Az Én Történetem! [Szünetel]

Rémálmok

Hetek óta nem alszom. Jobban mondva nem tudok aludni. Akárhányszor megpróbálom szemeim kipattannak és nem tudok ellene tenni semmit. Ezen kívül, készülök a Chunin vizsgára. Edzésről haza, otthonról meg edzeni megyek. Amióta belém zárták a Biju-t azóta felügyelettel hagyhatom el lakhelyem. Ai napról-napra egyre gyengébb. Semmihez nincs kedve, még az akadémiára sem szeretne bejárni. Beszélni sem beszél, nem eszik és még inni sem iszik. Én nem tudtam vele mit kezdeni. Fogalmam sem volt arról, hogy mit csináljak. Jelenleg a kórházban van, ahol 0-24-ben felügyelnek rá. Tudom, hogy jó helyen van. A többiek elég sokszor felkeresnek, de legfőbb személy az Naruto. Minden napot velem tölt. Együtt eszünk és edzünk. Na mindegy!
-Szia Amaye-chan!
-Szia Naruto-kun! Mi szél hozott?
-Csak gondoltam idejövök-vakarta pirultan a tarkóját. Ezen én csak kuncogtam egy sort. A mai nap ugyan úgy együtt edzettünk és együtt ettünk. Naruto meghívott magukhoz, szóval most odatartunk. Levettem a cipőmet és beljebb léptem. Tisztelet tudóan köszöntem majd követtem Naruto-kunt. Elég sokat nevettünk és még vacsinál is ott maradtam. Minato-samának el kellett mennie így már csak Naruto-kun; Kushina-sama és én tartózkodtunk a házban. Már készültem volna venni a cipőmet, mikor Kushina-sama szó szerint kiszaladt elém.
-Mit csinálsz?
-Elég későre jár így gondoltam, hogy haza megyek.
-Épp ez az, hogy későre jár! Ne menj sehova. Inkább aludj itt, nálunk.
-Köszönöm! De nem szeretnék zavarni.
-Nem zavarsz. Aludj csak itt. Majd reggel haza mész. Keresünk valamit amiben tudsz aludni. Amíg lefürdesz addig megágyazom neked.
-Köszönöm!-mosolyodtam el halványan. A megkapott ruhákkal elindultam a fürdő felé ahol sikeresen le is tusoltam. Mire kiértem a fürdőből már meg volt ágyazva nekem.
-Tényleg nagyon köszönöm!
-Ne köszönd, mert nincs mit.
Még egy kis ideig beszélgettem Kushina-samaval, majd elköszöntünk egymástól. Ő még a konyhába maradt én pedig a vendég szobába mentem ahol meg volt nekem ágyazva. Szememre hamar jött az álom. Azt gondoltam, hogy egy nyugodt éjszakám lesz, de ez hamar meghiúsult.

Az álom

Egy ledőlt házakkal teli helyen ébredtem. Ahol két ninja-t láttam.
-Amaye-sama! Hogy érzi magát?

'Mi van? Ez én lennék? Ha igen akkor, miért tette a nevem mellé a -sama jelzőt? Mi folyik itt és egyáltalán hol vagyok?'

-Hol vagyok? És mi történt?
-Konoha-ban vagyunk és megtámadott minket az Akatsuki. Elakarják vinni Naruto-t meg , magát.
-Minek?
-Azért mert maguk a Jichurikik, Amaye-sama. Azért. Mindenkit körbekérdeznek, hogy hol van Naruto.
-És elmondták neki?
-Nem. Senki nem mond nekik semmit.
-Akkor rendben vagyunk. Megyek megkeresem a Hokage-samát.

'Miért látom magamat kívülről? Mi ez az egész? Követnem kéne magamat vagy inkább próbáljak meg kijutni innen?'

-Tsunade-samáról már egy jó ideje nem tudunk semmit.
-Te menj és segíts ott ahol csak tudsz!
-Hai!
Elindultam magam után. Lehet, hogy hülyeséget csinálok de én arról vagyok ismert. Egy pasas felemelkedik az égbe és onnan már csak a sötét.

Álom vége

-Érdekes-suttogom a plafont bámulva. Sóhajtottam egy nagyot majd visszaaludtam. Mikor másodjára aludtam vissza, mindent megálmodtam újra. Apám halálát és temetését. Anyám halálát és temetését. És azt is ahogyan a húgom egyik napról a másikra már beszélni sem beszélt. Megint az a tehetetlenség érzés.....egyszerűen borzalmas volt.