Tokyo Revengers oneshot

[Falling for Hanma Shuji while he kidnaps you]

Az utolsó dolog, amire még emlékeztél az volt, hogy a sötét utcákat járod, hogy végre haza juss a késő esti utolsó tanóráról. Aztán már arra keltél, hogy valaki felkapott a vállára, és cippelt téged. Nem volt benned semmi erő se, hogy akkor elkezdj ellenkezni, s azonnal visszaestél a tehetetlen állapotodba. 

Lassan nyitottad ki a szemeidet, miközben elkezdtél magadhoz térni. Így időbe telt érzékelned azt, hogy azért van sötét, mert egy anyag eltakarja a szemeidet, és nem azért mert késő este van. Ahogyan az összes érzékszerved kezded visszanyerni megtudtad állapítani, hogy egy széken ülsz, s a kezeid a hátad mögött össze vannak kötve. Majd azt is érzékelted, hogy vizesek a ruháid, és a hajad is. Rögtön bevillant, hogy ahogyan hazafelé igyekeztél eleredt az eső, és az hogy valaki a vállán hordozott téged. A légzésed egyre gyorsabb kezdet lenni, ahogyan elöntött téged a pánik. Nem tudtad hol voltál, és hogy miért kerültél ebbe a helyzetbe. Pánikolva próbáltál meg szabadulni, de az összes próbálkozásod sikertelennek kezdet tűnni, majd megzavart az is, hogy meghallottál egy éles hangot. 

Az éles hang egy ajtó nyitódása volt, amelyen egy magas fiatal férfi lépett be rajta. Közelebb sétált az illető hozzád, s a hátad mögött megérezted, ahogyan nagy kezek érintik a csuklódat, majd a kötés gyengülni kezd kezeiden. Azonnal menekülni próbáltál, de ebben az illető megakadályozott azzal, hogy a szemkötödnél fogva tartott vissza. Ajkaid közül zavart nyikkanás hangzott fel, s oldalra fordítottad a fejedet. Reflexszerű mozdulat volt, hiába voltál tudatában annak, hogy nem fogod látni a személyt. 

-Láttom ébren vagy~ -szólalt fel egy mély, szinte gúnyos hang előtted, amitől meglepődtél, hiszen nem hallottad egyik lépését se, hogy megkerült volna téged. 

-K-ki vagy te! -kiáltottad el magadat, annak ellenére, hogy igazából kérdésnek szántad. Viszont a félelemed nagyobb volt, mint a magabiztosságod. Válasz nem érkezett, de azt érzékelted, hogy a szemkötödbe egy ujj akadt bele, majd lehúzta azt a szemed elől. Először vakító fényt láttál magad előtt, majd egy elázott fiatal férfi nézett vissza rád, akinek a haja az esőtől teljesen az arcára omlott és felvillantak benne barna és szőke tincsek is. Ahogyan a férfi szemébe pillantottál, ami arany színűen csillant meg, szívverésed nagyot dobbant. S nem tudtad hirtelen eldönteni, hogy a félelem jeleként dobbant nagyot a szíved, vagy mert jól nézett ki. 

Megráztad a fejedet az elvetemült gondolatodra, s vissza dőltél a székedbe, ahogyan feltűnt, hogy az illető milyen közel is van hozzád. Tekintetedet zavartan vetted le a szép szemekről, és inkább a szobába néztél körbe, ami inkább tűnt egy fiatal tini srác hálószobájának. 

-Mi folyik itt? -kérdezted meg, reménykedve, hogy erre választ kapsz. Hiszen tényleg nem értetted, hogyan kerültél ilyen furcsa helyzetbe. A veled szemben támaszkodó férfi ajkai közül hümmögő hang hangzott fel, majd csak pár másodperc után kezdett el beszélni. 

-Parancsot kaptam, hogy vigyelek magammal. -eresztett meg ajkain egy féloldalas mosollyal. 

-Mit fogsz most csinálni velem? -figyelmesen nézted a magas férfit, és figyelted ahogyan a kezével beletúrt enyhén nedves hajába, s a mozdulat közben felvillant a fülében egy hosszú lógós arany fülbevaló a bal fülében. 

-Egyelőre semmit se, mert csak annyit mondtak, hogy szerezzelek meg.. szerencséd van, nem öllek meg. Még!~ -ajkain egy játékos vigyor villant fel, miközben hangja is túlságosan boldognak hallatszott. Testedet újra elöntötte a pánik, és kétségbeesetten dőltél előrébb, és sikítottál fel. 

-Kérlek juttass ki innen! 

-Nyughass le te nő! -mordul fel rád, miközben figyelte hogyan vergődsz, majd ahogyan segítségért kiáltasz. Mérgesen hajolt hozzád közelebb, majd fojtotta beléd a szavakat. 

A férfi gyengéd ajkai csókolták a te ajkaid. Döbbenten ültél ott, mert nem számítottál arra, hogy meg fog csókolni, majd ujjai a nedves hajadhoz mozdultak, miközben a hátába markoltál, ajkain elégedett mosoly jelent meg, s érezted, hogy másik keze a combodon nehezedik, s erősen markolja a combod, ezzel elérve azt, hogy abbahagyd a rugdalózót. Előrébb tolta a fejét, ezáltal elmélyítve a csókot kettőtök között, s a tested automatikusan reagált úgy, hogy az a férfinak jó legyen, visszacsókoltál. A gondolatok a fejedben pillanatnyilag elszálltak, s semmi másra nem tudtál koncentrálni csak arra az érzésre, hogy ajkait érintik a tiedet. A szemeid lecsukódtak, s szinte ebből úgy tűnt, hogy élvezted, igazából ez nem állt távol a valóságtól. Hátrébbhúzodott tőled a férfi, s ahogyan felvetted velr úgyra a dzemkontaktust érezted, hogy zavarba jössz. 

-Mi volt ez? -kérdezted meg kipirult arccal. 

-Ez volt az egyetlen kíméletes módja annak, hogy elhallgattassalak, hölgyem. -ajkain továbbra is az a magabiztos, önelégült mosoly volt megtalálható. Élénkvörös arcodat elfordítottad róla, a fiú pedig mulatságosnak találta a reakciódat. -Tetszett neked, nem igaz, perverz~ -kötekedő mély hangja belecseng a füledbe, amelytől még jobban zavarba érzed magad. 

-Nem én nem! Te vagy amúgy is a nagyobb perverz! -éles csípős hanggal szólsz vissza a férfinak felékapod a fejedet, s újra farkasszemet néztek közelről. 

-Úgy tűnik, hogy a koszos szádnak még tanulnia kéne.. nem gondolod?~ -játékos hangsúllyal beszél, miközben közelebb hajol arcodhoz, s gyengéd csókot nyom szád szélére. 

Hello-hello! 

Hogy régen volt rész? Az nem kifejezés, bocsánat miatta, de hosszú nyomasztó hónapokon vagyok túl. Próbálok újra aktív lenni, de ezt igazából nem ajánlom. Amikor lesz időm, és kedvem írok hozzá. 

Remélem tetszett nektek srácok~ <3