Tokyo Revengers oneshot

[Being the strongest female in Tokyo with Kawaragi Senju]

Mindig is különleges kisgyerek voltál, akinek sok furcsa szokása, és elvárása volt a világgal szemben. S ez később se változott egy kicsit se, nem voltál kedvelt személyiség, mert egy igazi diktátor voltál. Mindenki félt és utált téged, sose voltak barátaid, csak olyanok akik azt hitték ha a barátodnak nevezik magukat akkor megússzák a rossz bánásmódot. De te természetesen senkivel se tettél kivételt, mindenkivel ugyanannyira bántál rosszul, mint másokkal. Viszont ennek ellenére senki se mert szövetségbe lépni mással, hogy közös erővel bánjanak el veled. Mert tudták jól, hogy teljesen felesleges, te ugyan úgy elintézted volna őket, teljesen mindegy lett volna, hogy mennyien támadnak rád, és hogy milyen formába. A hatalom a kezedben volt, eszes voltál és már megannyi rossz tapasztalatod volt kiskorodból, amely miatt jól tudtál építkezni. A tapasztalat nagy hatalom volt a világban, ezt te tudtad a legjobban. Senki más nem volt ezzel tisztában a korosztályodból, egyedül csak te tudtad ezt.

Hamar híre ment az új iskoládban is, hogy milyen egyedi személyiség vagy. S ennek hatására már úgy bántak veled mint egy hercegnővel, imádtad és dagadt a mellkasod azért, hogy a hírneved megelőzött téged itt is. Nem szerettél feleslegesen beszélni, vagy cselekedni, így számodra ez igazán kellemes volt, hogy már a megfelelő bánásmódot kaptad meg, amint beléptél az épületbe. Az első iskolai heted teljesen jól telt, egyenesen csodálatos volt, de a második hetedet, amint beléptél egy kis görcs bemocskolta. Nem hittél a fülednek, az előtted állót méregeted fintorogva. Ötleted se volt azzal kapcsolatban, hogy kinek is képzeli ő magát. De egyértelműen túlságosan nagyra gondolta magát, mérgesen léptél hozzá közelebb. Gúnyosan mosolyogva hajoltál hozzá közelebb, nem láttad az arcát, de nem is igazán érdekelt téged, hogy ki rejlik a kapucni alatt.

-Elfogadom a verekedést, ma iskola után a sötét folyosón találkozunk. -el lépve mellette indultál meg a saját órádra, amin majd aludhatsz békésen. Sose figyeltél arra, hogy a tanárok mit mondanak neked. Egyedül tanultál iskola után otthon, nem szereted, ha valaki megmondja mit hogyan kell csinálni, szerettél saját magad rájönni a megoldásra. Szerencsédre a nap hátralévő részében nem volt már semmi zavaró se, leszámítva a pletykát a balhéról, amely majd meg lesz rendezve.

Elégedetten vigyorogva ácsorogtál a folyosón, várva a partnered, akit majd pépé verhetsz. Órádra pillantva állapítottad meg, hogy már pontosan öt percet késik, indulni akartál haza, amikor egy személy nagy lendülettel lökött neki a falnak, s egyik kezével a fejed mellett támaszkodott meg, míg a másikkal a derekadra markolt rá erősen. Megdöbbenve kikerekedett szemekkel néztél az alakra, a fekete textil anyagot felismerted reggelről. Felemelve kezeidet el akartad taszítani magadtól, de egyszerűen nem ment, túl erős volt az ellenfeled. Felnyögve próbálkoztál újra, de a személy közelebb hajolva az arcodhoz, kezdet el beszélni hozzád.

-Mi az hercegnő? Esetleg túl gyenge vagy hozzám képest? Ennyire megbénultál a látványomtól? -a kapucni lecsúszott a fejéről, így már láttad a támadót, aki egy igazán csinos lány volt. Arcodat vörösség lepte el, a veled szemben álló személy ajkai közül pedig gúnyos nevetés hangzott fel. -Csak nem megtetszettem neked hercegnő? -Senju ajkai súrolták a nyakadat, egyértelműen láthatóan hatással volt rád. S ezt egy pillanatig se tudtad titkolni, zavartan ölelted magadhoz a lány, aki nyakadba nevetve ölelt magához szorosan.

-H hiányoztál Senju.. -suttogtad a lánynak, aki arcodra hintett egy cuppanós puszit.

-Természetesen tudom [Neved]-chan~ -dalolta a lány vidáman, ujjaitokat lazán fűzte össze, s ellépve tőled húzott magával. -Ha már itt tartunk tudod, Tokióban én vagyok a legerősebb lány, azt hiszem igazán megérdemelnék egy makacs hercegnőt. -célzott újból Senju, te pedig nem voltál hajlandó ellenkezni egyáltalán. Lelkesen sétáltál Senjuhoz, és ölelted magadhoz hátulról a lányt. Még évekkel ezelőttről ismertétek egymást, életedben az volt a legboldogabb, és egyben legfájdalmasabb időszak. Senjuval egy osztályba kerültettek még általános iskola elején, te akkor még nem voltál ennyire diktátor jellem vonású, ezt Senju hozta ki belőled azzal, hogy magabiztosságot adott számodra. Hálas lehettél a lánynak, mert ő mindenki más helyet látta benned azt, hogy mennyi mindenre viheted még az életbe. Te pedig a sok kedveségtől, amelyet eddig nem kaptál meg, azonnal szerelmes lettél a lányba. Aki ezt viszonozta, de hamar kiderült, így szétválasztottak titeket a szüleitek. Azután váltál egy igazi diktátorrá, ezzel az éneddel akartad betölteni a hiányát, amelyet éreztél iránta. De most hogy újra itt volt számodra, már nem érezted úgy, hogy bármit is tenned kellene. Egyszerűen csak vele akartál lenni, és azt a megannyi időt be pótolni onnan, ahonnan abba hagytátok.

Hello-hello!

Nos nem ez lett a legfényesebb írásom ಥ‿ಥ de azért remélem valakinek tetszett, későbbiekben Senjuval még jön írás, ahogyan majd a többi lány karakterrel is <3