Az Én Történetem! [Szünetel]

'Te beszélsz?'

-Kislányom gyere ide! Kérlek!-leugrottam apa mellé-Jaj, ne sírj! Nem áll jól-erőltetett magára egy mosolyt.
-Hogy ne sírjak mikor itt fekszel és vérzel?-elkezdtem gyógyítani azzal a cseppnyi erőmmel és chakrámmal, de nem jutottam sokra.
-Fejezd be!
-Miért fejezném be? Ameddig tudom csak csinálom!
-De nem kell.
-De!-az összes chakrám véglegesen elfogyott így nem tudtam tovább gyógyítani-Hívok segítséget!-álltam volna fel, de megfogta a kezem.
-Ne hívj senkit. Nem érnél vele el semmit.
-Miért nem érnék el vele semmit?
-Mert mire visszaérnél már nem élnék. Így csak hagyd, hogy elmondjam amit akarok.
-Ne mondj ilyeneket! Mindjárt itt vagyok-most sem sikerült elindulnom, mert újra karon ragadott.
-Had mondjam el azt amit akarok. Rendben?
Rengeteg habozás után ráadtam a derekam. Ránéztem apára aki még mindig mosolygott.
-Lehet, hogy-kezdett bele-nem voltam a legjobb apa, hiszen még a születés napodon sem voltam ott, de remélem azért nem haragszol rám.
-Miért haragudnék? Amikor kellett akkor mindig velem voltál.
-Ennek örülök.
-Minek?
-Hogy nem haragszol rám. Kérhetek tőled valamit?
-Bármit.....
-Vigyázz Anyára és Ai-ra. Oké?
-Oké-apa letörölte az arcomat. Kezét odafogtam és szorítottam az arcomhoz.
-Szeretlek Amaye!
-Szeretlek Apa!-majd lecsukta szemeit.
-NEEEEEEEEEEE!-ordítottam torkom szakadtából miközben végig zokogtam. Ráborultam apám mozdulatlan testére és csak sírtam. Valaki gyengéden megfogta a vállamat.
-K-kakashi-sensei!?-szipogtam.
-Sajnálom Amaye.
Még egy pár percig úgy maradtunk aztán felálltam.
-Minden rendben?
-Már amennyire ilyenkor lehet. Kakashi-sensei! Kérhetek magától valamit?
-Persze.
-Az apám testét elvinné oda ahol a sérülteket ellátják.
-Természetesen. De még is mit fogsz tenni?
-Még magam se tudom.
-Csak ne valami hülyeséget-felrakta apám testét a hátára és elvitte. Én pedig először csak sétálva aztán már egyre gyorsabban futottam a köd belseje felé, ahol megláttam a barátaimat a másik ninjával harcolni. Mindenki tőle öt méteres körzeten kívül helyezkedett el.
-Na mi az, csak ennyire futja?
Ökölbe szorítottam a kezeimet. A futásból felugrottam, felnézett és meglátta, hogy onnan jövök. Lefehéredett és nem mozdult.
-ROHADJ MEG!-üvöltöttem és tiszta erőből beleütöttem őt a földbe. Egy kisebb kráter keletkezett, de úgy pont nem érdekelt. A sötétbarna hajam a vállamra omlott, eltakarva szemeimet. Az ütésem előtt egy furcsa bizsergő érzés fogott el. Ez vezérelt arra, hogy üssek. A futás alatt hirtelen jövő erő most hirtelen is ment ki belőlem, és összerogyva a földre estem. Szerencsére Kiba elkapott.
-Úristen Amaye!-jött oda Rin. Őt követve a többiek is körém gyűltek.
-Jól vagy?-kérdezte Kiba.
-Egy kicsit szédülök, de amúgy teljesen jól.
-Ez nagyon állat volt. Hogy csináltad?
-Nem tudom-vallottam színt.

*Naruto szemszöge*

Amit Amaye csinált az tényleg baró volt.
-Amaye! Amaye!-rázta óvatosan Kiba.
-Kiba szerintem nincs az eszméleténél. Azon......
-Igen én is látom Shino, hogy nincs magánál. És azt is tudom, hogy Tsunade-samához kéne vinni.
-Itt még is mi történt?-jött oda Apa.
-Amaye leütötte a másikat-mondta Ayane, én pedig a kráter felé mutattam. Apa odasétált a kráterhez, belenézett majd vissza jött.
-Vigyétek Amaye-t Tsunade-sanhoz!
-Mindannyian?
-Igen. Mindannyian. Mi is lassan megyünk.
-Rendben!-mondtuk egyszerre. És el is indultunk.

*Amaye szemszöge*

-Mi ez a hely? Hol vagyok?
-Azt én kérdezném, hogy te mit keresel itt?-hallottam egy mély hangot a hátam mögül. Megfordultam és a Biju-val találtam szembe magam. Annyira megijedtem, hogy hátra estem.
-Hol vagyok? És mióta tudsz beszélni?
-Kicsi lány! Én mindig is tudtam beszélni. De, hogy másik kérdésedre is választ adjak a fejemben vagy.
-Miért vagyok itt?
-Azt nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy ez sűrűn fog még előfordulni-mondta majd eltűnt.

*Minato szemszöge*

-Kakashi!
-Oi, Minato-sensei!
-Vissza kell vonulnunk!
-Szólok a többieknek.
Én is elindultam körbe jelezni a többieknek, hogy visszavonulunk egy kis időre. Öt perc múlva már mindenki a megbeszélt helyen volt, kivéve pár ANBU ügynököt akiknek parancsba adtam a Biju figyelését. Kötelességük tíz percenként jelentést adni.

*Amaye szemszöge*

-Már megint itt vagyok?
-Mondd csak nem unod még?-hallottam meg ismét azt a nagyon mély hangot. Megint megfordultam, ahol a Biju-val álltam szembe.
-Nem magamtól vagyok itt.
-Akkor még is mit keresel itt megint?
-Fogalmam sincs. Egyébként minek kellett idejönnöd?
-Megidéztek.
-Oké, de akkor is. Minek támadsz? Pusztítasz?
-Egyrészt, hogy ne unatkozzak másrészt......
-Másrészt?
-Másrészt pedig az idézőm ezt adta parancsba. Miért mit hittél?
-Kimondta, hogy hittem valami másban?
-Reménytelen egy eset vagy.
-Még te mondod? Néztél már tükörbe?
-Ezzel most megbántottad a lelkemet.
-A midet?
-Befejeznéd a piszkálásomat? Unatkozol vagy mi van?
-Ezt én is kérdezhetném.-fontam össze magam előtt a kezeimet és fordultam oldalra.
-Csak nem megsértettelek?
-Ne is álmodj róla. Egyébként kérdezhetek valamit?
-Piszkálsz és utána még elvárod, hogy válaszoljak egy kérdésedre is?
-Kérdezhetek vagy nem?
-Kérdezz-sóhajtott egy nagyot.
-Te ölted meg az apámat vagy nem?-néztem rá szúrós szemekkel.
-Ez miért olyan fontos?
-Igen vagy nem?-emeltem egy kicsit magasabbra a hangom.
-Azt hiszed, hogy egy kicsit is megijedek tőled? Elárulom, hogy ez esetben tévedned kell.
-Válaszolnál végre?
-Persze, persze. Mi volt a kérdés?
-Ezt most te kifejezetten élvezed?
-Jó, jó bocsi! Egyébként pedig nem. Egy ujjal nem értem hozzá.
-Ha kiderül, hogy hazudtál....
-Akkor mit fogsz csinálni? Elmondasz anyukádnak?
-Idegesítő va....AÚ!-kaptam a kezemhez, ahol egy harcban szerzett vágásom volt.
-De hiszen ez....
-Kezd begyógyulni? Igen. Csak azért gyógyítom be neked, mert nem lehet veled úgy szócsatázni ha ott van az a vágás.
-Akkor is bosszantó vagy!
-Az lehet.....-majd eltűnt. Én pedig lassan kezdtem kinyitni a szemem.

-Amaye!-szólított a nevemen Kakashi-sensei.
-I..igen?
-Életben van!-kiált fel Rin örömébe.
-De jó, hogy felébredtél-ölelt meg Hinata amit viszonoztam.
-Amaye minden rendben volt? Sokat forgolódtál.-jött oda Jiraiya-sennin egy pohár vízzel, amit átnyújtott nekem.
-Persze. Minden rendben volt.-fogadtam el a vizet.
-Biztos, hogy nem láttál semmit?-nézett rám Minato-sensei.
-Nem nem láttam...-és odakaptam a fejemhez.
-Minden rendben?-jött oda Tsunade-sama.
-Persze csak kicsit fáj a fejem.
Kikötözte az egyik vágásom helyét, hogy megnézze milyen állapotban van, de teljesen lefagyott.
-Valami gond van Tsunade-sama?-sietett hozzá Shizune.
-A vágások...
-Mi van vele?-kérdezte nyugtalanul Minato-sensei.
-Eltűntek!