Tokyo Revengers oneshot

[Nahoya Kawata as your boyfriend]

 Nahoya megjátszott duzogással ment ki a hálószobájából, ezzel magára hagyva a gerlepárt. Elterülve a nappaliban lévő kanapén vette elő a telefonját, az üzeneteit megnyitva csillogó szemekkel nézett egy telefonszámot, amely úgy volt lementve, hogy "Barátnő". Nahoya nem volt egy megszokott személyiség, sokkal jobban szerette az egyediséget. De igazán merész ő se volt, talán nyíltabb volt a testvérénél, de ő se volt annyira bátor egy kapcsolat kezdeményezésében. Így már lassan több mint egy éve fűzött egy lányt, azt a lányt, aki álmai barátnőjének könyvelt el magában, amint meglátta. Nahoya igazán hálás lehetett azért, amiért ilyen nyugodt természeted van. Teljesen jól bírtad a vele való kimondatlan kapcsolatot, az igazság az volt, hogy mindkettőtök számára adott valami pluszt a kapcsolatotokban ez a titkolózás mások előtt. Természetesen ha valaki megkérdezte volna tőletek egyikőtök se tagadt volna egy pillanatra se le a másikat, de tény volt, hogy egyszer se jelentettétek ki, hogy együtt vagytok csak azt csináljátok ami jólesik nektek. 

 Nahoya a telefonja képernyőjét figyelte, s várta, hogy kapjon tőled egy üzenetet. Tudta jól, hogy most elfoglalt vagy, mert sikerült egy zenekart alapítanod, s most több időt fordítasz arra. Nahoya ezt egy pillanatig se bánta, tiszteletben tartotta, hogy neked a zene és a banda mennyire fontos az életedben, ez kölcsönös volt. Ha Nahoyának közbejött valami egy pillanatig se álltál le nyafogni, csak mondtad neki, hogy menjen és vigyázzon magára amennyire csak tudd. Talán ezért is volt annyira jó a kapcsolatottok, mert tiszteletben tartottátok egymást. Sose egyikőtök se tett arra megjegyzést, hogy el lenne hanyagolva, mert ez nem volt így. Odafigyeltettek, hogy ilyesmi sose történjen, megbeszéltétek a fontosági sorrendeket. S mind a kettőtöknek első volt az álma, az amit élvezz. Nem volt harag bennetek, mert nem ti vagytok az elsők a másiknak. Jó volt számotokra ez a rendszer, amiben éltettek, hiszen minden lehetőséget kiéltettek ennek ellenére is. Nahoya szemei lelkesen csillantak fel, ahogy megkapta az értesítést tőled. Egy fénykép volt egy plakátról, arról a plakátról, hogy lesz egy koncertettek. 

"Természetesen elmegyek rá babe!" 

 A fiú üzenetét meglátva elmosolyodtál, s lezárva telefonodat folytattad tovább a hazafelé való sétát, késő este volt, de nem bántad, hogy most kell hazamenned, amúgy is szeretted az estéket, mert olyan megnyugtató volt számodra. Nem voltál idegeskedő típus, de egy nap alatt gyűltek benned is össze feszültségek, amelyeket egy esti séta alatt teljesen elfelejtettél. Ha pedig a barátod is veled volt, akkor egy pillanatig se gondoltál egyikre se. Nahoya számodra a tökéletes pasi jelölt volt, hiszen tiszteletben tartott téged, és figyelt arra, hogy élvezd a vele kialakuló párkapcsolatott. Szerettél a fiúval együtt lenni már az első pillanattól kezdve, mert egy igazi mókamester volt, de emellett nagyon komoly is volt. Szeretted benne, hogy mindig tudta melyik helyzetben, hogyan kell viselkedni. Nahoya lehet sokszor a komolytalan, éretlen stílusát mutatta, de egy igazán intelligens srác volt. Sose lehetett rá egy rossz szavad se, hiszen csodálatos volt. Ezt már az első találkozáskor el tudtad róla mondani, annyira elképesztő volt, már akkor teljesen levett téged a lábadról. 

 Éget az emlékezetedben, és a füledben a csodálatos hangja. Tél volt, nem a leghidegebb esti tél volt, de ezt nem bántad sokkal szívesebben ültél kint, és játszottál a gitárodon. Az ujjaid gyengéden pendültek meg a húrokon, miközben teljesen magad elé merültél, s halkan dúdoltad a szöveget a hangokhoz. Imádtad a zenét már kiskorodtól kezdve, ebben nőttél fel, így egyértelmű volt mindenki számára, hogy te is zenész leszel a családban. Aznap épp teljesen magad alatt voltál, mert feloszlott a bandát, a koncert nem úgy sikerült, ahogy elterveztétek, ezen pedig csúnyán összevesztettek, és te magadra maradtál. Nem akartad feladni, így arra gondoltál, hogy a bánatodat kiírod egy dalba. Majd miután befejezted, már csak slágereket játszottál és daloltad azokat. Teljesen egy másik extázisba került az egész elméd, így azt se vetted elsőnek észre, hogy valaki érdeklődve figyel téged. Arra eszméltél fel, hogy egy számodra igazán elképesztően jó hang szólal fel, erélyes, magabiztos énekhang volt, amely téged teljesen letaglózott. Döbbented nézted az előtted álló fiút, aki tartva veled a szemkontaktust énekelt. 

"Kiss me

Kiss me with your eyes closed

Whisper that your heart shows

All I want is you

Yeah, you" 

 Csodálatos volt a fiú hangja, s testedet melegség öntötte el. Úgy érezted örökké hallgatni akarod az ő hangját. Mikor a dalnak vége lett zavartan álltál fel, és sétáltál hozzá közelebb. Alsó ajkadba harapva léptél a fiú elé, majd fogtad meg a ruhájának az ujját. 

-Ha becsukom a szememet.. -pillantottál fel rá egy pimasz mosollyal, Nahoya ajkaira vidám vigyor festődött fel. 

-Akkor megcsókollak. -fejezte be helyetted, s derekadra simított. Furcsa volt számodra, hogy egy idegen iránt hirtelen ilyen erős érzelmed legyen, de úgy érezted sose tudnád ezt megbánni. Lehunyva szemeidet élvezted, ahogyan a fiú ajkai érintik a te ajkaidat. Boldogan ölelted magadhoz, s finoman csókoltátok egymást. 

Hello-hello! 

Kifejezetten rövid, tömör fejezet volt ez Nahoyával. De istenem, mikor meghallottam az első zenét, azonnal ez jutott az eszembe. Annyira elcsépelt tudok lenni, bocsánat xd 

Következőnek már olyanokkal lesz, akikkel nem volt eddig rész. <3 

U.i: Nektek kik a kedvenc karakteretek és miért? Természetesen ha több van őket is leírhatjátok. Kíváncsi vagyok titeket ki/kik ragadtak meg, és miért?