Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 6.rész - Haza utazás Holmes Chapelbe

Ma megyünk haza. Olyan gyorsan eltelt ez az egy hét, csodálatos volt Zayn családjával és Sorát is megkedvelték, ami kölcsönös. Safaaval is minden jól alakult, ő és Sora nagyon sokat vannak együtt és egyre több hasonlóságot fedezek fel bennük. Doniya akár csak egy gondoskodó anyuka úgy bánik az unokahúgával. Waliyha pedig úgy kezel, mint sógornőjét de attól még eldicsekedett ezzel a barátnőinek. Trisha nagyon sokat mesélt Zayn gyerekkoráról. Nem igazán cikis sztorikat csak szimplán a kicsi Zaynieről. Yaserrel többet beszéltünk és elég közel kerültünk egymáshoz. Elnézve, ahogyan Sorával elvannak tipikus nagypapa-unoka pillanatok vannak, Sora pedig imádja őt. Sőt, az egész családot imádja. Sora senkit sem hív a nevén, mindenkit a maga megfelelőjén hív. Trisha sírva fakadt örömében, amikor Sora elsőnek mamának hívta aztán megragadta a karom magához ölelt és megköszönte, hogy megadtam neki az első unokát. Yaser mindenfélére tanítja már most a kicsit, amiket ő erőszeretettel figyel. A meccset nagyapjával egész jól elnézegetik és úgy látom Sorat még érdekli is. Az első eset, amikor Yasert papának hívta amikor sikítva köszönte meg nagyapjától valamelyik foci csapat pólóját, amit Yaser kimondottan Sorának készíttetett. A három lány már mindenféle nevet kapott. Volt "Nena", de volt amikor csak szimplán a nevükön hívta őket. Vagy Safaa a Safi becenevet kapta tőle, míg Waliyha a Liy rövidítést. Doniyával kitaláltak egy igazán benfektes dolgot. Mivel Sora második neve is Doniya így a kislány adta Doniyának a becenevet, hogy Doni, ő pedig Sorának, hogy Niya. Igazán jól kitalálták, így Doniya általában Raya-nak vagy Niya-nak hívta Sorát. Zayn pedig...Nos, azt hiszem még sosem láttam ilyen boldognak.

A fiúkkal két naponta beszéltünk, de Eleanorral minden este így egy kis ízelítőt kaptunk a fiúkból is. Egyik este Niall sikított és azt mondta, hogy szerinte Barce rámorgott. Szegény kutya szerintem azt se tudja mi volt. Négy év után szépen megnőtt, de nem olyan nagy, hogy félni kelljen tőle. Louis folyton arról csacsogott - még amikor Eleanor beszélt akkor is -, hogy elvittük az ő kis drágáját vagyis Sorát. Zayn erre azt mondta, hogy csináljanak maguknak Elel, mire ő nevetve mondta, hogy dolgoznak rajta. Eleanor azt hiszem ekkor kapott sokkot. Bár, szeretné mégis Louisal nem beszéltek még erről. Liam és Harry most sem hajlandóan velünk beszélni, de azért a háttérből hallatszódott, hogy jól el vannak. Liam azon az elven van most is, hogy most rögtön kéne elmondanom Zaynnek mindent mielőtt még jobban belém szeret, de Zayn erre csak azt mondta, hogy az már megtörtént ugyanis mérhetetlenül szeret. Harry pedig rettentően ideges és kezdi unni, hogy nem tud semmit rólam. Valahogy jobbnak érzem ezek után, hogy egy hétig nem voltunk ott, kitudja még a végén lehet kicsatolta volna a maszkom és lerántotta volna rólam. Peter és Natalia teljesen bele vannak temetkezve az esküvőbe, de mint mindig most is nagyhangúak, jó kedvűek és az esküvő által okozott stressz sincs meg.
- Nem akarom, hogy elmenjetek. - ölel magához szorosan Doniya.
- Sajnálom én is. De nem sokára találkozunk. - húzom magamhoz jobban.
- Hamarabb, mint gondolnátok. - mosolyog ravaszan Zayn, családja pedig értetlenül néz rá. Gyengén gyomron ütöm mire benne megakad kissé a levegő.
- Gondol itt az esküvőre. Remélem. - forgatom szemeimet, majd megcsörren a telefonom. Nem tudom ki lehet a szám nincs elmentve. Elsőnek is kinyomom majd újra a Malik családra koncentrálok. Pár órán belül megyünk, minden időt ki akarok használni. De a telefonom újra csörög. Majd megint. Amikor negyedjére csörög kényelmetlenül állok fel a kanapéból, Zayn ölelő karjaiból és sétálok arrébb egy kicsit.
- Igen? - szólok bele, miközben azt nézem, hogy Waliyha, hogy csikizi Sorát, aki ezáltal könnyezik a nevetéstől.
- Nina? - kérdi egy kissé ismerős, rekedt hang. - Nina?! - ismételi meg nevem, amikor nem válaszolok. A felismerés villámcsapásként ér. Kezem szám elé kapom, a telefonom kicsúszik kezemből így nagyot koppan a padlón. Zayn felém kapja tekintetét majd mikor felméri, hogy mennyire vagyok sokkos állapotban hozzám siet.
- Nina? Kicsim jól vagy? Ki volt az? - kérdi két tenyere közé fogva az arcom. Miért? Miért most keresett meg ennyi év után? Miért nyolc év után hív fel? Mégis mit akarhat? - Kicsim? - szólít csendesen Zayn. Könnybe lábadt szemekkel nézek rá és adok választ.
- Az apám. - suttogom. Elcsodálkozik majd tekintete elsötétül, szinte látom miként jut eszébe neki is, amit Eleanor mesélt. Hát még nekem.