Tokyo Revengers oneshot

[You and the Toman's members on their way to a fight]

Hosszú kemény évek voltak már most a hátad mögött annak ellenére, hogy milyen fiatal lány voltál. Az emberek ismertek téged, hiszen az évek alatt megannyi bandát megjártál, hogy megtaláld a te helyedet. De valahogy egyik bandát se érezted tökéletesnek, hiányzott belőlük valami olyan apróság, amely neked a világot jelentette. Ez pedig nem volt más, mint a tisztelet, és a becsület. Lehet, hogy kezdetleges yakuza bandák voltak ezek, amiket fiatal gyerekek alapítottak, de akkor is fontosnak találtad azt, hogy ez a két dolog szerepet játszon a bandában. Mivel ezek befolyásoltak téged is, azt hogy miért csinálsz meg egyes dolgokat, és úgy érezted, hogy felesleges olyannak magyarázni erről, akinek nem jelent semmit se. Tokyo környéken, majdnem az összes bandában benne voltál már, mire sikerült bejutnod a Tomanhoz, az elején nem tetszett az, ahogyan Mikey vezette a bandát. De idővel felismerted azt, hogy ő nem a saját jogait és előnyeit nézi, hanem az egész bandát, így már sokkal jobb szemmel nézted a fiú próbálkozásait, s elszántan segítettél neki. Hamar a banda teljes értékű tagja lettél, amely boldogsággal fogok el, mivel eddig az összes bandában volt távolságtartás veled szemben, azért mert lány vagy. Mégis a Toman teljes értékű tagjaként kezeltek téged, amely a szívedet megmelengette, hiszen ezt szeretted volna. S most végre beteljesült az, amit szerettél volna. A sok jó ellenére voltak nehézségeid, amelyek erősen befolyásoltak téged. Ilyen volt a szerelmi életed, szerencsére hamar szereztél magadnak barátot, aki egy fantasztikus személy volt az életedben. Viszont a kapcsolatotok pengeélen járt, hiszen a szőke hajú férfi igazán féltékeny, és túlaggódó volt. Nehezedre esett lenyugtatni, és jól kezelni a férfit, mert nem voltál a szavak embere. De neki pedig kellett az erős visszajelzés, hogy még mindig szereted, és vele akarsz lenni. S végül az életedbe ő maga hozta be a fordulópontot, amikor döntened kellett. Életed egyik legnehezebb döntését kellett meghoznod, hiszen vagy a párkapcsolatodat választod, vagy pedig a bandát. De te nem akartad egyik opciót se elveszíteni, így húztad addig ameddig lehet, ennek meglett az eredménye. Egy igazán csúnya eredménye lett, amelyet először kezelni se tudtál jól, de gyorsan kellett valamit tenned. Hiszen a Toman védelmező falát Drakent szándékozták meggyilkolni, s a tagoknak, akik tették köze volt a párkapcsolatodhoz. 

 A zuhogó hideg esőben álltál, és hangosan zihálva néztél farkasszemet a magas szőke hajú férfival. Fájtak a végtagjaid, és az eső miatt alig láttál, ahogyan az arcodra tapadt hajad se segített ezen egy kicsit sem. Úgy érezted magadat mint egy kivert kutya, s a veled szemben lévő levegő után kapkodó férfi is így érezte magát. Mégis hamar elveszett a tekintette a te szép szemeidbe, s elfelejtkezett arról, hogy most ellenségek vagytok. A férfi egyszerűen csak magához akart téged láncolni, és védelmező, meleg ölelésbe vonni az apró testedet. De te most ellenség voltál, akivel ilyet nem tehet meg. 

-A kurva életbe is! Válasz már [Neved]! -a szőke hajú férfi hangja fülsértően hangzott fel, te pedig esetlen könnybe lábadt tekintettel álltál vele szemben. Egyszerűen nem jutott eszedbe semmi indok, hogy miért kéne őt, vagy a Tomant eldobnod magadtól. Akartad a szőke hajú férfit, hiszen teljesen levett a lábadról a sajátos stílusával, már az első pillanattól kezdve. Most mégis úgy érezted, hogy hátba szúrt téged, hiszen tudta jól, hogy mennyire megszeretted a Tomant, és azt gondoltad ő örül a te boldogságodnak, de egyértelművé vált, hogy nem azért hallgatott meg téged minden egyes este, hanem hogy meggyilkolja Drakent. 

-Nem tudok dönteni, egyszerűen nem megy Osanai. -felelted, s a harcba befeszült tested ellazult. Esetlenül álltál ott, és csak néztél a szerelmed szemébe, a férfi vonásai is lazultak. Nehéz harc volt ez számotokra, amelyet mások át se tudtak igazán érezni. 

-Komolyan ezt a bandát választanád helyetem? -tette fel a kérdést a férfi, ajkaid közül hangos nyüszítés hangzott fel. Fájt a szíved, ahogy a sérülésekkel teli öklöd is lüktetett a fájdalomtól. 

-Soha! De ők is fontosak számomra, és te megpróbáltad megölni az egyikőjüket! -kiáltottad el magadat hangosan zokogó hanggal, Osanai idegesen mordult fel miközben elindult feléd. Riadtan nézted a fiút, ahogyan ökle hangosat csattan az arcodban. Elterülve a nedves, mocskos talajon pillantottál fel elázott tincseid közül fel a férfira, aki a világot jelenti számodra. Vagyis már csak jelentette, hiszen ellenségek voltatok, más célokkal. -Utállak! -morogtál fel rá dühösen. Teljes erődből ütötted a férfit, talán a harcotok még Mikey és Hanma harcánál is látványosabb volt, de titeket abban a pillanatban nem érdekelt. Csak el akartátok érni a saját céljaitokat, hogy azokat végre be tudjanak teljesülni, úgy ahogyan azt ti szerettétek volna. 

[A harc után hajnalban] 

Miután megtudtad, hogy Draken rendben van a kórházból elindultál te is haza, pont úgy mint a többiek. Mégis félúton meggondoltad magadat és meleg otthonod helyett, inkább egy másik úti célt választottál. Belépve a lakásba csendesen sétáltál a nappaliba, ahol ott volt a szőke hajú férfi, még mindig a sebeit ápolta, és közben szitkozodott az orra alatt. Halványan elmosolyodva sétáltál hozzá, leguggolva hozzá mrgszólalás nélkül kezdtél el neki segíteni. Ő se mondott neked semmit se, csendben csináltátok egymás sebeinek az ellátását. Mikor befejeztétek ajkaidra egy zavart mosoly festődött fel. 

-Mindig téged foglak választani Osanai, de értsd meg, hogy melletted most már ott van az életemben még egy fontos pont is. Az pedig a Toman, te is tudod jól, hogy milyen nehezen találtam meg a helyemet. Most végre megvan, és nem szeretném őket elengedni egy pillanatra sem. Pontosan úgy ahogyan téged se.. -zavartan bújtál bele a férfi mellkasába, aki szorosan ölelt magához, majd a fejed tetejére nyomott egy puszit. 

Hello-hello! 

Nos igen eléggé rövid fejezet volt tudom, és bocsánat ezért, de annak ellenére, hogy Osanai egy igazán kedvelt karakterem, valahogyan nem tudtam ennél többet most kihozni. De azért remélem tetszett nektek srácok <3