Tokyo Revengers oneshot

[Your falling in love with your best friend]

A megbeszélt találkozó helyre igyekeztél, hogy időben is odaérj, pontosan volt két perced odaérni, hogy ne késs el. De természetesen ez úgy eléggé nehézzé vált számodra, hogy akadt egy nagyobb társaság, akik szívesen beléd kötöttek volna. Egyáltalán nem veled volt bajuk, csak te pont egy gyenge pont lehettél az illetőnek, akivel problémájuk volt. Feszülten préselted össze az ajkaidat, majd a lépcsőn kapkodtad felfelé a lábadat, hogy utol ne érjen. Nem voltál jó a verekedésben, hiába tanítgatott téged a legjobb barátod, hogy tudj verekedni. Egyszerűen nem volt hozzá érzéked, így mikor valaki beléd kötött próbáltál vele nem foglalkozni, vagy pedig lerázni, hogy elkerüld a helyzetet. Felérve a találkozó pontra, mintha valami megváltás lenne úgy sóhajtottál fel, és pár lépéssel értél oda a szőke hajú fiúhoz. Kedvesen ölelt magához, majd vetett egy pillantást a lépcsőre, ahol a megszepent társaság volt. Természetesen nem számítottak arra, hogy beleakadnak az egész Tomanba, sejtéseid szerint arra gondoltál, hogy esetleg azt hitték itt akarod őket lerázni. A kis banda azonnal odébb is állt észlelve, hogy nincsenek erő előnybe, az igazság az volt, hogy a Tomannal szembe senki se volt előnybe, és amikor ezt mondtad legjobb barátod mindig nevetett és megköszönte a bókot. 

 Szorosan bújtál a védelmező karok közé, és engedtél ki egy fáradt sóhajt. A szőke hajú fiú fejedet és hátadat simogatta, hogy megnyugtasson téged. Elégedetten pillantottál fel a fiúra, aki kedvesen mosolygott vissza rád. Nem ismertétek még egymást olyan régóta, az igazság az volt, hogy nagyjából fél éve voltatok jó barátok. A találkozásotok pedig igazán érdekesre sikerült, talán emiatt is örültél annyira, amikor a fiút mosolyogni láttad. Hamar elkezdtél hozzá kötődni, ami nem volt rád előtte jellemző, de talán mert volt egy fájó közös pontottok, ami sose fog helyrerázódni úgy érezted, ő lehet az aki ebben mégis csak segíthet neked. Na meg persze olyan keservesen sírt, nem volt szíved magára hagyni olyan szerencsétlen helyzetben. 

-Nem sérültél meg, igaz [Beceneved]-chan? -érdeklődve járatta rajtad a szemét, ezzel végigmérte egyen a ruháidat is amiket viseltél, az iskolai egyenruhád volt és egy pulcsi. A szőke hajú ajkaira egy keserves mosoly húzódott, ahogyan felfedezte rajtad a textilanyagot. 

-Nem, ne aggódj Chifuyu! Tudod jól, hogy én ezekből a helyzetekből inkább menekülök. -felelted miközben divat szemüvegedet megigazítottad az orrodon. 

-Akkor jó, megnyugodtam. -válaszával egy időben megfordított téged, és hátulról átkarolta a derekadat újra a kezeivel.

 Boldogan simultál az érintésbe és élvezted, hogy Chifuyu ahogyan kifújja a levegőt nyakadat csiklandozza. Szerettél a fiúval időt tölteni és az érintéseit is nagyon szeretted, sokat jelentett neked, hogy ő ennyire egy bújós fajta fiú. Szeretet hiányod volt, amelyből a szomszéd srác próbált kirángatni, de miután ő távozott az életedből, és ezzel egy ideűleg más életéből is, az állapotod rosszabbodott. Majd jött Chifuyu, és a saját szeretet hiánya, amit rajtad töltött ki. De te ezt egy pillanatig se bántad, szeretted a közös apró kis pillanatokat. S a fiú sose félt mások előtt kimutatni azt, hogy mennyire szeret téged "gyomrozni", elsőnek a Toman tagoknak furcsa volt, de ahogy látták Chifuyun, hogy ennek hála nem hadja el magát már nem is érdekelte őket, hogy mit csináltok. Chifuyu kezeire simítottál, és úgy nézted a többi tagot, akik várták az elhangzó beszéd végét, amelyet te félbe szakítottál. 

-Szerintem most, hogy vége menjünk enni valamit. -fogta meg a kezedet Chifuyu kedvesen mosolyogva rád közben, a beszédnek vége lett a banda oszlani kezdett, s ti a megbeszéltek alapján közös programot kezdtetek el tervezni. A szőkével sose beszélték meg előre semmit se, csak egy helyet és időpontot. Mind a ketten szerettétek a spontán dolgokat, így ez volt számotokra a legkényelmesebb lehetőség.