Tokyo Revengers oneshot

[Late night facetime calls with Ken 'Draken' Ryuguji]

Fiatalon elkezdtél már dolgozni, hogy otthon a családodnak besegíts, nem voltatok abba a jó lehetősége, hogy te is csak lustálkodj iskola után mint a többi osztály és évfolyam társad az iskolába. Lehet, hogy egy kiemelkedőbb iskolába kerültél gimnazista éveidre, de ez a kemény munkád gyümölcse volt. Folyamatosan tanultál, hogy az átlagod miatt lehetőséged legyen elit iskolába kerülnöd és ne kelljen fizetnie a szüleidnek az iskolai ellátást, hiszen azt az ösztöndíjból megteheted magadnak. Nem szerettél nagyon vásárolni se, így az a pénzt amúgy csak ott lett volna nála, de nem költöttél volna belőle semmit se, így meg legalább könnyítést tettél a szüleidnek, hogy e miatt ne fájjon már a fejük. Igazán jó gyerek voltál, megértetted elsőre a dolgokat és ha valamit nem lehetett akkor te azt betartottad, na és persze amúgy is szerettél szabályokkal élni az életedben, mert akkor tudtál valamihez viszonyítani, hogy mennyire cselekszel jól az életedben. Enyhén maximalista lettél az évek alatt, így az életedben te magad is hoztál olyan szabályokat és döntéseket, amelyek lehet nem a legjobbnak hangzottak, de kötelező volt a családod érdekében. Ez volt az, hogy csak a tanulásra koncentrálsz, hogy az ösztöndíj ebben az iskolában is megmaradjon, a másik pedig az volt hogy este munkát vállaltál el. Az elején nehezen ment, de kitartottál, mert a cél lebegett a szemed előtt. Mások már rég feladták volna, hiszen a célod megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan volt. De benned titokban ez tartotta az erőt, hiszen e miatt egyszer se érezted azt, hogy most lazsálhatsz kicsit. A kis benzinkút, ahol dolgoztál megbecsült téged, mert szorgos és segítőkész lány voltál, ezzel hamar elérve azt, hogy jutalmul kaptál egy kis plusz pénzt. Az igazság az volt, hogy ezzel a munkaidővel szabályt szegtél, de ezt az egy kis kihágást elnézted saját magadnak, csak azért, hogy lásd a családod boldogságát, hogy egy kicsivel is többet tudnak venni. A nagy részét fontos kellő dolgokra költötték el, mint például élelmiszer, és számlák fizetése. A ruhatáradat te és a családod is ritkán újította meg, mert tudtatok vigyázni a saját dolgaitokra, és ha mégis vetettek valamit, akkor azt inkább turkálókból szereztétek be. A családod jól bánt a pénzzel, így lehet nem voltatok tehetősek, de nem kellett a miatt se pánikolnottok, ha valami nagyobb kiadásba kellett bocsátkoznotok. 

 Fáradtan sóhajtottál fel amikor végeztél, és adtad át a munkádat a következő dolgozónak. Elköszönve a bent lévőktől öltöztél fel, esténként már egész hideg volt, így a nagy ballonkabátot magadra véve egy vékonyabb sálat is a nyakadba helyeztél. Kezeidet elrejtve a kabátod zsebébe indultál meg a sötét utcán, hajnali egy volt, ilyenkor egy járat se ment, de téged ez egyébként se zavart nem igazán szerettél tömegközlekedést használni csak akkor ha nagyon muszáj volt. Így kihasználtad a lehetőséget, hogy kicsit egyedül lehetsz és sétálhatsz egy jó nagy távot. Túl messze laktál a benzinkúttól, de téged ez egyáltalán nem zavart ilyenkor szabadnak és gondtalannak érezted magad, bár egyébként se érezted úgy, hogy lenne valami nagy gondod, de sokat szoktál azon gondolkodni, hogy mivel segíthetnél még a szüleidnek, hogy jobb életük legyen. Miközben belemerültél a gondolataidba fel se tűnt, hogy pár rossz alak elkezdett követni téged. Már csak arra figyeltél fel, hogy az egyikük utánad szól, elsőnek próbáltál velük nem foglalkozni, de egyre makacsabbá váltak és azon voltak, hogy a figyelmedet megnyerjék. Te pedig egyre jobban kezdtél el pánikolni azon, hogy mit csinálj ellenük. A verekedést rögtön kizártad, amúgy se tudtál küzdeni és többen voltak, majd a futást is ugyan ezen az alapon kizártad, lehet kicsi vagy és fürge, de ők többen voltak és könnyen csapdába tudtak volna csalni. Majd mint egy utolsó nagy heuréka rántottad elő az új telefonodat, amelyet a szüleidtől és a főnöködtől kaptál ajándékba. Viszont a helyzeted egyre jobban szorultá vált, így az első applikációt megnyitva kezdtél el beírni egy telefonszámot, a bátyád számát és csak reménykedtél benne, hogy fent lesz és felveszi neked. Egyre jobban elöntött a félelem és ennek látható jelei is kezdtek lenni, mint például hogy ajkaid remegtek és a kezeid is. A telefont magad elé tartottad, hogy lásd a bátyádat és hogy ő is lássa a borzalmas helyzetedet.