- Mit keresel itt? - nézek rá csodálkozva. Barna szemeivel alaposan végig mér, mielőtt válaszolna.
- Ott hagytad a sálad - mutatja fel a krémszínű sálamat. Nem úgy néz ki, mint aki teljesen itt lenne a földön, mintha egészen máson gondolkozna.
- Holnap találkoztunk volna amúgy is Zayn - sóhajtok fejemet rázva, utalva arra, amit Eleanor SMS-ben megírt. A fiúk is jönnek velünk Californiába, pár koncertjük miatt. Nem reagál, semmit csak vállat von. - Köszönöm! - veszem el tőle a sálat. Elmosolyodik halványan és biccent egyet.
- Van kedved bejönni? - mutatok magam mögé. - Davi már alszik, Chris a szüleinél - vonok vállat.
- Rendben - bólint halványan mosolyogva és belép az ajtón. Becsukom mögötte, majd a nappaliba megyünk.
- Szóval, miért jöttél igazából? A sál elég rossz ürügy. - mosolyom szélesebb lesz, ahogy Zayn mondandóm miatt zavartan harap alsó ajkába és süti le szemeit.
- Beszélgetni szerettem volna, jó társaság vagy - von vállat, szemeimbe nézve.
- Beszélgetni, hmm - kuncogok rajta. Mosolyogva vonja fel szemöldökét, de csak megrázom a fejem. Még sem mondhattam azt, hogy eszembe jutott egy hasonló eset. Pedig így volt. Eszembe jutott, hogy még a turné alatt Zayn egyszer már bekopogott hozzám ezzel az indokkal. Akkor éjjel az ő karjai között aludtam el.
- És miről akartál beszélgetni? - térek vissza a valóságba, mielőtt még elvesztem volna gondolataim részleteiben.
- Megismerni jobban téged - kissé közelebb húzódik, nem is venném észre, ha ezzel a mozdulattal nem érne térde az enyémhez. Féloldalasan ülünk mind ketten a kanapén, egymással szembe.
- Mit akarsz tudni? Kérdezz bátran és válaszolok - mosolygok rá. Zayn huncutul elmosolyodik és nyitja száját első kérdésére.~*~
- Vigyázzatok magatokra! - súgja Chris ajkaimba. Velem szembe áll, kezei derekamon pihennek.
- Te is! - puszilom meg a száját. - Hívj, ha megérkeztél! - nézek rá kissé aggódva. Mindig féltem, amikor utazik, bármi történhet akkor. Chris halványan mosolyogva bólint és húz magához egy hosszú csókra. Davihoz megy, aki a tévé előtt a mesébe merül bele, de apja jelenlétére elszakítja a figyelmét kedvenc meséjéről. Chris mosolyogva öleli magához lányát, és váltanak pár szót. Elgondolkozok, és csak azt veszem észre, hogy a Zaynnel átbeszélt este játszódik le az agyamban. Ahogy ajkain többször elidőzött tekintetem, mikor valamiről annyira belemerülve beszélt. Barna szemei, amikbe élvezettel néztem bele, amikor rajtam volt a sor, hogy beszéljek. Festett szőke haja, aminek tövébe látszik eredeti haja, ahogyan beletúr, ha elgondolkozik valamin. Fekete bőrdzsekije, amit rám adott, amikor a teraszra mentünk. Keze, ahogy az enyémmel játszadozott a terasz korlátjának szorítva.
A hideg rázott, ahogy eszembe jutott, hogy majd nem megcsókolt. De jó értelembe rázott a hideg. Annyira közel voltak ajkai, mégis végül mosolyogva húzódott el és nevetve húzott be a meleg lakásba, arra hivatkozva, hogy megfogok fázni.
- Ní - szólít Chris, mire felé kapom tekintetem. - Majd hívlak - mosolyog, mire bólintok és végig nézem, ahogy bőröndjével kezében távozik. Sóhajtva rázom meg a fejem. Nem gondolhatok folyton rá. Nem gondolhatok arra, hogy bár érezném végre valahára édes ajkait az enyéimen. Órákkal később jött értünk Eleanor, addig volt időm becsomagolni.
- Sziasztok, csajok! - köszön mosolyogva El. Davi kuncogva int neki, és én is mosolyogva intek egyet. Hátul bekötöm Davit, majd beülök előre El mellé.
- Szóval, Chris elment - pillant felém egy pillanatra El. - Mi pedig Californiába, ahol talán nem csak mi lányok leszünk.
- Hogy érted? - nézek rá kérdőn.
- Talán Perrie is jön - harap alsó ajkába, ahogy ezt elhadarja.
- Nem zavar El. Miért zavarna? - nevetek halkan és bármilyen meglepő, de komolyan gondolom, amit mondtam.
- Azt hittem tetszik neked Zayn.
- Ezt nem mondtam, hogy nem - nevetek halkan. Mosolyogva forgatja szemeit és inkább a vezetésre koncentrál.
- Megérkeztünk - szólal meg pár perc múlva, amikor a reptérre értünk. - A többiek már itt vannak.
- Oké - bólintok és kiszállok, majd Davit is kiveszem. Bőröndömért nyúlnék, de azt már más kivette. Hálásan mosolygok Zayn felé, aki csak viszonozva mosolyomat bólint.
- Davi, kicsi szerelmem - veszi ki kezemből Harry rögtön, ahogy mellénk áll. Nevetve nézem őket, Davi máris Harry nyakába csimpaszkodik, míg a göndör egy nyalókát ad neki.
- Hello, édes - karolja át vállamat Niall, nagy mosollyal arcán.
- Továbbra sem vagyok szingli Niall - kuncogok, ahogy ledobom magamról karját.
- Én tudok várni - kacsint, amitől csak jobban nevetek. A többiek már felszálltak a magángépre, Zayn és én maradtunk utoljára.
- A dzsekimet egyszer visszakérem. De majd, csak ha a te illatodat érzem rajta - súgja fülembe, míg kezei derekamon pihennek. Zayn bőrdzsekije rajtam van, hosszú ujjait feltűrtem.
- Majd vissza adom, ha úgy tartja kedvem - felelek mosolyogva, ahogy lehámozom kezeit magamról és felsietek a többiekhez.
- Mrs. Carter - mutat Eleanor a mellette lévő üres ülésre.
- Nem vagyok Mrs.Carter - forgatom szemeimet. - És nem is leszek soha.
- Soha, ne mond, hogy soha, baby - sétál fel a gépre Esme.
- Te is idetaláltál? - kérdi El, mire Esme csak szemeit forgatja.
- Ha nem tévedek Esme Peyton a hölgy - nyújtja kezét Niall, majd mikor Esme is kezet nyújt a szőkeség egy puszit ad rá. Elpirulva néz továbbra is a szőkeség szemeibe. Mindenki megismerkedett az újabb emberrel, majd helyet foglaltunk és felszállt a gépünk.
- Szóval Nina Carter, mi? - vonogatja szemöldökét a velem szembe ülő Zayn.
- Nem vagyok Carter - forgatom szemeimet, mosolyogva. Davi Zayn mellé ült, így az ő figyelmét lekötötte a szőke picur.
- Ne is tagadd - bök oldalba Esme.
- Mit? - nézek rá értetlenül.
- Tetszik neked ez a látvány. Zayn és Davi, hogy ilyen jól megvannak. Ez minden vágyad, hogy így legyetek, csak ti hárman.
- Te őrült vagy - nevetek zavartan. Persze, hogy tetszik, sőt egyenesen imádom ennek a gondolatát, de Christ szeretem. Esme mosolyogva vállat vont és elment a mosdóba.
![](https://img.wattpad.com/cover/35006167-288-k512893.jpg)
KAMU SEDANG MEMBACA
Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]
Fiksi Penggemar3.évad: Az ember azt hinné az álmok nem válhatnak valóra. Hogy az álmok talán nem is léteznek. Sokan nem is emlékeznek az álmukra. Én viszont emlékszem. Mindegy egyes kis pillanatára, és igyekszem mindent másképpen csinálni. Kevesebb fájdalmat. Keve...