Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 5.rész - Család

- Nina? - suttogja halkan Zayn. Karjai között fekszem régi szobájában. Nem alszunk még, habár mind ketten már lezuhanyoztunk és pizsamában fekszünk az ágyban. Igaz nála a pizsama jelentése egy bokszer volt. Egyikünk sem szólalt már meg egy ideje, de Zayn ujjaimmal játszadozása és néha mellkasán lévő hajammal birizgálása éreztette, hogy még ébren van. 

- Zayn? - suttogom ugyan úgy, mint ő.

- Szeretlek. - suttogja érzékien. Sokszor mondta, de ezek általában meggyőzéseknél vagy vitáknál hangzottak el, most pedig csak úgy kijelenti. Egyértelmű, hogy ezt érzi mégis nekem olyan hihetetlen.
- Szeretlek. - suttogom én is ugyan azt mondva, mint ő. Az "én is" olyan viszonzatlan volt számomra mindig. Éppen ezért mondtam ki a teljes szót amit ő is.
- Semmi sem fog megtántorítani abban, hogy veled legyek. - ad egy puszit a fejemre. - Se Harry, se Liam és még Safaa sem.
- Zayn. Azt sem kérném, hogy a barátaid és köztem válassz. De azt, hogy a testvéred és köztem kelljen azt már nem fogom hagyni. Ha az együtt létünk múlik is rajta nem hagyom, hogy úgy legyen nektek, mint nekem volt. - beszélek felemelve fejemet így szemébe tudok nézni.
- Túl jó lelkű vagy. - mosolyog keserűen.
- Csak nem akarom, hogy ez történjen. - rázom fejemet puszit adva szája sarkába. - Mellesleg ha túl jó lelkű lennék nem kínoználak még mindig azzal, hogy nem mondom el az igazat. - teszem vissza fejemet mellkasára és kínosan lehunyom szememet.
- Ne gyötörd magad ezzel. Csak félsz, ezt már te is elmondtad. Eleanorral is beszéltem. Azt mondta megérti, hogy félsz, érthető nagyon is. De szerinte megfogom érteni. És én is így gondolom. - ölel magához jobban.
- Én nem vagyok benne olyan biztos. - Ugyanis van egy lányod. De ezt persze már nem mertem kimondani hangosan is. - Annyit viszont kérek, hogy amikor megtudod gondold át a dolgokat! Kérlek gondolj bele az én helyzetembe is. Hogy te mit tettél illetve mondtál volna. És sose feledd el, hogy mennyire szeretlek - szemeim könnyekkel telt meg, de visszafolytottam feltörekvő sírásom.
- Mennyire ismerlek igazából? - suttogja de hangja még így is megremeg.
- Túl jól. - válaszolok ugyan úgy. Arcát nyakamba temeti és úgy szorít magához.

Amikor felébredtem Zayn még ugyan úgy aludt mellettem. Óvatosan és csendben keltem fel, felkaptam magamra Zayn egyik pulcsiját, ami nagyon nagy volt nekem. Zayn illata ölelte körbe, ami csak még inkább megmosolyogtatott. Halkan nyitottam ki az ajtót és néztem ki, a földszintről beszélgetés hallatszódott. Zayn felébresztése nélkül csuktam be az ajtót és indultam le a lépcsőn. Barna hajamat gyors és kócos kontyba kötöttem miközben csendesen lementem.
- Csak próbálj meg kedves lenni! - sóhajt a hangja alapján Doniya.
- Minek? Nem bírom! - bár Safaa-t alig hallottam beszélni mégis szinte biztos voltam benne, hogy ő az.
- Akkor igyekezz megkedvelni! - csattan fel az eddig csöndben lévő Waliyha.
- Ugyanis a testvérünk felesége lesz! - folytatja idegesen Doniya. - Akár tetszik, akár nem ő is a családunkhoz tartozik már.
- Hozzám biztosan nem. - kötekedik Safaa dühösen.
- Könyörgöm, van egy gyerekük! - szinte sikítva mondja ezt Doniya mégis csendesen.
- Zaynnek nem a gyereke! Csak a csaj kefélt félre! - Safaa annyira nem fogja vissza magát, mint Doniya, de mág így sem tudnák felébreszteni Zaynt.
- Még egy ilyen Nináról és akkora pofont kapsz, hogy azt megemlegeted. - sziszegi idegesen Doniya.
- Ne akarj mindig negatív lenni vele szembe. Láthattad, hogy normális, sőt már azzal is tisztában vagy, hogy esze ágában sincs kisajátítani Zaynt. Ne légy ilyen rossz indulatú és ismerd meg! - folytatja kedvesebben Waliyha. Ezután egy hosszabb csend következett, így arra gondoltam, hogy már nem lesz semmi, ezért beakartam lépni a konyhába, amikor meghallottam Safaa válaszát.
- Rendben. - sóhajt egyet. - De nem fogok jó pofizni. Nem kedvelem, sőt! De attól még nem fogok mindenáron rosszat mondani és képzelni róla. Viszont szeretni sem fogom! - Ezt már úgy éreztem, hogy végszó így bementem.
- Jó reggelt! - köszöntem, hangom még rekedt volt a reggeltől.
- Buenos días - köszön mosolyogva Doniya. Kicsit tanítottam spanyolul, amíg nálunk volt de a legjobban ez maradt meg neki. Halványan mosolyogva néztem rá és foglaltam helyet mellette.
- Raya mikor jön? - kérdi izgatottan Doniya. Raya igazából Soraya, de ő Raya-nak hívja.
- Délután - mosolygok rá, Doniya pedig felpörögve tapsikol akár egy öt éves. Elnézve ezeket rájöttem, hogy Sora és Doniya több mindenben is hasonlítanak.
- Hogy vagy ilyen éber, reggel? - ráncolom szemöldökömet. Ezt akkor se értettem amikor nálunk volt.
- Hidd el ha nem kapna kávét nem lenne ilyen. - inti le Waliyha. Donaya a szemeit forgatta amikor megcsörrent a telefonja. Felcsillant szemekkel nézett a képernyőre amire akaratlanul is ránéztem. Danie a barátja kereste. Illetve vőlegénye. Már egy ideje együtt vannak, konkrétan öt éve. Doniya már nála lakik csak most ő is haza látogatott, mint Zayn, de Doniya otthon hagyta Danie-t. Kezdem kicsit úgy érezni Safaa miatt, hogy nekem is jobb lett volna ha maradok otthon Sorával és a többiekkel. Ezen gondolkozva éreztem meg a derekamnál átkaroló kezeket és nyakamba meleg lélegzetét. Lehunyt szemekkel, mosolyogva bújtam hozzá és kuncogtam amikor nyakamba puszilt.
- Na, tubicáim ne most csináljátok amit akartok. - szól ránk kuncogva Waliyha. Kinyitottam a szemem és mosolyogva néztem rá.
- Mintha csak Louis-t hallottam volna. - mosolyogtam majd Safaara néztem. Tekintete szinte lyukat égetett belém, kezdem érezni, hogy Zaynnel ebben is mennyire hasonlítanak. Nézett, de minden érzelem nélkül. Mintha azt tanulmányozta volna, ahogyan Zaynhez viszonyulok.