Az Én Történetem! [Szünetel]

Ne tedd!

-Amaye beszélnem kell veled!-nézett rám Sasuke komoly fejjel.
-Valami gond van?-néztem rá aggódva. Arrébb vonszolt a tömegtől jó messzire. Már sötét volt. Arra felé egy ember sem ment el. Hosszas kínos csend.
-Sasuke miről szerettél volna beszélni? És miért van egy hátizsák a hátadon?
-Amaye-vett egy nagy levegőt.-Valami fontosat határoztam el.
-Sasuke...
-Ne szakíts félbe! Szóval... Elfogadom Orochimaru ajánlatát.
Teljes sokk. Hirtelen nehezebb volt a levegő vétel és elkezdett forogni velem a világ.
-N-nem igazán értem Sasuke-nyeltem egy nagyot.
-Elfogadtam Orochimaru ajánlatát. Mit nem értesz ezen?
-Az egészet!
-Amaye. Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Nem áll szándékomban megmagyarázni a miértjét.
-Mi olyat tudott ajánlani, hogy azt te elfogadd? Azt hittem, hogy...
-Mit hittél? Hogy nem fogom elfogadni? Hogy más vagyok? Hát elárulom, hogy akkor hatalmasat tévedtél!-ordította.
-De még is miért? Mi olyat ajánlt fel az a kígyó, hogy te az elfogadd?-arcomon legördült egy könnycsepp, amit követett a többi. 
-Olyat, ami nekem mindennél és mindenkinél fontosabb. Neki adom a testem, cserébe kiképez, hogy meg tudjam ölni Itachi-t.
-Még mindig nem hagytál fel ezzel a marhasággal?
-Ez nem marhaság Amaye nem érted?!-lépett hozzám közelebb.-Amit csinált az megbocsáthatatlan. Nem a te klánod meg családod lett kiirtva.
-Már nekem sincs senkim. Főleg akkor nem lesz már senkim, ha te is itt hagysz.
-Amaye ez nem arról szól, hogy neked mi lenne a jó!-lépett távolabb tőlem.-Arról szól, hogy a céljaimat elérjem. Azt hittem, hogy támogatni fogsz, de úgy látszik csalódást kell okoznod! Megint!
-Hogy érted azt, hogy megint?
-Úgy ahogy mondom.
Borzalmas csend állt be közénk. Én a könnyeimmel küzdöttem, Sasuke meg csak nézett. Hol engem, hol pedig a talajt vagy bármi mást, ami szeme ügyébe került.
-Sasuke-kun!-hallottuk meg Sakura hangját a távolból.
-Tényleg elakarod hagyni a csapatot?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Mint azt már mondtam nem a ti érdekeiteket nézem, hanem csak is a sajátomét.-sóhajtott fel idegesen.
-Semmi esély nincs arra, hogy itthon tartsalak igaz?-reménykedtem, hogy azt mondja van, de...
-Nincs.
Fejemet lehajtottam, nadrágomba kapaszkodtam és a könnyeimmel küzdöttem. Nem akartam, hogy elmenjen akkor végleg egyedül maradok. Még mindig a könnyeimmel küzdöttem, mikor két erős kar magához húzva megölelt.
-Vigyázz magadra Amaye!-suttogta a fülembe és ekkor láttam utoljára...

***

-Amaye! Nem láttad Sasuke-kunt?-ért mellém a lihegő Sakura.
-Nem láttam.-néztem rá kisírt szemekkel.
-Amaye...Minden rendben?
-Nem. Semmi sincs rendben.-kezdtem el újra sírni. Sakura csak megölelt és amennyire lehetséges volt megvigasztalt.
-Amaye hol van Sasuke-kun?
-Fogalmam sincs. És ha most megbocsátasz akkor én elmegyek.-azzal hátat fordítottam neki és ott hagytam. Egészen addig bolyongtam Konha-ban, hogy az ötödik félig kifaragott fején nem ültem.
-Amaye! Milyen kellemes meglepetés!
-Hokage-sama! Részemről a szerencse!
-Az Uchiha elhagyta a falut. Igazam van?
-Igen Asszonyom!-hajtottam le a fejem és vettem egy mély levegőt, amivel könnyeimet sikeresen visszatartottam.
-Ez ugye tudod, hogy mit jelent?
-Uchiha Sasuke el van könyvelve egy szökött ninja-nak, ami azt jelenti, hogy bekerült a Bingo könyvbe is.
-Kitartást Amaye!-ment el onnan.
-Tsunade-sama várjon!-értem be.
-Mi a gond?
-Szeretnék csatlakozni az ANBU-hoz!