Az Én Történetem! [Szünetel]

🎄Karácsonyi különkiadás🎄

-Megkérdezhetem, hogy Naruto miért van égő sorral betekerve?
-Belegabalyodott-nevetettek a többiek.
-Hazudnak! Ők tekertek bele! Amaye segíts kérlek!
-Jó, megyek-odasiettem Naruto-hoz akiről nagy nehezen, de leszedtem az égő sort.
-Ama!
-Igen?
-Eltűnt a csillag dísz ami a tetejére került volna.
-Miért nekem kell elintéznem mindent? Nyaggassatok már mást is!
-Nem foglak nyaggatni tovább-mosolyodik el.
Elsiettem onnan és megkerestem Minato-samat.
-Gai-sensei! Nem látta Minato-samat?
-Az irodájában van. Megyek megkeresem a csillagot. A fiatalság legyen veled!-és már el is ment.
-Minato-sama!-néztem be az ajtón.
-Amaye, valami gond van?
-Nem, nincs semmi csak Iruka-sensei szólt, hogy látni kíván.
-Igen. Gondoltam eljöhetnél velem fát választani-mosolyodott el. Nem kicsit lepődtem meg.
-Hát öhm...
-Valami gond van?
-Nem, semmi csak kicsit meglepődtem-vakartam meg zavartan a tarkómat. Minato-sama és én elindultunk. Mind a ketten azt hittük, hogy könnyű lesz, de...nem az.
-Már vagy a negyedik ilyen helyen voltunk, de még sehol nem találtunk egy normális fát.
-Már kezdek kikészülni. Nem bírom az ember tömeget-fújtam ki a levegőt. Végül annyira kiakadtunk mind a ketten, hogy ráhagytuk Gai-sensei-re ezt a nemes feladatot, aki megint csak sikerrel járt.
-Engem már nem érdekel, hogy honnan van. Csak az a lényeg, hogy van.-sóhajtott fel Minato-sama-Kezdődjék a díszítés.
Ez igazából abból állt, hogy a fiúk díszítettek, a lányok pedig sütöttek, terítettek. Az utolsó mézeskalács kiszedése után végre kezdetét vehette a terítés. Egy hosszú asztal leterítettünk egy igen csak nagy fehér terítővel, és szerintem az etikettet nem kell elmagyaráznom:) Mindegy, a lényeg, hogy hamar megvoltunk. A fiúknál még be kellett egy kicsit segíteni,d e azon kívül semmi más nem volt hátra csak, hogy jól érezzük magunkat. Az evés után, minden villanyt leoltottunk és csak egy fény forrásunk volt. Az égő sor gyönyörű színe világította be a szobát. Mindannyian a fa köré gyűltünk. Énekeltünk, nevettünk, beszélgettünk és egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Minden pillanatot kihasználtunk és őszintén nagyon jól éreztem magam. Éjfél körül mindenki készülődött már haza. Én is a kabátomat és a sálamat vettem, mikor Naruto szimpatikusan kinyitotta a bejárati ajtót.
-Naruto csukd be az ajtót!-visítunk fel a lányokkal.
-Hehe-nevet fel.
-Ez nem vicces, shannaro!
-Jól van na Sakura-chan! Hehe!-és végre valahára becsukta az ajtót. Mi gyorsan felöltöztünk, elköszöntünk és haza fele indultunk. Jobban mondva a többiek. Én a kórházba igyekeztem egy kis dobozzal a kezembe.
-Szép jó estét! Miben segíthetek?-kérdezte a recepciós.
-A húgomhoz jöttem Uzumaki Ai-nak hívják.
-Menjen nyugodtan-mosolygott rám amit viszonoztam. Felsiettem abba a kórterembe, ahol a húgom volt. Az ágyon ült és az ablakon nézett ki.
-Szia Ai!
-Szia Amaye!
-Hogy vagy?-ültem le mellé.
-Elmegy.T e?
-Fogjuk rá, hogy jól. Hihetetlen, hogy még a mai napra sem engedtek ki-hajtottam le a fejem.
-Pedig minden megtettem.
-Tudom-öleltem meg-Egyébként ezt neked hoztam-nyújtottam át a kis dobozkát.
-Öhm...igazán nem kellett volna-ugrott a nyakamba, majd ölébe vette a kis dobozkát.
-Vajon mi lehet benne?-tette fel a kérdést.
-Talán nyisd ki és megtudod-mosolyodtam el halványan. Izgatottan kinyitotta a doboz és szemügyre vette a tartalmát.
-Dehát ez az a nyaklánc amit nagyon akartam! Köszönöm Amaye!-és újra a nyakamba ugrott.
-Nem kell megköszönnöd. Boldog Karácsonyt Ai!
-Boldog Karácsonyt Amaye!

Nagyon Boldog és Áldott Karácsonyt Kívánok mindenkinek! Pusziii <333

Kép áradat