Tokyo Revengers oneshot

[You have a crazy love with Sanzu Haruchiyo]

 Elszánt, magabiztos, vad gondolkodású személynek írtak le a barátaid mindig is, ez alapján már egyik ismerősöd sem lepődött meg elképesztő terveden. Igazán érdekesen akartál megoldani helyzeteket, ami másnak eszébe se jutott volna. Természetesen a romantikával szemben is varázslatos gondolataid támadtak, egy héttel ezelőtt láttál meg egy bandát történetesen a Tokyo Manji Ganget, és onnan hamar felkeltette egy személy az érdeklődésedet. Az elején azt hitted, azért, mert különlegesen nézz ki a hosszú fehéres hajával, és a maszkjával, majd amikor a barátaidnak újra és újra azért nyafogtál, hogy keressétek meg a bandát ráébredtél, hogy valószínűleg ez a már sokszor emlegetett szerelem lesz. Nem hittél a szerelem első látásra szövegben, de a fiú miatt elgondolkodtál azon, hogy ez lehet mégiscsak létezik. A barátnőid persze már a hét közepén tudták, hogy számíthatnak valami őrültségre tőled. Majd amikor vasárnap beállítottál a találkozóra rövid hajjal, férfi ruhákban már tiszta volt számukra, hogy megint a legfurcsább opciót választottad. 

-Képzeljétek el, támadt egy fantasztikus ötletem! -boldogan ültél le az asztalhoz, és izgatottan helyezted fel kezeidet rá, hogy jól lássák kéz mozdulataidat. 

-Csak nem belépsz a Tomanba? -kérdezett rá szemforgatva az egyik barátnőd, aki ezt teljesen viccnek szánta, de meglátva komoly, elszánt arcodat hangosan nyögött fel. -Ne már [Beceneved], ezt még te se gondoltad komolyan. Mégis mit fogsz csinálni? -tárta szét karjait, te pedig egy széles mosollyal vetted elő a nálad lévő kis jegyzetet, amit gondosan megírtál. 

-Először is belépek a bandához, utána a fiú közelébe férközőm, hogy jobban megismerjem, aztán elrablom. -vontad meg a válladat, barátnőid gondterhelt arcával nézve szembe. 

-Mond hogy csak viccelsz, egyenesen illegális az amit szeretnél csinálni! -kezdet el másikuk beszélni a terveidről. 

-Szerelemben és háborúban mindent szabad. -a jegyzetet vissza raktad a zsebedbe, és két barátnőd aggódásával nem foglalkozzva kezdted jobban kifejteni az eseményeket. Szeretted volna jobban megismerni azt a fiút, és úgy érezted, hogy ha csak úgy odamész hozzá akkor elzavarna, így ez volt számodra a tökéletes lehetőség. 

 Az elején igazán nehezen ment a két életed összeegyeztetése, de egy hét leforgása alatt egészen beletanultál. Viszont volt egy nagy bökkenő, amire egyáltalán nem számítottál, az osztagok közül nem abba kerültél be mint amiben a fiú is volt. Bosszantott ez a tény téged, s azonnal azon kattogtál, hogy is kerülhetnél át hozzá. A fejedben már kezdett lassan minden opció megfordulni, mikor is a megoldás maga ment oda hozzád. Vagyis inkább erős kijelentés volt, amivel te nem értettél egyet. Egyenesen felháborítónak tartottad, a szavakat, amelyeket hallottál a fiútól. Lendületesen álltál fel, és ragadtad meg a fiú gallérját, majd közel hajoltál az arcához. 

 

-Ismételd meg ha mered! -arcizmaid eltorzultak, és úgy néztél ki, mint egy feldühödött kutya, akinek beléptek a területére. 

-A lányok bénák és hülyék is, csak dugni jó őket. -ismételte meg magát az osztagban lévő fiatal srác, elvileg egy év különbség volt köztetek, de nem nézted volna ki belőle, hogy ő lehet az idősebb nálad. 

-Bebizonyítom neked, hogy ez egyáltalán nem igaz! -erősen fejelted meg a srácot, majd kezdtetek el verekedni. Természetesen erre szépen lassan mindenki hozzátok jött, és a verekedést nézték csillogó szemekkel, a fogadásokat is elkezdték, hogy melyikőtök nyerne. Erős és tapasztalt voltál verekedésben, de mégis csak egy srác valamennyivel erősebb volt nálad, így szereztél pár súlyosabb sérültést. Zihálva ültél a földön, miközben a srác a válladon taposott egyik lábával, és kezével a hajadat tépte erősen. Dicsőitő pillanatában pedig gúnyosan beszélt arról, hogy mennyire undorító kis mocskok a lányok, és haszontalanok is teljesen. Erőt véve magadon próbáltál felállni, de ebben megakadályozott egy kéz, amely gyengéden ölelt magához, majd felborult az előtted lévő idegesítő fiú.  

-Ha szerinted annyira hasznavehetetlenek a lányok, akkor ideje valami igazán elképesztő dolgot megtudnod. Tudod a Tomanban van egy lány, akit te is jól ismersz, sőt mi több mindenki jól ismer, mert amióta belépett folyamatosan azon volt, hogy segítsen mindenkinek. -a hangot meghallva érdeklődve pillantottál hátra, egyáltalán nem volt ismerős, de amikor megláttad a személyt arcodra forróság ömlött, s csak nézted őt nagy szemekkel. Sanzu volt az, akiért annyira oda voltál rövid idő alatt. A fiú szabad kezével lehúzta ajkairól a maszkot, majd feléd pillantva eresztett meg egy széles mosolyt. -Ahh irigylem Paht, ő kapott a csapatába egy elképesztően őrült lányt. Aki olyan okosan került be a Tomanba, Mucho miért nem ragaszkodtál hozzá, hogy hozzánk kerüljön. Annyira aranyos kis ruhát adtam volna rá! -a fiú át pillantott kapitányára, majd fenekedbe markolt vidáman vigyorogva. Fejed reflexből lendült, és homlokod hangosan csattant a fiú homlokán. Megilletődve néztél vele farkasszemet, és vártad, hogy most mi fog következni ezek után. -Tudom jól, hogy te lány vagy [Teljes neved]. Tudod észrevettelek, amikor egy hétig utánunk jártál~ -dallamosan beszélt, ajkai felfelé görbültek két szélén egy-egy hegesedéssel. -Már csak az a kérdés, hogy miért tetted ezeket. Hm, hagy gondolkozzam. Talán csak nem tetszik neked valaki~? -amennyire oda voltál a fiúért, most annyira volt kedved megfojtani a kezeddel. 

-Mégis ki tetszene ennyi barom közül, ne szórakozz már Sanzu! -felháborodva kaptad hátrébb a fejedet, s ráztad is meg nemlegesen. 

-Na, de Veszett kutya-chan, nem illik hazudni annak, aki tetszik neked~ -újra közelebb hajolt hozzád, te pedig egyenesen meghökkentél azon, hogy rájött. Semmi árulkodott se csináltál, nehogy lebukj véletlenül is, ő mégis rájött a szépen kidolgozott tervedre. 

-E ez hülyeség Sanzu, mégis honnan veszed ezt a baromságot? Azért mert megvédtem a lányok jogait, még nem leszek lány. -ráztad meg a fejedet, Sanzu viszont ezzel egyidőben szétszakította az egyenruhát, amelyet viseltél. 

-Szeretem az őrült szeretőket, [Beceneved]-chan. -ajkaidra apró puszit nyomott, majd eleresztett és alaposan végigmért. 

-Úgyátszik én meg a pszichopatákat. -adtad meg magadat végül, már tényleg felesleges lett volna bármit is tagadni, egyértelműen látták a melleidet. Felsődet összehoztad magadon, hogy takard magadat, hiába tudtad, hogy ez már nem segít a tényen. 

-Talán ha szépen kéred adok neked egy felsőt~ -figyelt téged érdeklődve Sanzu, viszont hamar meglepetést okoztál neki. 

-Tartsd meg magadnak a nyomi felsődet Sanzu! -hátat fordítva a fiúnak indultál meg a megjelenő vezetők felé, akik téged figyelve egyértelműen látták a lefolyt jelenetett. 

-Tudod ez egyáltalán nem romantikus, nem illik visszautasítani! -szólt utánad Sanzu morcosan. 

-Egy szóval se utasítottalak vissza, csak a felsőt. -pillantottál hátra vállad felett. 

Hello-hello! 

Uhh bocsánat iszonyatosan rövid és béna rész lett (╥﹏╥) Akartam írni Sanzuval, majd rájöttem, hogy vele nehéz. De azért remélem, hogy valakinek tetszik ez a kis rész is. 

A következő napokban kicsit elfoglaltabb leszek, így nem tudom pontosan, hogy minden nap fogok e tudni új részt írni, de igyekezni fogok srácok!