Tokyo Revengers oneshot

[Dancing with your King of Tenjiku Kurokawa Izana]

 Megszólalt a csengő hangja, jelezve hogy ideje ebédelni. Az eddig kezedben lévő könyvet leteszed az asztalodra, és az ablakra vezeted a tekintetedet. Esik az eső, mérlegelted némán magadban, ahogyan azt is, hogy ez mennyire passzol a jelenlegi hangulatodra. Miközben az iskola ablakon szemlélted az eléd táruló tájat megfigyelted jobban a sötét szürke felhőket, amelyek olyan komorrá tették a mai napodat. Az úton pár autó haladt, mellettük néhány esernyős ember igyekezet haza. Teljesen belemerültél a megfigyelésbe, így tompán hallottad az osztályteremben lévő csacsogást, és nevetgélést. Nem szerettél iskolában lenni, így kifejezetten vártad, hogy vége legyen a mai napnak. Letéve a fejedet a padra csuktad be a szemeidet, hogy aludni tudj egy kicsikét. De hamar fel zavartak a nyugodságból, amelyet annyira élveztél volna. 

-[Neved]! -egy fiú kiáltotta a nevedet, amely számodra úgy hangzott, mint egy kedves, mézédes, lágy hang. Izana volt az a személy, aki bátorkodott megszólítani téged. Hallottad, hogy a fiú egy széket tesz le a padhoz, és azt is, ahogy leül rá. Fáradtan emeled fel a fejedet, hogy végre láthasd is a fiút, és ne csak hallgasd a motoszkálását. -Hoztam nassolnivalót! -mondta lelkesen mosolyogva rád, imádtad a fiú ilyen boldog vonásait, ilyenkor mindig újra, és újra belé szerettél. Vissza mosolyogtál a fiúra, miközben érezted a hasadban azt a furcsa feszítő izgalmi állapotot, amelyet eddig csak a fiú közelében éreztél. 

-Köszönöm Izana, de nem kellett volna. -ráztad meg a fejedet továbbra is kedvesen mosolyogva rá. 

-De én akartam.. -idegesen nevettél fel, zavarban voltál amiatt, hogy a fiú gondolt rád, és a kedvenc nasiaidat elhozta neked. Boldogan mosolyogtál rá, miközben arcodon enyhe vörösség volt. 

-A kedvencem! -boldogan tépted fel a csomagolását, és kezdtél el rajta nyamogni. Izana viszont végig téged nézett, mikor elégedetten hümmögtél fel, elvigyorodott. Örült neki, hogy ízlik neked a finomság, amellyel meglepett téged. 

-Még mindig eléggé esik. -Izana áttekintett az ablakra, és a kinti vihart figyelte. 

-Igen, őszintén szólva szeretem az esős időt. -az ablakra pillantottál te is, hogy újra a tájat csodáld. Izana rád nézett, miközben lágyan elmosolyodott. 

-Menjünk fel az iskola tetőre? -tette fel a kérdést, te pedig érdeklődve fordultál felé. 

-A tetőre? De öt perc múlva kezdődik az óra.. -zavartan figyelted a fehér hajú fiút. 

-Gyorsak leszünk. -próbált megnyugtatni ezzel a fiú, de igazából csak fel szeretett volna menni veled a tetőre. 

 Izana, hogy tovább biztasson felállt eddigi ülőhelyéről, és feléd nyújtotta a kezét. Haboztál, de végül lassan a tenyerébe simitottad a kezedet. Izana finoman megragadta a kezedett, és azonnal a tetőre kezdett el veled menni, kapkodtad a lábadat, hogy lépést tudj vele tartani. A kezét puhának, és gyengédnek érezted, miközben Izana érintésén járt az elméd felértettek a lépcsőn. Mind a ketten az ajtóval néztettek szembe, majd egymásra pillantottatok, és egyszerre bólintottatok. Izana kinyitotta az ajtót, feltárva a tetőt előtted. Meglepetten nézted, hogy milyen szép a tetőtér. A virágok magassak, egészségesek, és mesébe illően színesek voltak. A fiú a kert közepére vezetett, miközben az arcodat figyelve halk nevetést hallatott. Majd tekintetével az összefonódott ujjaitokra pillantott, ahogyan te is így tettél. Azonnal elvetted a kezedet, és arcodat vörösség színezte meg. 

-B.. bocs, nem vettem észre. -kipirulva néztél Izanára, akinek ajkaira aranyos mosoly jelent meg. 

-Nem baj, tetszett. -mondta, miközben mélyen a [Szemed színe] szemedbe nézett. Érezted, hogy megugrik a gyomrod. A szíved gyorsan dobogni kezdett, mindig olyan érzést keltett benned, mint azt a romantikus filmekben írják. -[Neved]. -kinyújtotta feléd újra a kezét, ezzel összezavarva téged, hogy mit is akarhat. Mégis a kézfejedet belehelyezted az ő kezébe, s arcát figyelted. -Táncolnál velem, hölgyem? -félénken mosolyogtál rá a fehér hajúra, miközben közelebb léptél hozzá, ezzel elfogadva a táncot. Finoman megfogta a jobb kezed, a másikat pedig felemelte, hogy az a vállán nyugodjon. Jobb kezét a hátad alsó részéhez vezette, ügyelve arra, hogy ne okozzon kellemetlen érzést számodra.  Az arcotok egymástól egy hüvelykujjnyi távolságra voltak csak, így közelebbről meg kellett vizsgálnod a vonásait, minden tökéletes volt. Szép, selymes bőre, puha, és felhőszerű és színű haja, amit csodáltál. A vállánál támasztottad meg a fejed, miközben mindketten egyik oldalról a másikra imbolyogtatok az esőcseppek ütemére. 

Hello-hello! 

Remélem tetszett ez a fordítás nektek srácok, szerintem rettentő aranyos. Következőnek Hakkairól hozok írást <3