Tokyo Revengers oneshot

[Getting to know Kisaki better]

 A sötét késői estéket szeretted a legjobban, olyankor olyan embereket láthattál, hallgattál amit nappal egyszer se. Este úgy érezted minden a feje tetejére áll, az volt az az időszak, amikor mindenki mert egy kicsit másnak mutatkozni. Ezzel te is így lettél volna, ha nem a saját testeddel keresed a pénzedet, akkor a reggeli időszakban szívesen elhajtottad volna a számodra egyáltalán nem kedvező alakokat, de rettegtél attól, hogy ez az estédet befolyásolná. Így te nem lehettél olyan mint mások, hogy több életet élsz egyszere, neked csak az az egy szerencsétlen életed volt, amiért erősen küzdöttél, hogy jobb legyen. Nehezen ment az számodra, hogy jobb megélhetést teremts magadnak, de az apró dolgoknak is nagyon tudtál örülni. A városba pedig elhíresültél, úgy mint a kisiskolások kezdő kurvája, de neked ez nem volt sértő egy kicsit se. Ez volt a száraz igazság, a legtöbben akik pénzt adtak neked azok mind kisgyerek voltak, de te ezt nem bántad. Hiszen így nem kellett annyi mindent elszenvedned, mint azoknak akik rendes bordélyházba dolgoznak. A fiatalok nagy része azt se tudta, hogyan kell hozzáérni egy lányhoz, te pedig ezt szívesen megtanítottad nekik egy kis pénzért cserébe. Egyébként is szereted a gyerekeket, mert jó hozzáállással mindegyik egy kis angyal volt. 

 Hajnali egyet ütött az óra neked pedig a telefonod jelezte, hogy üzeneted érkezett. Fáradtan vetted elő a készüléket és néztél a kijelzőre, sok ember telefonszáma megvolt neked, de a legtöbbjét csak valami gúnynévvel mentetted le. Volt közöttük egyetlen egy kivétel, Hanma Shuji. Abban a fiúban volt valami, ami miatt megragadott téged és úgy érezted neki meg kell jegyezni a nevét. Elmosolyogva figyelted a rövid kis üzenetet, amit írt neked, talán ez is lehetett az oka, hogy ő más volt mint a többiek. Megadta neked a teljes tiszteletet és sose használt egy rossz szót se a közeledbe, sokat bókolt neked és odafigyelt arra, ha veled van neked is egy élmény legyen és ne csak neki. Az a fiú maga volt egy kisangyal titokban, másokkal szemben láttad már, hogyan viselkedik, de a lányoknak mindig megadta a tiszteletet és egyfajta kiérdemelt viselkedést. 

"Van 500 yenem, elköltöttem belőle a nagy részét virágra. A másik felét nálad szeretném elkölteni, hogy ne csak a virágot kapd meg. <3" 

 Nevetve ráztad meg a fejedet, ahogy újra elolvastad az üzenetet, majd mivel tegnap elmesélte előre az egész mai napját már tudtad, hogy hova kell menned. Zsebedbe vissza csúsztattad a telefonodat, és halkan dúdolva haladtál előre, már nem is volt olyan fontos a körülötted folyó események sorozata, egyszerűen csak oda akartál érni Hanmához, hogy beszélgess az életvidám fiúval. Hanma ebben sosem értett veled egyet, úgy érezte őt te teljesen másnak látod, mint aki igazából. De te meg abban voltál biztos, hogy minden lány azt gondolja Hanmáról, amit te is. Hogy egy kifinomult udvarias srác, aki lehet külsőleg nem a legkedvesebb, de belül egy igazi szeretet bomba. A bárba belépve azonnal kiszúrtad a fiút, akihez boldogan igyekeztél oda, s lehajolva arcára hintettél egy kedves köszönő puszit. 

-Ne haragudj, hogy most jöttem, de az üzenetet még csak most láttam. -ültél le mellé miközben a rajtad lévő szövetkabátot szétgomboltad, és fel tekintettél ezzel észrevéve az asztal másik oldalán lévő fiatal szemüveges fiút. -Esetleg zavarok? -fordultál azonnal Hanma irányába, de ő csak egy kedves vidám mosollyal nézet vissza rád. 

-Nem, ezért hívtalak ide. -biccentett fejével a fiú felé, te pedig zavartan néztél vissza a fiúra, aki ugyan annyira meg volt zavarodva mint te. 

-Kedves vagy Hanma, hogy aggódsz a barátaid miatt, de én csak azokkal dolgozom, akik saját akaratukból kerestek meg engem. -feszülten haraptál bele alsó ajkadba, és vártad, hogy a fiúnak mikor fog leesni a kellemetlen helyzet amibe került.