Tokyo Revengers oneshot

[Unaware]

 Amióta Hanagaki Takemichi bekerült a bandába egymás után jöttek a harcok, amelyet egyáltalán nem díjaztál. Szerettél küzdeni, és tehetséges is voltál benne, de egymás utáni harcok unalmassá kezdtek válni, és már nem volt olyan szórakoztató mint előtte. Mindenkinek kezdett elege lenni a sok harcolásból, s előszeretettel élveztétek ki a nyugalmas perceket. Egy idő után pedig magadhoz hűen eleged lett, és kiléptél a Tomanból. Senki sem állított meg, mert megértették, hogy miért hagyod el a csapatot. Mégis miután kiléptél szemmel tartottad a jó barátaidat, s gondolkodás nélkül avatkoztál közbe egy újabb harcba. Mindenkit meglepett a felbukkanásod, de legjobban a fekete hajú fiút, akinek a fegyverének nyomtad a homlokodat. Arc vonásaid eltorzultak, miközben rávicsorogtál a sebbhelyes arcú fiatal srácra. Zavartan vett téged szemügyre, egyértelműen valami bandajelzést keresve rajtad. De csak egy elegáns szép ruha volt rajtad, épp múzeumba voltál egy randin, mikor elcsíptél egy beszélgetés foszlányt arról, hogy mi folyik a bandák között. Ingerülten mordultál fel, s tettél egy lépést közelebb a fiú felé. A fekete hajú srác annak ellenére, hogy össze volt zavarodva elméje legmélyebb pontjában fellobbant egyfajta vonzalom, és érdeklődés irántad. Farkasszemet néztettek hosszú percekig, s addig mindenki más is csendben volt. A Toman tagjai ismertek téged, s tudták jól, hogy nem kell téged félteni. Árvaházban nevelkedtél, így elvetemülten nagy terveid voltak, s ha valamire kis esély volt, te azt akkor is megcsináltad, mert tudtad, hogy sikerülni fog. Így jutottál be a Tomanba is, mindenki azt mondta nem lesz semmi esélyed, de te küzdöttél, és végül sikerült bekerülnöd.  Talán a fiúra hatással volt az aurád, vagy pedig túlságosan megilletődött attól, hogy még mindig milyen elszántan nézel rá, de a kezében tartott fegyvert leeresztette, és szemöldökeit összevonta. 

-Talán meg akarsz halni kislány? -tette fel az ősszinte kérdést feléd, ajkaid közül hangos kacagás hangzott fel, miközben beletúrtál a hajadba. 

-Egy pillanatig se bánnám, ha miattuk meghalnék. De egy dolgot jól jegyezz meg, kisfiú! -bökted meg a mellkasát, miközben közelebb léptél hozzá, és felemás szemeibe pillantottál. -Aki árvaházban nevelkedett az halhatatlan, mert cselesek. -majd felemelted a kezedet, amelyben már te fogtad ő rá a pisztolyt. A sebhelyes meglepetten pislogott rád, igazán káprázatos voltál számára, s teljesen megfeledkezett arról, hogy harcolni jött ide. Sokkal inkább már téged akart megismerni, és elrabolni a szívedet.

-Akkor azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy húzd meg a ravaszt. -biccentett a fegyver felé, te pedig felvont szemöldökkel vetted jobban szemügyre a fiút. -Négyes rangú árvaház. -vont vállat, s emelte fel a kezét, majd simított rá a te kézfejedre, amellyel a pisztolyt fogtad. 

-Első rangú. -büszkén biccentetted feljebb a fejedet, mások szégyelték, hogy onnan jöttek, mert az maga volt a kínzások háza, de te büszke voltál arra, hogy ott nevelkedsz, mert ez azt jelenti, hogy igazán erős vagy, hogy jól bírod ott. A fiú vonásai is megváltoztak, s elismeréssel nézett rád, majd ajkain egy elégedett félmosoly jelent meg. 

-Kellemesebb helyen is elbeszélgetnék veled, csak hogy jobban megismerjem a kínzó házból származó kishölgyet. -egyértelműen incselkedett veled a fiú, s valamilyen rejtélyes okból nem volt ellenedre, hogy a fiú ilyen nyíltan kezdet el veled flörtölni. 

-Tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy most nagyon nem nálad van az irányítás? Mármint épp fegyvert fogok a fejedhez. -érintetted meg a hideg tárggyal a fiú meleg bőrét, aki cselekvésedre, csak felmorant. 

-Ha azt mondom te jobban érdekelsz, mint a tény, hogy fegyvert fogsz a homlokomhoz.. 

-Totálisan érthető, hogy miért a negyedik árvaházban vagy. -hangosan nevetve vágtal a srác mondandójába, majd forgattad meg a pisztolyt, és eresztetted le magad mellé a kezedet. -De tudod mit? Legyen, adok neked egy lehetőséget, de ha elrontod, akkor megöllek. -rántottad meg a válladat, és túrtál bele szabad kezeddel a hajadba. -De csak mondom, hogy igyekezz, mert nem szeretek várakozni. -indultál meg a sikátor felé, ahol átvágtál, hogy ideérj. Ahogy kiértél a túloldalt, a fiú átkarolta a derekadat, s elkezdet egy irányba vezetni. 

-Kakuchou Hitto a nevem, egyébként. -pillantott rád a fiú, neked ajkaidra pedig egy mosoly húzodott. 

-[Teljes Neved] -mutatkoztál te is be a fiúnak, miközben fejedet a karjára hajtottad. S hamar szembe találtátok magatokat eredeti randipartnereddel, aki nem kicsit volt mérges rád, főleg amikor meglátta Kakuchout. -Szuper, az első teszted az, hogy ki tudsz e állni értem. -billentetted fejedet a fiú felé, s kissé meglepődtél azon, hogy Kakuchouba megkora erő is van. A srácot teljesen bezúzta, majd elégedett mosollyal az ajkain lépett hozzád, és nézett a szemeidbe. Néma kérés volt, de te teljesen megértetted, hogy mit szeretne tőled. Talán azért, mert te is szeretted, ha valaki dícsér téged. A fiú szája sarkába nyomtál egy gyengéd puszit, majd hagytad, hogy kezeivel átölelje a derekadat. 

-Gondolom eddig egészen jól teljesítek. -suttogta a fiú ajkaidhoz közzel. 

-Hm, ki tudja. -vontad meg a válladat, s kuncogva húztad magadhoz egy forró csókra. 

Hello-hello! 

Uhm, érdekes egy fejezet lett xd Sajnálom kicsit ihlet hiányban szenvedek, vagyis van csak másra, és így nem érzem elég jónak ezt a fejezetet. De remélem azért tetszett nektek srácok <3