Tokyo Revengers oneshot

[You're Imaushi Wakasa's Princess]

Korán reggel az ébresztőd hangjára keltél fel, fáradtan nyújtózkodva nyomtad ki a kellemetlen reggeli zenét, s közben megnézted az időt, amely 7 órát mutatott. Utáltál korán kelni, de a mai nap különleges volt számodra, hiszen a barátoddal évfordulód volt, amelyet mindig úgy vártál, mintha minimum karácsony lenne. Vigyorogva léptél bele a beszélgetésbe ezzel lecsekkolva, hogy írt már neked, vagy még nem. De tudtad jól, hogy a fiú ekkor már rég keresett téged, hiszen mindig előtted kelt fel, és utánad feküdt le aludni. A fiatal férfi igazán kedves és lelkes volt veled szemben, a fiú szerelmes volt beléd, ahogy meglátott téged már legelőször. S miután megtudta mennyire kislányos zavarba tud ejteni téged, ez a vonzalom csak még jobban nőtt feléd. Imádta nézni a kis vörösre elszíneződött arcodat, és hallgatni, ahogy nyefeged össze-vissza a szavakat. Ennek ellenére a kapcsolatotok nagyobb része mégis üzenetekből állt, de te ezt annyira nem bántad, hiszen tudtad jól, hogy ő csakis miattad teszi ezt. Hiszen nem akar túl sokáig kényelmetlen helyzetben tartani téged, annak ellenére is, hogy ő mennyire élvezi az egészet. 

Wakasa: jó reggelt hercegnő! 

[Neved]: jó reggelt szerelmem! Boldog 7. évfordulót nekünk! (づ￣ ³￣)づ 

Wakasa: mhmm, én is szeretlek hercegnő. De készülődj össze, mert elmegyünk a vidámparkba. 

[Neved]: a kedvencemhez? 

Wakasa: igen hercegnő, oda. 

 Az üzenetet meglátva lelkesen kezdtél el öltözködni, hogy el készülj a randevúra. Imádtál Wakasával nyilvános helyen megjeleni, hiszen rettenetesen büszke voltál a barátodra. S emiatt szerettél vele eldicsekedni másoknak, talán ezért szereted ennyire az évfordulótokat is. Hiszen ki ne lenne büszke egy ilyen elképesztően dögös maffiózó fiúra. De ezeket a pillanatokat mindig csak évfordulókor, és ünnepekkor élvezted ki, mivel a többi napodat elbújva a szobádba töltötted. Nem voltál egy szociális személyiség, sokkal jobban élvezted a szobádban való életet, melyet azzal töltöttél el, hogy gangeknek csináltál egyenruhákat. Jó pénzkeresési forrás volt, s nagyon találkoznod se kellett velük. Gondolataidba merülve arra eszméltél fel, hogy a tükröd előtt ácsorogva nézted a kellemesen meleg szép ruhádat. Saját magad készítetted a puha ruhaanyagot, amely teljesen tökéletesen kiemelte a tested előnyösebb pontjait. Szeretted azt, hogy a varrásnak hála az álom ruháidat meg tudod kreálni. Wakasa ezért is hívott téged hercegnőnek, mert mindig olyan mesebeli ruhákat alkottál meg magadnak. 

-A hercegnő csak nem saját magába lett szerelmes? -hallottad meg az ajtóból a fiú hangját, amire zavartan rezzentél össze, és pillantottál rá Wakasára. A csíkos hajú fiú, egy féloldalas mosollyal az ajkain sétált hozzád közelebb, majd lehajolva a homlokodra egy apró puszit nyomott, amely miatt te elvörösödtél zavarodban. Wakasa ilyen apró romantikus dolgokkal mindig is le tudott venni a lábadról, meg se kellett nagyon magát erőltetnie veled szemben. Már csak a jelenlétével is nyert ügye volt, mert te imádod azt ahogy ki néz, igazán különleges fiú. -Hmm, szóval igen? -kuncogott fel a fiú, miközben incselkedve simított az állad alá, hogy feljebb emelje a fejedet, és jobban lássa a piros arcodat. 

-Ne mondj ilyeneket.. -felelted miközben zavartan fordítottad el a fejedet, hogy próbáld takarni kislányos zavarodat. Wakasa megpuszilta az arcodat, majd magához húzott a derekadnál fogva. 

-Menjünk hercegnő, mert a randi nem vár meg minket örökké. -megfogta a kabátodat, majd a válladra terítette, hogy ne fázz meg a kinti időjárásodban. Bazsalyogva simultál a fiú oldalának, és szorítottad meg a kézfejét, miközben elindultál vele a randira, amelyet már nagyon is vártál. Wakasa csak ritkán vitt el a vidámparkba annak ellenére, hogy tudta az a kedvenc helyed. Úgy gondolta, hogy ha mindig oda vinne akkor elvenné a varázsát tőled, amelyet egyáltalán nem szeretett volna. 

-Fogunk képeket is csinálni ügye? -néztél fel rá lelkesen mosolyogva, amikor már beléptettek a vidámparkba. A fiú meglátta gyerekesen csillogó szemeidet, és felnevetett jóízűen. 

-Akkor kezdjünk ott, rendben? -simított az arcodra, te pedig lelkesen bólogattál, és célirányosan megindultál a fiúval a kis fénykép szobába. Minden egyes alkalommal onnan indultatok, mivel te imádtál képeket gyűjteni a fiúról. S kicsit a fiú is élvezte, hiszen mindig olyan lelkes és boldog voltál azokon a képeken. 

A randevútok igazán jól alakult, rengeteg játékot kipróbáltatok, és a fiú vett neked egy kis tiarát is, amelyet nagyon szerettél volna. Boldogan vigyorogva sétáltál a fiúval az oldaladon, s egyre több ember bámult meg titeket a vidámparkban. Bár ez teljesen érthető volt, egy hercegnő ruhás lány, és egy elegánsan felöltözött gengszter banda tagot ritkán látni együtt. De téged akkor nem érdekelt a sok tekintett, büszkének érezted magadat azért, hogy ilyen csodálatos fiú lehet az életed része. 

-Hé hercegnő a meglepetés részét még nem tudod, de most el kellene mennünk oda. -érintette meg a kezedet, hogy magára vonja a figyelmedet. Zavartan néztél fel rá, hiszen eddig nem említette azt, hogy mentek még valahova. 

-Rendben van. -felelted zavartan fordulva felé, majd fogtad meg a kezét, hogy vezessen téged oda. Wakasa összefűzte az ujjaitokat, és elindultatok együtt a meglepetés helyre. Amikor megálltatok a fiú lakásán összezavarodtál, hiszen ebben nem volt semmi meglepetés sem. Kínosan mosolyogva néztél fel szerelmedre, aki beengedet téged a lakásba, majd a nappali részbe vezetett, ahol megannyi rózsaszirom volt a földön, és a kanapén is. Döbbenten pillantottál a melletted lévő fiúra, aki addigra már a földön térdelt. Szemeid nagyobbakra nyíltak, és teljesen megilletődtél azon a pozicion, ahogyan a fiú előtted volt. 

-Tudod hercegnő, soha nem voltam még ilyen boldog, amikor találkoztam veled, és azt gondoltam magamban, hogy szükségem van rád, és örökké ezzel a lánnyal akarok lenni. Aztán, amikor válaszoltál nekem az első találkozáskor. Az volt az egyik legjobb nap az életemben. Soha nem gondoltam, hogy egy olyan angyal, mint te, szeretni fog valaki olyat, mint én. Csak azt akarom mondani, hogy nagyon boldog és szerencsés vagyok, hogy veled lehetek. Mindig ott vagy, amikor a legnagyobb szükségem volt rád, amikor szükségem volt valakire, akire támaszkodhatok. Még a legrosszabb esetben sem hagyod el az oldalamat. Mindig ott vagy, hogy szeress, annak ellenére, hogy sokat veszekedünk néhány hülyeség miatt. Nagyon szeretlek, egyszerűen nem tudom elképzelni a jövőmet nélküled, veled akarok megöregedni.  Szóval… [Neved], hercegnőm, szerelmem, mindenem, feleségül vennél és királynőm lennél? -a hosszan monológ közben szemeidből elindultak a könnyek, és azt hitted ott helyben elájulsz a fiú karjaiba esve, aki a világon a legédesebb dolgokat mondta most neked. A fiú a válaszadat várta, de hamar ráébredt arra, hogy egy szót se tudsz kiejteni ajkaidon annyira meg vagy hatódva. Így felállt a földről, és összefűzte az ujjaitokat, majd arcodra hintett pár kedves puszit. -Nem is tudod mennyire boldog vagyok most, leendő királynőm. -csókolta meg ajkaidat Wakasa, miközben ujjadra húzta a gyűrűt. 

Hello-hello! 

Remélem tetszett a fejezet nektek, és hogy megfelelően aranyos lett Wakasa. <3