Az Én Történetem! [Szünetel]

A nagy lehetőség

-Szia Amaye! Végre itt vagy!
-Bocsi csak közbe jött valami.
-Semmi gond-lépett oda hozzám Hinata-bemutatok valakiket.
-Üdvözlöm Kisasszony!
-Szia?
-Ő itt Rock Lee én pedig TenTen vagyok.
-Örvendek-mosolyogtam.
-Én pedig Neji vagyok.
-Örvendek Neji, TenTen és Rock Lee!
-Ő pedig Uzumaki Amaye!-mutatott rám Rin.
-Uzumaki Naruto testvére vagy?-kérdezte Rock Lee.
-Mi? Nem, nem!-kezdtem el mentegetőzni-Csak egy klánba tartozunk.
-Nem ülünk be valahova enni?
-Én tőlem mehetünk Ayane, ha mindenki jön!
-Menjünk!
Beültünk egy kisebb étterembe ahol mi voltunk a leghangosabb csoport. Nem sokkal később Sakura és Ino csatlakozott hozzánk.
-Van valami híretek az Uchiha-ról?-érdeklődött Neji.
-Van-közöltem egyszerűen.
-Sasuke nem volt otthon-csavargatta a haját, vörös fejjel Ino.
-Nem. Nem volt otthon.
-Amaye honnan tudsz ilyeneket?-lökött oldalba Rin, perverz mosollyal az arcán.
-Úgy látszik muszáj elmondanom-tettem úgy, mint aki lebukott-Én és Sasuke.....
-Ti együtt vagytok?-háborodott fel Sakura.
-Igen. Csak is. Amúgy nem.
-Tényleg Amaye Kisasszony!
-Lee! Mondtam már, hogy ne szólíts "Amaye Kisasszony"-nak!
-B...bocsánat.
-Mit szerettél volna?
-Hogy állsz a fiúkkal?-kérdezte Neji a semmiből.
-Hé, Neji! Ezt pont most akartam megkérdezni!-szorította ökölbe a kezeit Lee és Neji elé tartotta.
-Amúgy most komolyan-nézett rám izgatottan TenTen, Sakura, Ino, Hinata, Lee, Neji, Rin és végezetül Ayane.
-Elég-tettem fel védekezően a kezeimet-őszintén?
-Aha!-jött egyszerre a válasz mindenkitől.
-Sehogy. De nem is kell ezzel foglalkozni.
-Én azt hittem, hogy tolonganak utánad a fiúk-esett le az álla TenTen-nek.
-Nem igazán keresik a fiúk úgy a társaságomat, meg nagyon én sem az övéket-csavartam az egyik haj tincsem zavartan.
-De akkor nincsenek fiú barátaid?-kérdezte Lee.
-De. Vannak. Egy jó pár. Nekem inkább haverjaim vannak, mint "barátnőim".
-Akkor mi hárman bővíthetjük mind a két kört-nézett rám mosolyogva TenTen.
-De, ha persze csak szeretnéd-kezdett el mentegetőzni Neji.
-Ez csak természetes-mosolyogtam mind hármukra. Már éjfél körül járhattak az órák, mikor kinyílt az ajtó és két ember lépett be rajta. Sasuke és....na álljunk meg egy pillanatra! Ez nem a húgom!
-A szemét!-fújtam ki a fogaimon keresztül dühösen.
-Sasuke és az a lány együtt vannak?-sápadt le Ino és Sakura egyszerre.
-Remélem, hogy nem! Megyek és megkérdezem-álltam fel az asztaltól, de valaki megfogta a kezem.
-Miért mennél oda? Nem mindegy?-kérdezte Neji, miközben mindenki Sasuke-t nézte.
-Nem. Nekem nem mindegy jelenleg.
-Miért?-vonta fel szemöldökét.
-Ez egy eléggé hosszú történet.
Válaszoltam egyszerűen. Neji elengedte a kezem, majd bólintott. Azonban mielőtt elmehettem volna megszólalt.
-Ezt a történetet el meséled majd? Csak, hogy megértsem.
Válaszul csak bólintottam,majd útnak is eredtem az Uchiha-hoz meg ahoz a kis cafkához.
-Szia Sasuke! Csak nem zavarlak?
-Amaye! Milyen kellemes meglepetés!
-Nem húzom sokáig az időt úgy, hogy rögtön a tárgyra térnék. Ki a csaj?-biccentettem a lány felé. Sasuke először döbbenten, majd mosolyogva nézett rám.
-Csak nem féltékeny vagy?
-Kire? A lányra vagy rád?
-Sasuke?

'Ne csak ezt a macska nyávogós hangot ne! Ettől a hajamat tépem! De komolyan.'

-Igen Nyuszi?

'Nyuszi?!'

-Na ide figyelj te Uchiha-k szégyene!-kezdtem el egy kicsit erélyesebb hangon beszélni, mire mindenki felénk fordult. Sasuke rám nézett riadtan.
-M....meg tudom magyarázni-kezdett el mentegetőzni. Hogy ne legyen baj az ajtó felé mutattam, ő pedig vette az adást és felállva helyéről elment az ajtó felé, én pedig utána.
-Azt mondod, hogy megtudod magyarázni?
-Igen.
-Akkor hallgatom. Mert hidd el időm, mint a tenger!
-Jó elmagyarázom csak ne kiabálj.
-Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak! Szóval? Hallgatlak!
-A húgod és én már azóta együtt vagyunk amióta ő belépett az akadémiára.
-Tessék? Te most ezt nem mondod komolyan!
-De. Teljesen komoly.
-És még is ki az a csaj akivel eljöttél?
-Ő? Egy....egy másik.
-Te csalod a húgomat?
-Igen-sütötte le szemeit.
-Mióta?
-3....
-3 mi? Nap, hét, hónap?!
-3 hónap.
-Neked ehhez van még bőr a képeden? Előadod nekem, hogy beszélgetni szeretnél velem! És én hülye le is állok veled beszélgetni, majd ezt így közlöd velem?
-Felejtsük el. Rendben?
-Dehogy felejtjük el! Te..te...te tényleg ennyire meg vagy kergülve?
-Te rohadék!-rohant el az a lány aki Sasuke kíséretében jött. Én és Sasuke csak ekkor vettük észre, hogy mindenki kint áll az ajtóban. Engem és ahogy látom Sasuke-t sem zavarta az ember tömeg.
-Tudja már a húgom?
-Nem.
Túlságosan közel álltam hozzá és az arcába mondtam,suttogva.
-Egy heted van, hogy elmond az igazat a húgomnak, vagy én mondom el neki, de utána nem úszod meg.
-R...rendben.
Nem foglalkozva senkivel átvágtam az ember tömegen. Nem tudtam merre megyek, de nem foglalkoztam vele. Csak egy célom volt egyedül lenni a gondolataimmal. Az idő korlátomról is megfeledkeztem. Leültem az egyik padnál, amit az utcai lámpa fénye gyéren világított meg, és a cipőm hegyét néztem.
-Zavarok?
-Nem zavarsz. Naruto-néztem fel rá.
-Mi a baj?-kérdezte miközben leült mellém.
-Nagyon semmi. Csak már teljesen ki vagyok Sasuke miatt.
-Mert? Mi történt?
-Kiderült, hogy a húgom és Sasuke már vagy öt éve együtt vannak, és még az is kiderült most, hogy megcsalja. Mondjuk a mi korunkba ez kicsit sem mondható olyan na...
-Te igen is probléma! Sasuke az a srác aki mindenkinek beszól és akiért minden lány oda van.
-Csak nem irigykedsz?
-Hidd el mi fiúk sem bírjuk őt, de meg vagyunk mellette-jött oda Shikamaru.
-Ki jött még veletek?-kérdeztem már-már nevetve.
-Ígérjük, hogy senki-nevetett Naruto. Hárman elmentünk még sétálni, majd Shikamaru levált tőlünk, így Naruto hazakísért engem. Megálltunk mind a ketten az ajtó előtt, majd szembe fordultunk egymással. A séta alatt sokat lelkiztünk. Nem csak én, de még a fiúk is. Megbeszéltük, hogy ami elhangzik e hat szem között, az maradjon is e hat szem között. Szóval mint azt mondtam én és Naruto az ajtóban álltunk egymással szembe.
-Kitartást Amaye!
-Neked is Naruto-és beléptem a házba. A lámpák nem világítottak így gondoltam mindenki alszik. Felmentem a szobámba, majd ledőltem az ágyra.
-Van még 4 órám aludni-majd hagytam, hogy elnyeljen a sötétség. Reggel hatkor nehezen felkeltem, majd elmentem zuhanyozni. Felvettem egy egyszerű, de nagyszerű outfit-et és lementem a konyhába.
-Jó reggelt Amaye!
-Jó reggelt Anyu!
-Jött egy leveled.
Anyu átadta nekem a levelet amit én izgatottan ki is nyitottam.
-Na? Mit ír?
-A Hokage-sama látni kíván.
-Téged? Mit csináltál?
-Igen engem. És nem csináltam semmit, ne aggódj.
Reggeli után felvettem a cipőmet a pántom a kezemre kötöttem, majd a levéllel együtt elindultam a Hokage-hoz. Odaérve megállított két őr.
-Ki vagy? És mit szeretnél?
-Hívatta a Hokage-szólt oda egy maszkot viselő, fehér hajú ninja.
-Rendben-a két őr végül beengedett, én pedig odamentem ehhez a fazonhoz.
-Gyere! A negyedik már biztosan vár-indult előre, én pedig mentem utána. Sok lépcsőzés után, be is mentünk az épületbe, ahol egy hosszú folyosón indultunk el. Pár perc gyaloglás után meg álltunk egy nagy, barna ajtó előtt.
-Innen már nem kísérlek tovább. Csak annyi a dolgod, hogy kopogj. A többi majd jön utána-mondta a fickó és eltűnt. Odaálltam az ajtó elé és kopogtam.
-Név és indok!-jött bentről a válasz.
-Uzumaki Amaye, és maga hivatott!
-Kerülj beljebb-lágyult el egy kissé a Hokage-sama hangja. Félénken benyitottam, majd belépve az ajtón be is csuktam azt. A negyedik rám nézett, majd félre lökve papír munkáit hátradőlt a székében.
-Uzumaki Amaye, az Uzumaki klánból. Igaz?
-I...igen.
-Naruto sokat mesélt már rólad.

'Naruto miket mondhatott rólam?'

-I...igazán?
-Igen. Azt is elmondta, hogy te lettél az aki hihetetlenül jó teljesítéssel zárta magát az akadémián. Mind elméleti, mind fizikai részben. Gratulálok!
-Köszönöm Hokage-sama!
-Nincs mit. Na, de nem ezért hívtalak. Azért hívtalak, hogy beszélgessünk egy kicsit.
-Miről?
-Az akadémiára nem vagy már köteles bejárni. Az már csak plusz, de neked már ez sem kell. Ha a hallottak igazak, hogy te már tudsz egy olyan technikát amit még az akadémián csak most tanulnátok, akkor felszeretném mérni, hogy mire vihetnéd még, ha tényleg a ninja utat választod. De én nem fogok semmit sem rád erőltetni. Benne lennél?
-Igen!
-Rendben. Holnap reggel nyolckor gyere erre a címre-tolt az asztalon elém egy kis cetlit. Az asztalról elvéve a cetlit elköszöntem, majd kiléptem az ajtón. Vettem egy nagy levegőt és a cetlit becsúsztattam a zsebembe. Ahelyett, hogy haza indultam volna, inkább a városban maradtam. A boltok már nyitva voltak, az emberek pedig csak úgy özönlöttek az utcán. Beültem egy teaházba és kértem egy almás-fahéjas teát.
-Zavarna, ha leülnék ide?-jött a hátam mögül egy számomra nyugtató hang. Egy olyan baráté aki lusta, mint a dög.
-Nem. Egyáltalán nem zavarna, ha leülnél ide. Shikamaru.
Shikamaru leült velem szembe, majd kért egy egyszerű fekete teát. Mind kettőnkét egyszerre hozták ki.
-Mióta jársz ilyen helyekre?-érdeklődött Shikamaru. Köztudott, hogy előbb szegek meg egy szabályt, minthogy egy teaházban üljek.
-Vágytam egy kis nyugalomra.
-Értelek. Mit kerestél a Hokage-samánál?
-Honnan tudod, hogy voltam ott?-kortyoltam bele a teámba.
-Láttalak felmenni a lépcsőn. Holnap te bemész az akadémiára?
-Nem. Majd csak holnap után.
-Én a helyedben holnap is jönnék. A lányok beléd fognak kötni.
-Első! A lányok azt gondolnak rólam amit csak akarnak. Nem muszáj engem sem kedvelni, sem pedig utálni. Ez egyéni döntés. A második! Holnap dolgom lesz.
Ezután még beszéltünk egy pár mondatot, majd kifizettük a teáinkat és kiléptünk az épületből. Én elmentem gyakorolni, Shikamaru meg gondolom haza ment. Gyakoroltam a dobócsillag és kunai dobását, meg pár tanult technika-t. A napom nagy része elment gyakorlásra. Haza mentem, vacsoráztam lefürödtem csak a szokásos. Másnap reggel hatkor ébresztőm idegtépő hangjára keltem. Lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem reggelizni. Reggeli után felhúztam a cipőmet és útnak indultam. Még Anyának sem mondtam el, hogy hova a fészkes fenébe megyek. Három negyed nyolckor már a címen voltam. A Hokage-samára sem kellet sokat várnom, ugyanis utánam tízperccel megérkezett.
-Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar itt leszel. Sokat vártál?
-Egyáltalán nem.
-Ennek igazán örülök.
Gyorsan lepakolt egy hatalmas fa alá, és intett egyet, hogy menjek oda hozzá.
-Ülj le-úgy tettem ahogy mondta. Leültem vele szembe.
-Szeretnék bemutatkozni. A nevem Namikaze Minato. Ha itt vagyunk akkor ne Hokage-samának hívj, hanem Minato-senseinek vagy csak simán senseinek. Érthető eddig Amaye?
-Igen sensei!
-Gyorsan kapcsol az agyad. Akkor nem lesz semmi gond-mosolyodott el.
-Felszeretném mérni, hogy mit tudsz, vagy esetleg mire lennél képes. Mielőtt belevágnánk mesélj egy kicsit magadról.
-Van egy húgom, szeretek olyan könyveket olvasni amivel képes vagyok fejlődni. Kicsit forró fejű vagyok, de ártatlan embernek még dühömben sem rontanék neki.
-Tetszik, hogy így ismered magad. Tájékozódás, hogy megy?
-Egész jól.
-Rendben. Akkor hát kezdjünk is neki!-állt fel a sensei.