Hello-hello srácok!
Ez a könyv mint ti is láthatjátok egy Tokyo Revengers oneshot lesz, amióta rátaláltam a mangára és animére teljesen magával ragadott, így egy idő után magamhoz hűen már csak ezen járt az eszem. Kicsit megspékeltem ezt a könyvet...
Vallásos családban nevelkedtél, így már kiskorodban sok mindent megkötöttek, hogy mit tehetsz, és mit nem tehetsz meg. Hiszen a Kamik figyelnek téged, így oda kellett mindig figyelned a rendre, és a tisztaságra magadon, és a környezetedben. Tinédzser korodban se változott sokat a helyzet, a családod ugyanúgy mindenért megszidott, hogy csalódást fogsz okozni az isteneknek, ha nem végzed jól a napodat. Sose hibázhattál egyszer sem, mert akkor a Kamik rosszul fognak dönteni feletted, amely után sose lenne nyugta a családodnak, és neked se halálod után. Természetesen hülyeségnek tartottad, de mégis mindent úgy tettél, hogy ne legyen rád panasz. Egyszerűen csak beléd nevelődött az évek alatt, hogy mi a helyes, az elvárt cselekvések. Mire már utolsó éves lettél a gimnáziumba, megkaptad a gúnynevedett, de másokkal ellentétben te büszkén viselted a nevet, amelyet rád agattak az iskolatársaid. Nem volt számodra semmi sértő abban, hogy Zenkonak neveztek téged mindenhol. Szeretted ezt a nevet, s a második éveden már úgy mutatkoztál be mindenkinek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felsétáltál a kedvenc emlékhelyedhez, amely ilyenkor teljesen üresen szokott állni. Senki se jár arra estefelé, mert olyankor vannak talpon a démonok. Felérve érdeklődve torpantál meg, mert hallottál egy mély morajlást. Nem szoktad hallani ezt a hangot, ezért testedet azonnal ellepte egy jókora adag adrenalin fröccs. Leguggolva néztél körbe, hogy pontosan honnan hallod a hangot. Majd szemed sarkából megpillantottál egy formát, amely nem szokott a kő szobornál lenni. Alsó ajkadba beleharapva szugeráltad azt a pontot, s egyszerűen csak reménykedtél benne, hogy káprázik a szemed. Egyre jobban ellepte testedet az adrenalin, így bátorkodtál cselekedni is, és nem csak megkövülve lesni az a sötét alakot. Felállva osontál közelebb hangtalanul, reménykedve, hogy te hamarabb észrevetted, mint ő téged. Majd ahogyan odaértél megszemlélted a fekete ruhaanyagot, érdeklődve vetted a kezedbe és nézegetted a kabátot, és a letett telefont, amelyből halk zene szólt.
-Oi, mit csinálsz kölyök? -a hátad mögül egy mély tónusú hang hallatszott, te pedig sikítva ugrottál meg.
-Oni nem tettem semmi rosszat ne bánts! -kezeidet felhúzva vártad azt, hogy a démon bántson téged, e helyett csak hangos nevetés hangzott fel a hátad mögül.
-Miért hiszed azt, hogy egy jókai vagyok? -tette fel a kérdést a hátad mögött lévő illető, te pedig bátortalanul pillantottál hátra, s szemed elé tárult egy magas srác, akinek az ajkán egy sebhely ékeskedet.
-Te nem is vagy Oni. -nyögted ki az első dolgot, ami az eszedbe jutott. A fiú ajkán egy széles mosoly jelent meg, s bólintott egyet.
-Igazán jó megállapítás, egyszerű halandó vagyok, mint te. -vonta meg a vállát, s lépett melléd, így már láttad, hogy nincs rajta felső. Arcodat vörösség lepte el, de a sötét miatt ez már nem volt annyira kivehető. -Azt pedig ideadnád? -utalt a kezedben lévő anyagra, amelyet találtál a szobor mellett. Csendesen nyújtottad át neki, és inkább a szobrot kezdted el szemügyre venni.
