Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

III.évad 13.rész - Az emlékek porrá lettek

- Igazán tudom, hogy nem ránk tartozik, de elmagyaráznátok kérlek? Amióta itt vagyunk ölitek egymást, most meg hirtelen napok óta egymás nyakába vagytok - néz ránk kérdőn Liam. Öt nap telt el, hogy Peterrel kibékültünk és újra nekivágtunk a turnénak.
- A bátyám - intek lazán Peter felé és tovább olvasom az újságot. Eleanoron és Esmen kívül mind meglepődtek.
- Tessék? - kérdez vissza Zayn. Nem, nem igazán beszéltünk egy ideje, de most mégis meglepődött. Megértem.
- A bátyám. Ebből melyik részét nem lehet érteni? - Mindenki csenden emészti az új információt, én pedig ezt megunom. - Na jó. Én elmentem Davival sétálni. Jössz Mazsola? - kérdem rá nézve, mire ő ad egy puszit Harry arcára, majd hozzám siet. Felkapom a kezembe és úgy indulunk el. Régen volt már, hogy csak ketten legyünk, ahhoz képest, hogy amúgy mindig minden nap volt anya-lánya pillanatunk.
- Anyuci mit csináltatok múltkor Zaynnel? - néz rám nagy kék szemeivel, amikor kiérünk a hotelből.
- Mire gondolsz Mazsola? - Nagyon remélem, hogy nem a csókra.
- Amikor Zayn ölébe ültél - nem szabad lottóznom, mit látszik nem találom el és szerencsém sincs. - Szereted őt?
- Dehogy kicsim. Aput szeretem, tudod? - mosolygok rá, de Davi nem reagál. Ebben a percben így is gondoltam, hogy így van.
- Nina - szólt utánam Harry. Megvártam míg beér és együtt sétáltunk. Először azt hittem, hogy Davi miatt jön, ismét. Az elején, mikor megismerkedtem a fiúkkal Harry valóban úgy igazán a barátom volt, de mostanában inkább csak a lányom érdekelte. Néha már rosszul éreztem magam, mintha bébiszitter lett volna.
Beszélgettünk. Harry jó beszélgető társ. Tudja mikor poénkodjon és mikor komolyodjon el. Davi most nem sokat foglalkozott Harryvel, látta, hogy beszélgetünk.
- Gyertek, erre van egy park - mutat a jobb oldali irányba a bongyorka. Arra indulunk el, amerre Harry vezet minket.
- Kérsz egy labdát Mazsola? - kérdi Harry, mikor meglátunk egy árust. Davi rögtön hevesen bólogat, kell neki valami, amivel lefoglalja magát. Biztos unalmas neki a felnőtt beszélgetés. Harry kifizette a rózsaszín hercegnős labdát, majd elment játszani vele egy nagy zöld területre. Leültünk Harryvel egy padhoz, ahonnan tökéletes rálátásunk volt Davira.
- Szóval Peter a bátyád - még mindig érdekes arc kifejezést vágva mondja ezt ki.
- Igen - sóhajtok fel. - Hosszú történet az, hogy miért veszekedtünk mindig.
- Időnk, mint a tenger - mosolyog biztatóan. Mély levegőt veszek. Végül is jó lesz valakinek kiöntenem a lelkem.
- Amikor összejöttem Chrissel, csak tizenöt voltam, ő tíz évvel idősebb. Persze, senkinek se tetszett így a dolog. Az elején még nekem se, maga a tudat, hogy mennyivel idősebb nálam kicsit megriasztott. Végül aztán elérte, hogy bele szeressek. Harcolt értem, kettőnkért. Nem érdekelte, hogy az apja azzal fenyegette, hogy kirúgja a cégétől, dacolt az egészre és alapított egy saját céget. Aztán elakart jegyezni, de én visszautasítottam. Fiatal voltam, senki se akar fiatalon elkötelezni magát. De ő már nem volt annyira, huszonhat évesen már ő is szeretett volna egy tartós, igazán nagyon is tartós kapcsolatot. Aztán mikor újra eljegyzett végül belementem. Aznap tudtam meg, hogy terhes vagyok Davival. Nem emiatt egyeztem bele, napokkal az előtt megtaláltam az eljegyzési gyűrűt, tudtam, hogy újra elakar jegyezni. Már akkor igent akartam volna mondani, de megvártam míg ő kérdezi meg újra. Az, hogy terhes voltam még inkább csábított, hogy igent mondjak hiszen egy gyereknek mindent meg kell adni és ez sikerült is eddig. Ha nem is lenne senkim jelenleg, akkor is megtudnám tenni, magam is jól keresek csupán a tánccal. De ezt neked nem is kell részleteznem, ti fizetitek egy részét - mosolygok rá, mire ő ezt viszonozva bólint. - Szóval senkinek sem tetszett, hogy nem csak már a barátnője vagyok, de egyenesen a jegyese és egy gyerekkel a hasamba, tőle. Peternek különösen nem tetszett. Amikor anyuékhoz mentünk Chrissel, pár hónapos terhes voltam. Peter nagyon örült, hogy haza megyek, egészen addig amíg meg nem látta a nagy hasam és az oldalamon Christ. Anyu próbált jó pofát vágni az egészhez, de határozottan ellenezte. Viszont az abortuszt is. Így lettem nevelve, ezért se tettem meg hiszen egy emberi életről beszélünk. A bátyám és én rohamosan csökkenő kapcsolatot alakítottunk ki. Alig beszéltünk, míg végül semennyit. Három, szinte inkább négy évig felém se nézett, nem is beszéltünk egyáltalán. Fura volt, dehát elkellet fogadnom. - vonok vállat. - Na, meg persze én is megvoltam sértődve rá.
- Hogy, hogy most kibékültetek? - őszinte kérdésnek hangzik, mint akit valóban érdekel. Nyilván így is volt.
- Tudod, van az a határ ahonnan már vissza fordulsz. Nagyon sok volt mind kettőnknek az az idő, amíg nem foglalkoztunk egymással, és mindig is jó testvérek voltunk.
- Hát ez..meglepő. Teljesen másra számítottam - neveti el magát.
- Akarom tudni, milyen beteg sztorit találtál ki? - vonom fel a fél szemöldököm.
- Csak olyasmi, hogy féltestvérek vagytok és nem kedvelitek egymást, vagy lefeküdtél a pasijával - hangosan elnevetem magam. Hogy Peter meleg lenne? Nem az egészen biztos, hogy nem.
- Peter nem meleg tudomásom szerint.
- Nina - teszi egyik kezét a vállamra. - Peter teljes mértékben meleg.
- Nem, nem. Azt mondta volna - ráncolom a homlokom.
- Tegnap Liammel rányitottunk, ahogy egy táncos sráccal smárolt - leesett állal nézek rá.
- Hát ez nagyon-nagyon meglepő - meredek rá kissé lesokkoltan. Mondjuk így jobban belegondolva nem annyira meglepő.
- Na és te? - bök oldalba mosolyogva.
- Na és én, mi? - nézek rá értetlenül. Nem értem mire akar kilyukadni.
- Zaynnel.
- Látod ezt a bazi nagy gyűrűt az ujjamon? - tartom kezemet az arca elé, de csak szemeit forgatja.
- Ez nem lehet akadálya annak, hogy tetsszen Zayn.
- Hülyeségeket képzelsz be Harry - fújom ki a levegőt élesen. Nem hiszem el, hogy még egy ember ilyennel jön.
- Tudod mit csinált? Mosolygott, mikor nevettél. Ideges lesz akármikor is kerül szóba Christopher. Ha beszélsz oda figyel rád, nem mint mikor mi, akkor csak bambul többnyire. Képes volt múltkor felkelni délután, amikor megtudta, hogy te is jössz velünk körül nézni a városba. - Zaynnél nagy szó ha valaki miatt felkel. Imád aludni, senki miatt se kell fel vagy ha mégis nyűgös, nagyon. De emlékszem aznap délután kicsit se volt nyűgös, sőt. Inkább feldobott. - Látod már, amit mi Nina? - kérdi halkan Harry. Ajkaimba harapok és másfele nézek.
- Nem lehetek vele Harry - alig hallhatóan szólalok meg, szerintem éppen, hogy hallotta.
- Már miért ne lehetnél? - neveti el magát. Annyira egyszerűnek érzi, de nem az. - Ha amiatt aggódsz, hogy Davinak nem lenne meg min.. - nevetve szakítom félbe.
- Komolyan azt hiszed, hogy emiatt? Mondtam már, egyedül is képes lennék felnevelni a lányom, nem erről van szó.
- Csak mondom, hogy Zayn is rengeteg mindent megtud neked és a lányodnak adni, és most nem csak a pénzügyekre gondolok - Szeretetre, arra, hogy ott lenne mellettünk és több törődést. Tudom. Amiket Chris nem sűrűn tesz meg.
- Tudom - suttogom. Ez az egész borzalmas.
- Csak kínzod magadat és őt is - nem válaszolok rá, nem tudok mit reagálni. Tudom, hogy így van. De nem tudok változtatni.
Harryvel még pár órát beszélgettünk, majd mikor Davi elrángatta Harryt labdázni mosolyogva néztem őket, végül engem is elráncigált játszani. Mikor kifáradt a kis mazsolám visszaindultunk a hotelbe. Davi nem a mi lakosztályunkba hanem a fiúkéba szaladt és elterült Zayn mellet a kanapén. Meglepődve, de mosolyogva nézte a szőkeséget. Davi hamar elaludt alig pár perc alatt elaludt Zayn pedig a mellette lévő pulcsival betakarta. Tekintetét felvezette rám, kínosan kezdtem érezni magam.
- Bocs, csak beszaladt - harapok ajkamba. Ő is azt nézi, tudom mire gondol. Nem rég még ő harapdálta. És milyen csodásan is tud csókolni.
- Tudod, hogy sose bánom - halkan beszél, nehogy felkeltse Davit.
- Többiek?
- Lent vannak a bárban, valami buli van ott. Esme és El üzeni, hogy a ruhád az ágyon és menj te is.
- Biztos, hogy nem - rázom a fejem. - Davira nem lenne ki vigyázzon.
- A te táncosaid közül maradtak páran. Hope is, tudom, hogy ő szokott rá vigyázni néha - meglepő, hogy így tudja.
- Te lemész?
- Úgy nézek, ki mint, aki egy buliba készül? - mutat végig magán mosolyogva. Melegítő nadrág és egyszerű Green Day-es felső volt rajta. Haja kissé kócosan állt, míg ő maga félig lecsúszva a kanapéról ült vagy olyasmi, lábait a fa kis asztalon pihentetve. Ajkamba harapok ahogy végig mérem. Pontosan tudom, hogy néz ki mindazok a ruhák nélkül, amik most takarják, minden egyes részletet jól ismerek, tetkóitól kezdve az egészen kis megmaradt gyerekkori sebekig. Tökéletesnek látom, még melegítőben is. Nevetése rángat vissza a valóságba. Nagyon elkalandozhattam.
- Elhiszed, hogy még így is nem egy lány menne oda hozzád? - mosolygok, de ő csak leint.
- Menj készülni inkább - sóhajt, majd figyelmét újra a tévének szenteli, amiben valami nyomozós sorozat megy. A szobámba sietek és tényleg minden ott van az ágyamon. Hajamat kiengedve hagyom, göndör fürtökbe futnak össze a végén. Lényegében egész egyszerű a ruha, pont tökéletes.
- Hope, kérlek tudnál vigyázni Davira? - a nappaliban találom meg a lányt, még pár másik táncosommal.
- Persze - bólogat csillogó szemekkel.
- Köszönöm! A fiúk lakosztályában van, de ha elmentünk áthoznád kérlek? Zaynt is kiakarom még rángatni a pocok lyukából - elneveti magát és csak egyetértően bólogat végül kitessékel és jó szórakozást kíván. Benyitok a mellettünk lévő lakosztályba, mire Zayn rám kapja tekintetét. Látom, hogy ugyan az játszódik le benne, mint bennem pár perce.
- Csak akkor megyek, ha te is - fonom össze karjaim. Sóhajt, de ugyan úgy mosolyog. Feláll és a szobájába siet, ahonnan egy fekete nadrágba és fehér pólóba, rajta piros kockás inggel tér vissza. Hajával nem kezd semmit, csak beletúr.
- Davi - kezdi, de közbeszólok.
- Hope vigyáz rá - megragadom a kezét és kihúzom az ajtón, mielőtt meggondolná magát. Még beszólok Hopenak, hogy elmentünk majd még mindig magam után húzva Zaynt elindulok a lift felé. Bent a liftbe szerencsére csak ketten vagyunk, egész kínos, amíg meg nem szólal.
- Imádom, hogy egy egyszerű ruhában is dögös vagy - súgja a fülembe, mögöttem állva.
- Megszólalt Mr.Laza vagyok, de szexi.
- Ilyet se hallottam még tőled - neveti el magát. - Tetszik - súgja nyakamba majd ad oda egy puszit. Mielőtt többet tehetne - vagy én - kinyílik a lift ajtó. Egyenesen a bárba húzom, ahonnan kissé kihallatszik a zene. Nem túl hangos, de azért lehet rá táncolni. Liam és Sophia táncol a terem másik végébe. Sophia Liam barátnője, nem rég csatlakozott a turnéhoz. A többiek egy kis elkülönített résznél ülnek és iszogatnak.
- Már azt hittem nem jössz - mosolyogva tol elém Esme egy pohár..akármit.
- Pedig de. És leráncigáltam ezt a depist is - mutatok a mögöttem álló Zaynre, aki még mindig fogja a kezem. Harryvel találkozik a tekintetünk és rögtön önelégült mosollyal nézi összefont kezünket. Zayn elenged és beül Niall és Louis mellé. Én a két lány között foglalok helyet, akik sorra adják a piát, de én csak keveset iszok. Nem akarok sokat inni. Mikor megszólal a kedvenc dalom felállok, hogy táncolni induljak, de Zayn karon ragad, és velem tart. Nem próbálkozom meg az elcsábítós mozdulatokkal, tudom, ha akarnám Zayn azonnal velem lehetne. Csak jól szórakozva táncolunk, ami mindennél jobb. Keze folyton valahol hozzám ért. Vagy a derekam fogta vagy a kezem. De én se nagyon tétlenkedtem, kezem általában vállán vagy hajába túrva volt. Szuper volt vele. Mint egy igazi tizenkilenc éves. Nem az, akinek komolynak kell lennie, mert a cég vezető barátja ezt akarja. Nem. Egyszerűen csak jól éreztem magam.
- Többször is lehetne ilyen - nézek Zayn szemeibe, amik csillogva figyelnek engem.
- Többször is lesz - puszit nyom homlokomra, mire kuncogva bújok vállába.
- Bocsi, elrabolom - Sophia húz maga után egyenesen a mosdóba.
- Mi az? - nézek rá mosolyogva.
- Nem akarom rád hozni a sokkot, de
- Ezzel pont azt teszed - szakítom félbe felvont szemöldökkel.
- Szóval elég jól felismerem, ha valaki terhes. És szerintem ezt megkéne csinálnod - táskájába kutat egy keveset majd két terhességi tesztet húz ki onnan.
- Mi? - sokkolva állok előtte.
- Szokott olyan lenni, hogy csak úgy megszédülsz, reggelente hányinger és kívánós vagy nagyon?
- Igen, de - most ő az, aki félbeszakít.
- Csináld meg - nyomja a kezeimbe a teszteket. Sokkosan megyek be egy wc fülkébe és csinálom meg őket. Pár percig még várok amíg ki nem adja az eredményt.
- Francba Zayn - morgok kilökve az ajtót. Sophia felnéz, amikor rájön, hogy kijöttem. Persze, hogy pozitív.
- Zayn? - vonja fel a szemöldökét. - Igaza volt a fiúknak - mosolyogva rázza a fejét.
- Most mit csináljak Soph? Chris kinyír ha megtudja - rázom a fejem.
- Elveteted - inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek.
- Soha - rázom hevesen a fejem. Sose vetetném el, hisz egy ember ő is.
- Hány hónapos lehet? - gondolkozik el Sophia. Zaynnel mindig védekeztünk, nem értem, hogy lehet. Vagyis..Ó. Akkor nem, amikor elsőnek feküdtünk le. Francba.
- Kettő. Biztos vagyok benne - kezdek el vadul bólogatni.
- A napokba úgyis jön Chris. Feküdj le vele és majd mond pár hónap múlva, hogy terhes vagy. Ha megszületett, majd azt mondod, hogy kora szülött, az orvost letudod kenyerezni egy kis borravalóval, hogy Chrisnek semmit se mondjon erről - csodálkozva nézek rá. - Ha nem mondod el az igazat, csak ezt tudod csinálni - szomorúan rázza a fejét.
- Köszönöm Soph! - ölelem magamhoz szorosan. A napokba felkeresek egy magán nőgyógyászt és elmegyek hozzá kivizsgálni mindent, jobban.
- Zaynnek se mondod el? - mintha, csak most esne le neki.
- Nem látok rá sok esélyt - mosolyodom el szomorúan. - Ma még jól akarom érezni magam Zaynnel. Ha Chris jön és lefekszünk azt jelenti, hogy még áll az esküvő. Zayn ezután nem akar tőlem semmit.
- Remélem még időben rájössz, hogy kit szeretsz igazából - mosolyog kedvesen. Kikerülöm és visszaindulok Zaynhez, aki már az asztalnál ül. Kérlelve pillantok rá, mire ő csak nevetve fel áll. Megint táncoltunk, de most nem fogtam vissza magam.
- Hiányzol Zaynie - súgom a fülébe. - Hogy csókolj - puszit nyomok szája mellé. - Hogy olyan helyeken járjon a kezed, ahol másé nem - pólója alá vezetem kezem, végig húzom ujjaim V vonalán. - És, hogy még annál különlegesebbeket tegyél - harapok fülébe és kissé meghúzom, kezemet pedig kissé lejjebb vezetem a combjain.
- Utálom, hogy ennyire irányítasz - sóhajt fel. Már látom csillogó szemeiben, hogy ez szabad utat jelent.
- Az nem az én szokásom, tudhatnád már - mosolyogva vonom fel a szemöldököm. Élesen szívja be a levegőt, majd kézen ragadva húz fel a szobák felé. A liftbe végig feszülten állt, majd mikor a lakosztályukba értünk ajkaimnak esett. Mindent, de mindent bele adtam. Kezei, elsőnek hajamba markolt, majd végig húzta az oldalamon derekamba jól belemarva. Gyorsan felkap, cipőim leesnek így a lábaimról. Hajába túrok én is és kissé meghúzom a tincseit. Az inget leszedem róla nagy nehezen majd elindul velem a kezeibe a szobája felé. Ruhámból egyszerűen bújtat ki és magáról is lekapja a nadrágot. Visszahajol hozzám egy csókra, de én pólójától próbálom megszabadítani.
- De türelmetlen vagy cica - kuncog bele a csókunkba.
- Mióta zavar téged, ha látni akarlak ruha nélkül? - mosolygok perverzen. Ennyi pont elég is volt, már le is vette a felsőjét. Nevetve húzom vissza egy újabb csókra. Sose fogom megunni az ajkait. Hasamnál végig simít, ekkor eszembe jut a terhesség. Újra megcsókolom, de most kevésbé vadul, inkább érzékien. Úgy gondolok erre, mintha utoljára lennénk együtt így. Beleakarok adni mindent, amit érzek. Észreveszi, hogy tempót akarok váltani így csak hosszasan csókol. Nyakamat kezdi behinteni apró puszikkal én pedig hangosan sóhajtozok tőle.
- Imádom, amit csinálsz - sóhajtozok csukott szemekkel, mikor lejjebb megy.
- Én meg téged.