Tokyo Revengers oneshot

[Prada shopping with Kokonoi]

 A pénz nem minden, szokták mondani az emberek a környezetedben. Mégis amióta csak az eszedet tudod más se jön veled szembe, csak az hogy a pénz mit tett tönkre. Kisgyermek korodtól kezdve folyamatosan mélyszegénységben éltél, és minden este azt hallgattad, hogy az akkor még egyben lévő családod, hogyan is panaszkodik a pénz hiányáról, majd amikor bekerültél az iskolába a tehetősebb gyermekek voltak a menők, te pedig a legalja. Folyamatosan valami negativitás ért a pénz miatt, így egyenesen pánikoltál ezektől a kérdésektől, témától. Utáltad, hogy az embereket ennyi befolyásolja, és megvezeti őket, ezzel nem véve észre az igazi értékeket. Mire elvégezted a gimnázium kötelező részét már a családod a pénz hiánya miatt nem volt. Édesapád elköltözött egy tehetős asszonnyal, az anyádat a betegség legyőzte, idősebb testvéreid pedig hamar elfordultak tőled, miután már nem kellett fizetniük az ellátásodat. Így ha akartál volna tovább tanulni, hogy elvégezd végig a gimnáziumot, akkor se tehetted volna meg. Mert nem volt pénzed amiből megtehetted volna, volt eszed, de ez sose tűnt fel sok embernek, mert nem volt lehetőséged bizonyítani. S hogy miért? Mert nem volt pár zöldhasúd, hogy azt mutogasd másoknak. 

 Fagyoskodva álltál meg egy hotel előtt, szemeiddel a helyet mérted fel, igazán irigy voltál azokra az emberekre, akiknek volt lehetőségük jól élni. Te az életed során sose tapasztaltál meg semmi jót se, folyamatosan csak a rossz érkezett el hozzád, semmi más se. Így a belső lelki békéd nem is létezett számodra, folyamatosan azon rágodtál, hogy mennyire a rövidet húztad ki mindenből. Összehúzva a rongyos pulcsidat léptél beljebb a hotelhez, hogy az eső ne érjen továbbra is téged. Bár őszintén már mindegy volt neked, mert teljesen átáztál. A fedett részre belépve inkább az esőt kezdted el nézni, és vártad, hogy elálljon. Egyre jobban remegett a tested az egy helyben maradás miatt, így elkezdtél mozgolódni, és dörzsölgetni a karodat, hogy megmelegedj kicsit. 

-Oi kölyök, menj innen rontod a légkört itt! -szólítottak meg a hátad mögül egy mérges férfi hang, zavartan pillantottál hátra, majd fordítottad a fejedet vissza előre. 

-Gondolom ahhoz nem kell pénz, hogy itt kint meghúzam magam az eső elől. Maga esetleg nem látja, hogy szakad az eső? -halkan beszéltél magad elé, vissza se fordulva a férfihoz, akit eléggé feldühített a pimaszságod. De tudta jól, ha most hangos jelenetet rendez a hotel hírneve akkor is romlani fog, mert mások arra is fel fognak figyelni. Így közelebb lépve hozzád tovább noszogatott halkan, hogy menj el onnan. Majd amikor már biztos volt abban, hogy rajtatok kívül nincs ott senki más, arra készült, hogy meglendítse a kezét, hogy rád üssön egyet. Ezzel akart elzavarni téged ő is, mindenki ezt tette, pedig te sose csináltál semmi ártalmasat se velük szemben.  

-Uram ha meg meri ütni a barátnőmet biztosíthatom róla, hogy ez a hotel egy órán belül romokban fog heverni. -egy elegáns öltözetű fiatal fiú rántott magához téged szorosan átölelve a derekadat, teljesen meglepődtél és zavart nagy szemekkel néztél fel rá. Ő viszont továbbra is az ott dolgozót méregette mérges pillantásokkal, meg akartál szólalni, de ötleted se volt, hogy mit mondj. A férfi zavartan kért tőled bocsánatot, majd igyekezet el. 

-K köszönöm, hogy segítettél nekem. -zavartan figyelted a fiút továbbra is, egy pillantást vetett rád, majd kezedet megragadva indult meg veled be a hotelbe. -M.. mit csinálsz? -riadtan torpantál meg, és kezedet azonnal megpróbáltad kiszabadítani. Volt már ilyenben részed, egy férfi kedves volt veled te megbíztál benne, aztán a legundorítóbb dolgot tette veled valaha. 

-Kint esik az eső, hideg van, te még ráadásul vizes is vagy. Gyere velem be, adok neked tiszta ruhát, és megmelegítheted az átfagyot testedet. -a fiatal fiú továbbra se figyelt rád, csak meghúzva vezetett téged tovább. A belsőd azt sugalta, hogy tarts vele, míg az épp eszed pont az ellenkezőjét, de végül is mégis vele tartottál. A hotel belseje is ugyanannyira volt elegáns, mint a külseje, aranyozott antik bútorokkal volt tele, sose láttál ennyi drága dolgot egy helyen. Számodra ez olyan volt mint egy mesevilág, de úgy tűnt, hogy a fiúnak ez nem jelentett sokat, úgy sétált a folyosón mintha minden nap ezt látta volna. -Ez lenne az én szobám, keresek neked pár ruhát, ami ideiglenesen megteszi. Aztán veszek neked új ruhákat, amiket hordhatsz nyugodtan. -elővett a szekrényből egy fehér inget, és egy elegáns szabású fekete nadrágot. Megilletődve néztél rá, eddigi egész életedben ő volt veled a legkedvesebb. Mindenki más csak formalitásból volt kedves, amúgy egyértelműen utáltak és látni se akartak. De ő magától döntött úgy, hogy segít rajtad, ami igazán jól esett számodra, neked már ez is nagy szeretet és törődés volt.