Az Én Történetem! [Szünetel]

Indulás

Csak egy nap. Mindenkinek csak egy nap. De nekem még is más. Neked, nektek és mindenkinek csak egy nap. Egy nap ami úgy megy mint a tegnap és a holnap. De nekem ettől a naptól kezdve, teljesen megváltozott az életem. Apa megint egy hete küldetésen és mit mindig semmit sem tudunk róla.Vajon jól van?
-Hova mennek ilyen gyorsan Neji-ék?-gondolkoztam hangosan miközben szememmel mind végig az említett csapatot néztem. A Hokage-sama behivatott minket is küldetésre készen kellett mennünk. Mire odaértem a Hokage-sama-hoz addigra elhagyták már a falut Hinata-ék, Shikamaru-ék is. A végtelenbe nyúló lépcsőn felsiettem és meg sem álltam az iroda ajtajáig. A többiek még kint voltak.
-Miért kellett idejönni Kakashi-sensei?-nyavalygott Naruto.
-Naruto! Majd, ha bemegyünk akkor megtudjuk!-szól rá Sakura.
-Sziasztok!-léptem oda hozzájuk.
-Szia Amaye!-lépett mellém Sakura.
-Itt meg mi folyik?-suttogtam Sakurának.
-Naruto megint nem bír magával, szóval csak a szokásos.
-Értem. Így már minden világos.
Az ajtó kinyílt és egy csapat chunin lépett ki rajta, mind siettek a kijárat felé.
-Kakashi gyertek be!-hallottuk az ajtó másik feléről. Beléptünk a terembe ahol a visszavonult harmadik és a mostani negyedik Hokage-sama állt.
-A küldetés lényegét út közben fogom elmondani. Mint ahogy a lényeget is. Remélem felkészültetek a mai napunk rázós lesz!-és már indult is a kijárat felé mi pedig követtük őt. Konoha-ból is elég hamar kitértünk. Minato-és Kakashi-sensei beszéltek egy pár mondatot, majd Kakashi-sensei levált tőlünk.
-Jól figyeljetek arra amit mondok! Senki se tegye az ellenkezőjét! Megértettétek?
-Igen!-válaszoltuk egyszerre kórusban.
-Mivel Konohát el kellett hagynom ezért vette át a helyem a harmadik. Ahova éppenséggel tartunk az Tűz földjének határában van. Amint ott vagyunk látni fogjátok a lényeget. Ott mindenről bővebb információt kaptok.
Ekkor sokáig tartó néma csend állt be közénk. Érezni lehetett az a feszültséget mint soha. Előre mentem a sensei-hez míg a többiek már hátul vitatták meg a dolgokat. A sensei oldalra nézett, majd vissza előre.
-Mit szeretnél Amaye?
-Csak egy kérdést szeretnék feltenni.
-Tedd fel bátran.
-Minden csapatot odaküldött ki? Ahova mi most tartunk?
-Nem mindegyiket. Veletek együtt három olyan csapat lesz akik genin-ből állnak. Ezen felül pár orvosi ninja köztük Tsunade. A sanin-ok közül még Jiraya-sensei lesz ott.

'Még is hová tartunk mi?'

-Valami gond van sensei?
-Azt hittem tegnapig, hogy a tizenkét évvel ezelőtt történtek nem fognak megismétlődni, de....tévednem kellett.-sóhajtott egy nagyot. Teljesen lesápadtam.
-Sensei de hát.....tizenkét évvel ezelőtt....
-Volt a Róka támadás. Tudom.
-Még is hová tartunk sensei?
-Amit én itt most elmondok neked azt egy szóval se említsd a többieknek. Rendben?
-R...rendben.
-A Tűz földjének határán először furcsa jeleket vettek észre. Erről értesítettek engem. Kiküldtem oda egy felderítő csapatot akik megerősítették ezeket a bejelentéseket. Rá két órára jött egy másik levél, melyben az állt "A fél csapat meghalt, megmagyarázhatatlan okokból. Egyszer csak összeestek." Én is furcsálltam a dolgot. Rá három napra vagy is tegnap, kaptam még egy üzenetet. Ebben az állt, hogy felbukkant egy bijuu. Pontosabban a Tíz farkú farkas démon.

'Egy bijuu?!Még is hogyan?'

-És most odatartunk?
-Igen.
Nyeltem egy nagyot. A légzésem szaporább lett mint volt.
-Miért megyünk oda mi genin-ek is?
-Mert Konoha védelmére is kellett maradnia ninja-knak, meg sokan küldetésen vannak. Így már csak ez a négy csapat maradt + akik ott voltak eddig is.
Nem mondtam semmit. Nyeltem még egy nagyot, légzésemet pedig lelassítottam.
-Valami gond van Amaye?-nézett rám a sensei. Már válaszra nyitottam a számat mikor beugrott az az  "álom".

Másodpercek töredéke alatt egy piros szem, ordítás és vér mindenütt.
-Amaye te maradj itt a többiekkel! Rendben?-fogta meg apám a vállamat.
-Mi folyik itt?
-Fel..
-Elég annyi, hogy ti maradjatok itt!-szólt erőteljesen Minato-sensei.
-Sensei! Mi ez az egész?
Megint egy nagy villanás és a harcmezőn találtam magam, ahol haldokló édesapámat tartottam.
-Amaye! Vigyázz anyára és Ai-ra. Rendben?-majd lecsukja szemeit. Nem bírtam uralkodni magamon és zokogásba kezdtem. A sírástól már semmit sem láttam.

-Sensei mondanom kell magának valamit.
-Mond!-itt elmeséltem neki azt amit láttam.
-Ezt miért csak most mondod?
-Mert nem hittem volna, hogy fontos.
-Mondtam, hogy mondj el mindent.
-Tudom! És bocsánat.
-Most már mindegy. Figyeljetek! Mindjárt ott vagyunk!
A távolból már tényleg hallani lehetett a sok üvöltést.