Tokyo Revengers oneshot

[Did you seriously target me now during the joke?]

 Kisaki Tetta az évek alatt híressé vált a bandák között, de sose azért volt hírneve, mert olyan jó személy lenne ő az alvilágban. Pontosan azért volt sokszor emlegetett illető ő, mert a földbe tiport másokat könyörtelenül. A szemüveges fiatal fiú az évek alatt sok bandát tett tönkre, és az embereket maga körül csak dobálgatta, mintha tárgyak lennének. Az igazság az volt, hogy Kisaki tényleg úgy gondolt rájuk, mint haszontalan tárgyak. Mégis volt egy lelkes segítője, aki mellette maradt. Kisaki az elején pontosan ezért vette magához a nála három évvel idősebb fiút, de amikor már haszontalannak vélte a fiú akkor is kitartott mellette, és kereste a társaságát. Kisakit ez teljesen megzavarta, nem értette valaki, hogyan lehet ennyire idióta, hogy nem veszi észre a nyomorult helyzetét. Mégis egy idő után Kisaki nem érezte magát komfortosan, ha nem volt ott vele a gyerekes fiú. Hiányérzete volt nélküle, és keresett valamit ami rá emlékeztette őt. Az elején ez igazán apróság volt, de később nem félt felvállalni azt a tényt, hogy azért nézz ki úgy ahogyan, mert ez az egyetlen hűséges társára emlékeztette. Bár tény volt, hogy Kisakinak ezt csak saját magának kellett bevallania senki másnak, de ahhoz is nagy lelkierő kellett, hogy megtegye. Furcsa érzés volt számára ezt bevallani, de mikor megtette, akkor eufórikus érzések lepték el őt. Úgy érezte rendben van ez így, és végülis Hanma sose volt zavaró személy. Még ha kicsit hülyének is tűnt első ránézésre, aztán mindig közbejött valami, amivel tudott bizonyítani, hogy nem is olyan pocsék ő. 

 Kisaki a gondolataiba merülve henyélt egy nagy kényelmes kanapén, arra a napra nem tervezett semmit se, így annyira se erőltette meg magát, hogy felöltözzön. Fekete alsónadrágban heverészett a puha kanapén, kezei a feje felett pihentek meg. Kisaki teljes nyugalmi állapotba került, nem igazán kellett volna sok ahhoz, hogy mély álomba merüljön. Viszont ezt a kellemes csendes nyugalmat megzavarta a háznak a másik lakója, vagyis ideiglenesen másik lakója, de már ez hosszú évek óta így van. 

-Kisaki nem láttad, hogy hova tettem a nadrágövemet? -a kanapén henyélő morcosan ráncolta össze a szemöldökeit, majd ajkai közül egy fáradt sóhajt engedett ki. 

-Miért kellene tudnom, hogy hol van? Nem az enyém Hanma. -lusta választ adva, próbálta meg a motoszkálást kizárni a fejéből. 

-De attól még tudhattad volna. -vonta meg a vállát Hanma, majd megtalálva az övet kezdte el nadrágjába befűzni. 

-Rossz gondolatmenet volt akkor. -nézett rá unott tekintettel a készülődő fiúra. -Hova mész? 

-Csak felöltözöm, ne gondold már azonnal túl a helyzeteket Kisaki. -Hanma közelebb sétált a kanapéhoz, hogy lássa beszélgetésük közben Kisaki arcát. Igaz nem volt mimika dús arca, de szerette figyelni barátja arcát a beszélgetéseik közben, valahogy sokkal kellemesebb érthetőbb volt számára. -Mond Kisaki én már láttalak téged nevetni valaha? -a magasabbik érdeklődve nézett le a kisebbikre, aki összeráncolt szemöldökkel nyitotta ki a szemeit. 

-Mi ez a furcsa kérdés? -Kisaki arca ellazult, lelke mégis tombolt, és hajtotta a kíváncsiság vágya, hogy megtudja miért kérdezte ezt tőle a társa. 

-Kisaki, mondj egy viccet! -Hanma lelkesen ült rá barátja ölére, és várta, hogy a másik elkezdjen mondani egy tréfát. Mégis az alatta lévő személy, felvont szemöldökkel várt valami magyarázatra. 

-Na, ugyan már. Csak egyetlen egyet. -felemelve kezét bökte meg a barátját, hogy beszédre noszogassa. A fiatal fiú hangosat sóhajtva rázta meg a fejét, majd szólalt fel. 

-Hanma Shuji 

-Igen? Bár szokatlan, hogy a teljes nevemen hívsz.. Megbeszéltük, hogy elég a Hanma. -kezdet el magyarázkodni, és hangosan gondolkodni, majd meglátva a másik komoly arcát. Már végképp értetlenül állt a szituációhoz, majd ahogyan Kisaki elmosolyodott teljes felháborodottsággal szólalt meg. -Várjunk.. Te most a vicc alatt komolyan rám céloztál?!

-Eléggé szórakoztató vagy hozzá. -gúnyosan mosolygott, Hanma felháborodva indult volna meg, de inkább meggondolva magát feküdt rá Kisakira. Itt volt a lehetősége, amit nem félt kihasználni, ajkain egy játékos mosollyal simított az alsónadrág alá. 

-Te meg eléggé dögös Kisaki. -a fiú fülcimpáját kicsit erősebben megharapta, mire az alatta lévő ajkai közül egy kislányos nyikkanás hangzott fel. -Szüzike. -Hanma kacsintva állt fel, majd kuncogva sétált saját szobájába, ezzel magára hagyva a meglepődött Kisakit. 

-E.. ez nem vicces Hanma! -kiáltott fel megszeppent kislány hangon Kisaki, Hanma szobájából pedig kiszűrödött a hangos vidám nevetése a nappaliba is. 

Hello-hello! 

Késő esti kis szösszenet, köszönjétek ezt a részt Sasaki_Fuji -nak. Ő adta az ihletett hozzá. ( ˘ ³˘)♥