Az Én Történetem! [Szünetel]

Neji látogatása

Összesítve az elmúlt egy hónapom. Kiengedtek a kórházból ami már csak azért is jó mert végre normális kaját ehetek. Naruto, Shikamaru, Ayane, Hinata, Rin és nagy meglepetésemre még Neji is sokszor meglátogatott. Emelett Kurenai-sensei, Asuma-sensei és Kakashi-sensei is sűrűn látogatott. A családomról és Minato-sensei-ről nem is beszélve. Ma is kócos hajjal és karikás szemekkel keltem. Lezuhanyoztam, felöltöztem, megcsináltam a hajamat és lementem reggelizni. Amióta sensei-nek hívtam a Hokage-sama-t azóta kerülgetik a forró kását és úgy érzem, hogy most volt ebből elegem. Anyának segítettem megteríteni, addig Ai és apa is lejöttek. Leültünk, hogy neki lássunk a reggelinek, de nem bírtam tovább és muszáj volt végre rákérdeznem.
-Miért vagytok ennyire furák?
-Nem....-kezdett volna bele apa, de Ai belevágott.
-Mióta hívod a Hokage-sama-t sensei-nek?
-Amióta letettem a vizsgát és átadták a fejpántom. Tényleg ezért voltatok ilyenek?
-Milyenek?
-Ilyen furák-nem tudtunk tovább beszélgetni ugyan is kopogtak.
-Megyek kinyitom-álltam fel az asztaltól és az ajtóhoz siettem. Az ajtó túloldalán Neji állt.
-Szia Amaye! Zavarok?
-Szia Neji! Nem zavarsz-mosolyogtam rá-Kerülj beljebb-invitáltam be barátomat.
-Ki az?-hallottam meg a konyha felől apám hangját.
-Gyere Neji bemutatom a családomat-néztem rá amolyan "úgysem úsztuk volna meg" fejjel.
Odasétáltunk a konyhához és megálltunk az ajtóban.
-Anya! Apa! Ai!-mindannyian érdeklődve Neji-re néztek-Ő itt Neji. Hinata unokabátya.
-Ő egy Hyuga?-csillant fel a húgom szeme.
-Igen Ai!
Ai felpattant a székből és rögtön Neji-hez sietett.
-Úristen el sem hiszem, hogy találkozok valaha is még egy Hyuga-val! És milyen jó képű!-anya is odajött Neji-hez és jobban szemügyre vette. Apa is pontosan így tett. Mikor már meguntam és eléggé kínos helyzetben éreztem magam, megragadtam Neji karját és a szobámba húztam. A lépcsőről még hallhattuk a következő mondatokat: "Tényleg nagyon helyes ez a fiú!", "Ha hozzá mer érni a lányomhoz, ott töröm el, ahol a legvastagabb!", "Remélem nincsenek együtt!" Erre Neji és én is zavartan néztünk egymásra. Majd végül sikeresen felértünk a szobámba, ahol behúztam az ajtót és helyet foglaltam Neji-vel szembe.
-Bocs a szüleim és a húgom viselkedése miatt-masszíroztam meg zavartan a tarkómat.
-Semmi gond-itt beült egy pár percnyi kínos csend, amit természetesen én törtem meg. Ki más?
-És miért jöttél pontosan?-tértem rögtön a témára.
-Nagyon semmiért. Csak erre jártam és gondoltam, hogy beugrom.
-Rendes tőled-mosolyogtam rá amit viszonzott is.

'Olyan aranyosan tud mosolyogni!'

Várjunk! Miért gondolok én ilyenekre?
-Amúgy hol voltál? Mert nagyon nem voltál a faluban.
-Küldetéseken voltam.
Itt még mesélt egy-kettő küldetésen megtörtént bakit, amin szét röhögtem a fejem.
-Mennem kéne. Hinata már biztosan vár, mert megígértem, hogy ma együtt edzünk-állt fel én pedig követtem. Amint leértünk a földszintre, a húgom még egy kis ideig letámadta Neji-t. Neji menekülő utat kutatva nézelődött. Újra megragadtam Neji karját és odahúztam az ajtóhoz.
-Te most még is mit csinálsz?-háborodott fel teljesen a húgom. Felkaptuk mind a ketten a cipőnket és kimentünk az ajtón.
-Ezer hálám-sóhajtott fel Neji.
-Nincs mit meghálálnod.De legalább most már tudod,hogy melyik házat kerülöd el három kilométeres körzetben-nevettünk fel mind a ketten. Az egész napot a városban töltöttem. Csak este mentem haza, ahol apa már nem volt otthon. Mint kiderült elment egy igen fontos küldetésre. Egy dolog van amit kérek. Csak jöjjön vissza.