Tokyo Revengers oneshot

[Kazutora is just a kid and his life is a nightmare]

Visszamentél Tokióba, mert egy régi jó barátod segítséget kért tőled. Te pedig túlságosan kedvelted őt, hogy ne segíts rajta, meg egyébként is úgy tűnt, hogy komoly bajban van, amit rosszul akart ő is és a barátai is megoldani. A lakása felé sétáltál, mikor megláttál egy csapat gyereket fekete egyenruhában, viszont túlságosan magával ragadott a hangulata, ahogyan őket nézted. Régen mikor gimis voltál akkor te is benne voltál egy bandába, sőt mi több igazából te alapítottad a bandát a barátaiddal, de megtapasztaltad a sötét oldalát, így miután a barátaiddal már csak a temetőben tudtál találkozni feladtad ezt az életmódot és másba kezdtél el dolgozni, ez pedig nem volt más mint javítóintézetbe mentél el előadásokat tartani és terápiákat is tartottál. Szeretted ezt a munkát annak ellenére, hogy sok nehéz eseted volt, egyes személyek élete pedig erősen a szívedbe martak. Nem tartottad őket rossz gyereknek, hiszen a terápiáid 90%-ban vissza tudtad vezetni a rossz családi körülményekhez. Na meg persze saját tapasztalataid is voltak így te előnyben voltál a munkatársaiddal kapcsolatban, ezért is kedveltek téged meg hamar a kis gengszterek, mert te teljesen lelkiismeretesen tudtad azt, hogy min mennek keresztül. Sokszor azért nyíltak meg neked, mert te elkezted nekik elmondani mennyi dolgot csináltál már eddig életedben, mert bizony te mindent kipróbáltál mikor bandatag voltál és hatással volt rád a hatalom és az hogy sokan tiszteltek és követtek téged, a közeli barátaid pedig csak egy kis rábeszéléssel sok hülyeséget megcsináltattak veled. Ezek a régi történetek meg bőven elegendőek voltak, hogy a legmakacsabb gyerek is megnyíljon és beszéljen neked. 

 Elmosolyodva sétáltál hozzájuk közelebb, majd csak őket figyelve hallgattad, hogy milyen lelkesen beszélnek. Leülve a mellettük lévő padra hunytad le a szemeidet, s kis idő után már újra annak a pimasz kis tinédzser lánynak érezted magadat. Alsó ajkadba harapva mosolyogtál és a jókedved feltűnt a bandának is, az egyikük pedig leszólított téged, érdeklődve nyitottad ki a szemeidet és fordultál a hang irányába. 

-Oi, te mégis mit képzelsz? -átlagos gengszter kisfiú volt. 

-Elnézést, csak nagyon szeretem a banda megbeszéléseket, mindig feltölt engem, ha halhatok egyet. -magyaráztad meg neki a jó kedved, megilletődött rajtad és csak zavartan kapta el a fejét. Tekintetedet rávezetted a vezetőkre, akik mellett ott volt két lány és a régi jó barátod, akire annyira szerettél vigyázni. -Oh szia Takemichi, megkaptam a leveledet. Sajnálom a helyzetet, amibe kerültettek, szívesen segítek. Azt hiszem én.. -felhümmögtél, és elgondolkoztál azon, hogyan is fejezd be beszédedet. -sokkal könnyebben megoldhatom ezt a problémátokat, szóval ha nem baj akkor beszélnünk kellene most róla. Lenne pár kérdésem, mert valami felkeltette az érdeklődésemet, még ha neked nem is az a lényeg. -biccentettél fejeddel, hogy üljön le melléd a fiú. Takemichi zavartan ült le melléd, majd érdeklődve figyelt téged. 

-Megváltoztál senpai. -felelte a fiú zavartan, szélesen vigyorogtál rá és simogattad meg a fejét. 

-Nem nézhetek ki örökké úgy, mint egy bandavezér. -döntötted fejedet a vállára. -Egyébként Baji azt hiszem igazán az a személy, aki a barátaiért él és nem akarja, hogy rossz legyen nekik. Szóval sajnálom, de ezt teljes mértékben tiszteletben fogom tartani és nem próbálom meg erőszakkal vissza rángatni hozzátok. Csak mert tudom, hogy mennyire rosszul is elsülhet a dolog, nektek is ezt kéne tenetek. Mármint tudom jól, hogy alapító tag és fontos jó barátottok, de ne akarjátokat befolyásolni az érzéseit és a döntéseit. -magad elé beszéltél teljesen elmerülve az emlékeidben. 

-Mégis honnan tudná egy csinibaba?! -horkantott fel egy fiú, elmosolyodva álltál fel majd léptél a fiúhoz, aki gúnyos mosollyal nézett meg téged magának. -Inkább arról beszélj, hogy hogyan szeretnél alattam nyögni. -nevetett fel, majd nyúlt feléd, de te az arcát beleverted a térdedbe, és ágyékára tapostál ezzel a fiúból hangos fájdalmas nyögést kicsalva. 

-Hmm mi az csinibaba? Talán ezt a pózt ennyire szereted? -döntötted oldalra a fejedet, ajkaidon egy gúnyos mosollyal. -Ha ennyire tudni akarod, akkor pontosan azért halt meg 400 ember, mert én befolyásolni akartam egy tag döntését. Az a 400 ember mind a barátaim voltak és el kellett mondanom a családjaiknak, hogy miattam haltak meg a gyerekeik. Mert ők a bizalmukat és a hitüket adták nekem. -fintorogva álltál fel, majd túrtál bele a hajadba és fordultál vissza Takemichihez. -Majd még beszélünk te kis sírós. -küldtél felé egy puszit, és indultál meg, hogy körbenézz a városban. 

[2005. Október 31] 

Hamarabb akartál az egész harc dologba beleszólni, de elkéstél túlságosan elkéstél a dologgal. Nagy léptekkel szaladtál a szeméttelep felé és berontva kaptad el Mikey kezét és takartad el a mögötted lévő megszepent fiút. Hangosan ziháltál, hiszen a javítóintézet innen sokkal messzebb volt, de végre sikerült oda érned a kaotikus helyzetre. Mikey dühösnek tűnt és egyértelműen túlságosan forrófejűvé vált, ahhoz hogy tisztán tudjon gondolkodni. 

-Fejezd be és térj észhez! 15 éves vagy mégis mit akarsz csinálni? Megölnéd? Biztos, hogy nem hagyom neked Mikey! Gondolkozz szerencsétlen fiú még egy kisgyerek, akinek a saját élete egy rémálom! -üvöltöttél, dühös voltál magadra, hogy újra elkéstél és úgy érezted megint elrontottál mindent. -Istenem még igazából te is csak egy kisgyerek vagy. -nyögtél fel, majd eleresztve a szőkét léptél át a másik fiú mellé és ölelted magadhoz szorosan. -Shh kedvesem, nincs semmi baj ígérem neked, hogy bennem teljesen megbízhatsz. -haját hátrasimitva hintettél a fiú homlokára egy puszit, megszepenve nézett fel rád te pedig fájdalmas sóhajtás engedtél ki a tüdődből. -Beszéltem a javítóintézetben egy közös barátotokkal, Pah-chinnel. Ő mesélt nekem pár dolgot, tudod Mikey megértem a haragodat és nem mondom azt, hogy amit tett Kazutora az rendben van, mert egyáltalán nincs rendben. De nézz rá! Azt se tudja mit csinál, te egy olyan gyereket akarsz megölni, aki lelki terrorban nőtt fel és él mai napig! Az egész élete egy rémálom, nincs tudatában annak, hogy mit tesz! Ne tedd tönkre ennyire a saját életedet, barátok vagytok Mikey! -szorosabban ölelted magadhoz a fiút, aki kezével átölelt és hangosan zokogott fel a mellkasodba bújva.  

Hello-hello! 

Igen igen nagyon rövid rész volt még a többinél is, de az igazság az, hogy ezzel csak a sajat gondolataimat akartam kiírni. Mivel én tényleg úgy gondolom, hogy Kazutora csak egy kisgyerek, aki a rossz családi háttere miatt került ennyire rossz élethelyzetbe. De igazából pedig egyértelműen helyén van a fiúnak a szíve és rendes srác ő! Ígérem lesz a későbbiekbe vele is romantikusabb szál ( ͡° ͜ʖ ͡°) Van akiről szívesen olvasnátok? Írjátok meg kommentbe és megpróbálok következőnek róla írni. <3