Tokyo Revengers oneshot

[Shuji Hanma's cigarettes]

Otthonról szöktél ki, hogy kicsit kiszabadulj a toxikus családi környezetből. A szüleid folyamatosan vitáztak mindenen, neked pedig ez mindig zavaró és felesleges bosszantás volt, így minden alkalommal kiszöktél a lakásból és sétáltál egy nagyot, hogy ki szellőztesd a fejedet, és hogy legyen egy kis nyugodt tered. A mostani alkalommal mivel már egyébként is szükséged volt vásárolni elmentél cigarettát venni, az elején mindig azt mondtad magadnak, hogy nem leszel láncdohányos, de valahogy minden egyes kiszökésed nyugtató pontjává vált, az hogy rágyújtottál egy szálra. S miután vettél magadnak a bolt közelébe foglaltál helyet, és gyújtottál rá egyre, miközben elmerültél a gondolatok tengerében. Érezted ahogy a kinti kellemes levegő az arcodat cirogatja, és az előtted elhaladó embereket beszélgetés foszlányaira néha-néha felfigyeltél gondolataidból. Kellemes időtöltés volt ez számodra és teljesen lenyugodtál tőle, megfeledkezve arról is, hogy pár perccel ezelőtt milyen lendületes dühös hévvel ültél le a földre. Gondolataidból az zavart fel, hogy valaki célirányosan feléd közeledik, először arra gondoltál, hogy csak beléd akar kötni, majd ahogyan megállt előtted észrevetted a szájában lévő cigarettát. 

-Ne haragudj, de meggyújtanád a cigimet? A gyújtomat elhagytam. -a magas fiú érdeklődve nézett le rád, zsebedből elő véve a gyújtódat nyújtottad felé. 

-Tessék, használd csak nyugodtan. -miközben beszéltél alaposabban megnézted magadnak a fiút, akinek a haja mohawk stílusú volt, az elől lévő pár tincs pedig ki volt szőkítve benne. A fiú a használat után vissza akarta neked passzolni viszont e helyet egyenesen az arcodat találta el, hiszen te egyáltalán nem számítottál arra, hogy kijelentés nélkül adja neked vissza. Megilletődve pislogtál nagyokat, a magas srácból pedig egy hangos nevetés zendült fel. 

-El kellett volna kapnod, hülye! -felkaptad vissza rá a tekintetedet és grimaszoltál egyet. 

-Ez csak, váratlanul ért engem! -kezdtél el védekezni, miközben arcodat halvány pír kezdte el színezni zavarodban. 

-Egyébként Hanma vagyok. -szólalt meg kis idő után, ajkaiból és orrából beszéde közben füst szivárgott ki, te nagyot nyelve csillogó szemekkel nézted a fiút, aki annyira nyugtató érzést keltett benned, mégis volt benne valami vonzó is, mert a francba is nem lehet tagadni, hogy a srác piszkosul jól nézett ki. 

-[Neved] -válaszoltál egy újabb nagyobb nyelés után, Hanma pedig ezt ki hallotta a beszédedből és ajkaira egy játékos mosoly csúszott fel. 

-Nekem mennem kell, jó volt beszélgetni veled. Remélem még találkozunk, [Ostoba becézése a nevednek/kicsinyítő beceneved]! -kezével intett, majd elkezdett távolodni tőled.  

-Nem ez a nevem! De én is örültem Hanma! -szóltál a furcsa idegen után az elején felháborodva, de a végére már szélesen mosolyogtál. Hiszen a rejtélyes fiú igazán szimpatikus lett számodra ilyen rövid idő alatt is, ami ritka nálad, hiszen nem voltál nagyon társasági személy a családi háttered miatt. 

[Pár héttel később] 

Újbóli alkalom volt, hogy éjszakai sétát kellett megtenned a családod miatt, akik lent a konyhában kezdtek el veszekedni, te pedig inkább újból kiszöktél, hogy ne kelljen hallgatnod őket. Szádba a cigaretta csikk minden egyes szívásnál halványan felfénylett, gondolataidat szabadjára engedve figyelted a sötét tájat és a csillagokat, amikből most igazán sok volt. A sötét utcán sétálva elmélkedésedből az szakított ki, hogy hátulról megragadták a derekadat és felkaptak a földről. Ajkaid közül egy riadt sikkantás csendült fel, s még a cigarettád is leesett a földre.