Tokyo Revengers oneshot

[Japan's worst criminal organization; Bonten]

A folyosón sétálva meglepetés ért téged, hiszen az egyik szobából eléggé hangos nyögések szűrődtek ki. Zavartan torpantál meg, főnök révén a te feladatod volt figyelmeztetni a vendégeket, hogy nem feküdhetnek össze a bent dolgozó, lányokkal, és fiúkkal. Japánban erre volt egy törvény, amelyet te szerettél betartani a vendégeiddel, még ha ez nem is tetszett számukra mindig. Ajkaid közül hitetlenkedő sóhajtás hangzott fel, ahogyan a szerelmed lépett ki, az elvileges legjobb barátoddal. Meg akartad őket ütni, úgy érezted, hogy tombolni tudnál, és teljes gyűlölet, és undor árasztotta el a tested egészét. Megrázva a fejedet elindultál inkább a mosdóba, hogy megmossd az arcodat, és kicsit megnyugodj. Egyáltalán nem esett jól, amelyet a legjobb barátod tett veled szemben, de megvolt a gerinced ahhoz, hogy ne süllyedj le az ő szintjére. Azaz ne csapj nagy hisztériát, bármennyire is szívesen megtetted volna a szíved szerint. Útközben véletlenül egy férfi mellkasába ütköztél. Felkapva a fejedet elkezted a férfi arcvonásait elemezni. Mullet stílusú rózsaszín haj, kék szem, és két heg a száj közelében. Nem mindennapi látvány volt, de számodra mégsem volt taszító, sokkal inkább a vonzót, egyedit használtad volna rá. 

Meghajoltál és egy bocsánat el motyogása, közben a mosdóba léptél. Feszülten sóhajtottál fel, és sírni kezdtél, emiatt egy pillanatig gyengéden érezted magadat, de rájöttél, hogy úgyse látja senki sem. Megmostad az arcodat, és a telefonodra pillantottál utána. Hajnali egy óra. 

Visszapillantva a tükörbe elrendezted a kissé koccosá vállt hajadat, és az elkenődött sminkedet is megigazítottad. Az arc vonásaidat a tükörben figyelve rendezted vissza a szokásos kedves mosolygóssá. Kilépve a mosdóból, azonnal megláttad azt a férfit, akivel korábban összeütköztél. Tekintetted találkozott az övével, ahogyan elmosolyodott arcodat pirultság színezte el, s ezen az se segített, amikor közelebb sétált hozzád, kezét szorosan helyezte a derekadra, amellyel magához vont téged. 

-Szállj le a páromról! -kiáltotta a volt szerelmed, és indulatosan ellökte tőled a férfit. Hitetlenkedve néztél rá, ahogyan a férfira is. Úgy tűnt nincs hatással rá a lökés, mivel csak vigyorgott, és egy lépést se mozdult tőled. 

-Itt akarsz meghalni? -motyogta, miközben két barátjára nézett. Tudtad jól, hogy kik ők azonnal rájuk gondoltál, hiszen összetéveszthetetlen testvérpáros a Haitani testvérek. Gondolkodásod közben, Sanzu hátrahúzta az exedet. Gyorsan követted őket, és sokkot kaptál, ahogy megláttad a Bontent, megdermedtél amikor Kakucho finoman az oldalára húzott téged, ezzel biztonságba tudva téged. 

A Haitani testvérpár ekkor megjelentek a legjobb barátoddal, miközben nézted őket felmérted a testhelyzetüket. Mind a két eddig számodra fontos személy, most egy személy előtt térdeltek, ahogyan megfigyelted a lehajtott fejű fiút rá kellett jönnöd, hogy valószínűleg ő Sano Manjirou lesz. 

-Meg meritek bántani a mi [fiúnkat/lányunkat]? -rekedtes hangon motyogta, miközben a legjobb barátod némán sírt, és az exed kiabálni akart, de a két Haitani egy-egy hangtompítós pisztolyt nyomtak a szájukba. Manjirou rád nézett, te pedig a tekintetétől azonnal összerezzentél. -Mit szeretnél, mit tegyünk büntetésként [Neved]-san? -kérdezte nyugodt hanggal, amely még ijesztőbbé tette a helyzetet, s az is, hogy tudta a nevedet. 

-Uhmm… -Kakuchóra néztél, miközben ő visszanézett rád. A hangulatod hamarosan megváltozott, ahogyan eszedbe jutott az, hogy ők mennyire jól el hancuroztak együtt megfeledkezve rólad. Elméd elsötétült, és előjött a gonosz éned, amely minden emberben ott lapul titokban, azaz a gyilkolni vágyó hangulatta, és érzése. 

-Öld meg őket. -úgy beszéltél, mint aki valami semmiséget mondott volna. A volt szerelmed és a legjobb barátod szemei elkerekedtek, és nem akarták elhinni, amit mondtál. A társaság többi tagja pedig vigyorogva nézték a két szenvedő alakot. 

-Hallottad őt, öld meg őket. -a két Haitani meghúzta a ravaszt, és a lövés miatt mind a ketten meghaltak. Megremegtél, miközben Kakucho szorosan a mellkasába nyomta az arcodat, hogy inkább ne lásd a brutalitást. 

 

Amikor a káosz végre megtisztult, Manjirou felemelte az állad, hogy rá nézz. 

-Ez lesz a mi kis titkunk, jó? -mondta, mire bólintottál, enyhén elmosolyodott és megcsókolt. 

Hello-hello! 

Na vissza is tértem hozzátok egy igazán izgi fordítással, nos pocsék angol tudással rendelkezem, de igyekszem, ami meg nagyon fura volt azt kiegészítettem, hogy jól érthető legyen. Remélem élveztétek ezt a fejezetet, és tetszett a brutalitás ellenére is. <3