Tokyo Revengers oneshot

[Chainsmoking in the parking lot with the first generation black dragons]

A felhajtón száguldó autók zavarták meg a csendesnek tűnő éjszakát, egy fekete Beneli motor zúgása mellett. Az illető elcsavarta a gázkart, csukott szemmel hallgattad a jármű által keltett hangot. Mosoly jelent meg az ajkaidon, ahogyan a cigit vissza húztad az ajkaidhoz, s hallgattad, hogy az illető, hogyan állítja le a motort. 

-Kösz, Shin-kun. Aggódtam, hogy nem lehet megjavítani. -szólaltál fel vidáman, miközben a mosolyodat a fiú felé iranyítottad. A fiúra pillantva, pedig látthattad, ahogyan a járgány kormányán tartja a könyökét, kissé kipurult arccal figyelt téged. A fiú kínosan kuncogott fel, miközben arca pár helyen megráncosodott a cselekedet közben. 

-Ne is említsd, [Neved]-chan! Nem nagy ügy. -sietősen alkotta meg a mondatokat, te pedig ezen csak kuncogni tudtál, amelyet azzal akartál visszatartani, hogy alsó ajkadba harapsz. A fiú csak fejét rázta, igazán zavarban érezte magát, a szavaid, és cselekedeteid miatt. Ő az a fiú, aki talán a legkínosabb, és legfélénkebb ember, akivel valaha találkoztál. Mégis, amikor először találkozott veled, egy cseppet sem habozott kiállni melletted egy csomó rossz arc előtt, akik összecsaptak veled, és készen álltak arra, hogy kezet emeljenek rád. Tudta, hogy ha közbelép megverhetik, de nem is kellett kétszer meggondolnia, hogy segítsen neked, pedig akkor teljesen ismeretlen személy voltál számára. Azóta pedig folyamatosan egymással töltitek az időtöket, s elképzelhetetlen lett számotokra az, hogy napi egyszer ne találkozattok legalább.  

Felemelted a kezed, és a nyaka köré tekered, ezzel szoros ölelésbe vontad a fiút, néhány pillanatig habozott, mielőtt ő is átkarolta volna a derekadat. Arcát mélyen a nyak hajlatodba temette, a fiú csendben ízlelgette finom meleg, illatodat. Szemeit lehunyva teljesen ellazult a karjaid alatt, de ez nem tartott sokáig, mert te elhúzodva tőle összeborzoltad a haját vigyorogva, amire a fiú csak még jobban elpirult. 

-Mihez kezdenék nélküled, Shin-kun? -merengtél mézédes hangon. Ugrattad a fiút, aki csak játékosan lökte el a kezed, hogy eltakarja vörös arcát. Megint megráztad a fejed, mosolyt húzva az ajkaidra, miközben lassan ajkaidhoz emelted a cigit. Az arcod morcosan ráncosodik össze, amikor észrevetted, hogy a cigaretta már nem ég, zsebedbe nyúltál az öngyújtód után. Felkaptad tekintetted, amikor valaki eléd állt, hiszen a fiú túlságosan közel állt hozzád. A cigarettáját az ajkaidhoz közel helyezte, amelyek enyhén nyitottak voltak, félig lehunyt szemei az arcvonásaidat mérték fel, és a [Szemed színe] íriszed, és a puha ajkaid között járatta a tekintettét. Wakasa tett még egy lépést előre, cigarettáját most az ajkai közé helyezte, miközben várakozóan nézett le a tiedre. Te is előre léptél, mindkét cigaretta hegye összeért, ahogyan a szemébe néztél, a fiú pedig visszabámult rád. A cigarettátok ismét lángra kapott, ahogyan eltávolítottad az ajkadtól, a fiú beszívott egy kicsit a keserű füstből. Felemelte a kezét, és finoman megfogta az álladat, és közelebb vont magához, hogy arcodra tudja fújni a füstöt. A fiú volt annyira szemtelen, hogy közben végig farkasszemet nézen veled. Beszívtad a nikotint, amivel felkínált, s közben egy vigyor jelent meg az ajkaidon. -Tudod gyakrabban kellene ezt tennünk, Waka-chan. -töprengtél, miközben elhúzódtál, kifújva a továbbra is téged bámulóra a füstöt. Csak a vigyort viszonozta válaszként, és ismét a szájához emelte a cigarettáját. 

-Bármikor Angyalom. -ugratott miközben csak kuncogtál a szavain. Megfordultál, és csatlakoztál a csoport többi tagjához. Egy férfi, akinek a bal szemén és az arccsontján jellegzetes heg volt, mosolyogva nézett rád. A motorjának támaszkodott, keresztbe tett karokkal. 

-Mikor megyünk arra a kis körútra a Benelivel, amit megígértél, [Neved]-chan? -játékos tónussal a hangjában kérdezett rá, amire felvontad rá a szemöldöködet, ajkaidon még mindig ott volt a vigyor. 

-Mikor ígértem ilyet kedves Akashi? -vágtál vissza, beszívtad az utolsó füstöt, majd az aszfaltra dobtad a cigarettát, és a cipőd orrával nyomtad el a cigit. 

-Ne játszd velem hülyét most. -visszaszólt neked, te pedig csak nevettél rajta, miközben a motorod felé tartottál. A járműre szállva visszanéztél a fiúkra, akik feszülten figyeltek téged. 

-Nem játszok semmit. És igen, szeretlek téged, ha szeretnéd. - merengtél, miközben beindítottad a motort, és felpörgetted a motorját.  Elcsavartad a gázkart, hogy egy kört száguldozva villámgyorsan kijöjj a parkolóból, hátrahagyva a három fiút, akik a távozó alakodra néznek.  

-Ez lesz a halálom. – kiáltott fel Akashi játékosan, és kezét a mellkasára tette. 

-Mesélj róla. – tette hozzá Wakasa, és vett egy utolsó mély lélegzetet a cigarettájából.  Shinichiro úgy döntött, csendben marad, és inkább felszállt a biciklire, és a kettőt nézte.  

-Hát, hallottad őket. Nem hiányzom arról az útról. - kiáltott fel motorjára fordulva, és közvetlenül a hátad mögött követte, a másik kettő pedig tanácstalan tekintettel nézett rá, akiket szintén megdöbbentett vezetőjük szokatlan szavai és merészsége.  Követték a példájukat, felszálltak a kerékpárra, és Sinichiroval együtt elhagyták a parkolót, miközben száguldottak az autópályán, utolérve. Melletted haladva, a motorok hangja egyre hangosabbak lettek, és elsuhantak a többi jármű mellett.

Hello-hello! 

Nos egy fordítással jöttem megint, szóval a szokásos dolgok vonatkoznak rá. De azért remélem tetszett számotokra srácok <3