továbbra is másfelé nézve.
- Akkor ezt mond a szemembe. - Zöld szemeibe nézek, de meg se mukkanok. Elégedetten mosolyodik el. - Sejtettem. Megyek, megkeresem Zaynt és elmondom neki a nagyszerű tervem - újra felvidulva beszél, és már megy is Zayn irányába, míg én csak az órára pillantok. Mennem kell lassan. Eleanor és Esme keresésére indulok, mindkét lányt hamar megtalálom.
- Én megyek. Majd beszélünk - állok a két lány, Louis és Niall elé. Szavaimat persze, csak a lányoknak szántam. Esme és El is egy öleléssel búcsúzott majd elindultam ki az épületből. Kint ugyan annyi fotós volt, mint amikor bementünk így egy őr kísért a kocsiig, ami már várt. Egyenesen haza fuvaroztak, ahol már Davi várt, bár tudom, ilyenkor már alszik. Vagyis csak remélem, hogy nem maradt fent. Mikor belépek, a házba azonnal leveszem magas sarkúim és a kezembe fogva őket indulok meg. A nappali kanapéján a bébiszitter ül, aki azonnal feláll, amikor észrevesz.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rá - mosolygok rá, míg kezébe adom a pénzt, mint mindig.
- Bármikor máskor - bólint mosolyogva. Elköszön és már el is megy, én pedig fel a szobába. Bemegyek, egyenesen a szobámból nyíló fürdőbe, ahol egy gyors zuhanyt veszek csak. Pizsamámba bújok, ami jelenleg egy rövidnadrág és egy póló, ami nagy rám. Magától értetődő, hogy nagy, hiszen a bátyámé volt. Az ágyra ülök és körül nézek a szobában. Mint mostanában egyre többször üresnek tűnik az egész szoba. Csak én vagyok, ami néha már nyomasztó. Chris valóban rengeteget van távol tőlünk, de szeretem és ő Davi apja. Nem fogja tudni őt pótolni senki sem, és ezt nem is akarom. Telefonom csörgése töltötte be az üres és csendes szobát. Elmosolyodtam, amikor megláttam a képernyőn világító nevet.
- Normális ember ilyenkor már alszik - szólok bele rögtön, amikor felveszem.
- Akkor egyikünk se normális, Baba - hallom hangján, hogy mosolyog, ami engem is mosolygásra késztet. - Hallom egyedül töltitek az ünnepeket - kínosan elnevetem magam, ahogy ezt mondja. Istenem, Harry.
- Ahogyan te is - válaszolok végül.
- Átjöhetnétek. Úgy is egyedül lennék.
- Nem rossz ötlet. De tudod, hogy Davi beleegyezése is kell.
- Természetesen igen. Majd hívj holnap, hogy hogy döntött Mazsola.
- Oké - kuncogok. Annyira szeretem, amikor így nevezi Davit. Mindenki így hívja, de tőle különlegesebbnek tűnik. - Jó éjszakát Zayn - köszönök el tőle, magam elé mosolyogva.
- Jó éjszakát, Baba! - köszön el ő is, majd kinyom. Jobb kedvel, fekszem az ágyba, ahol azonnal elnyom az álom.