Az Én Történetem! [Szünetel]

Tények!

A harcmezőn meg is találtam akit kerestem.
-Minato-sensei!
-Oi, Amaye!
-Tudnánk beszélni sensei?
-Persze-kicsit arrébb mentünk, majd rám nézett.-Szóval? Mi volt ilyen fontos?
-Lehet, hogy hülyének fog nézni, de beszéltem a Biju-val.-Minato-sensei egy pillanatra sokkot kapott.
-Még is hogyan mikor nem voltál sokat, szinte semmit a Biju mellett? Ez képtelenség!-rázta meg a fejét.
-Muszáj hinnie nekem! Amikor elájultam akkor minden egyes alkalommal vele beszéltem!
-Megint csak most mondod el, mikor az első ájulásod három nappal ezelőtt volt!
-Tudom, hogy megint hibáztam, de akkor is hinnie kell nekem!
-Tudtál meg valami fontosat?-fonta össze maga előtt kezeit.
-Igen.
-Hallgatom.
-A Biju-t megidézték, ezen felül parancsba adták neki, hogy pusztítson és öljön.
-Érdekes. De már összeütköztünk két ninja-val. Tehát ez csak azt jelentheti, hogy az aki megidézte....
-Még itt ólálkodik a környéken.-fejeztem be a sensei mondatát.
-Pontosan! Beszélek az ANBU-val, te pedig segíts be Tsunade-sannál. Ha tudsz meg még valamit akkor mindenképp küldj valakit vagy keress fel.
-Hai!-és elment. Én vissza siettem Tsunade-samához és ott segítettem be. Éppen az egyik Homokrejteki ninja-t gyógyította mikor Minato-sensei félre hívta így átadta nekem. Gyorsan meggyógyítottam és bekötöztem a sebeit. Elláttam a többieket kunai-val, dobócsillaggal és még egy pár shuriken-nel is, mikor a Homokrejteki lány felébredt.
-Hol vagyok?-ült fel úgy mint aki azt sem tudja, hogy melyik dimenzióban van.
-Biztonságban.-álltam fel és vittem oda neki egy pohár vizet.
-Kösz!-vette el majd belekortyolt. Amíg néma csend volt addig elrendeztem az orvosi kötszereket, gyógyszereket és az ehhez hasonló dolgokat. Egy sérült sem volt a lányon kívül, még Tsunade-samának és Shizune-senpainak is el kellett mennie így csak én és ő voltunk.
-Te gyógyítottál meg?-kérdezte pár perc csend után.
-Félig.
-Oh! Azért kösz.
-Nincs mit.
-Egyébként, hogy hívnak? Mert elmondták, hogy te kísérsz el minket, de azt nem mondták, hogy hívnak.
-Amaye-nek. Téged?
-Temari-nak. Hihetetlen, hogy egy orvosi ninja-t küldtek értünk.
-Ezt, hogy érted?
-Úgy ahogy mondom. Egy orvosi ninja nem a legjobb a harcmezőn. Nem véletlenül vagytok ilyen távol a Biju-tól.
-Ezt kikérem magamnak! Igen is tudok harcolni csak ide osztottak be.
-Ja, persze!-nevetett fel Temari. Sokat beszélgettünk, miközben én a dolgomat is végeztem. Ha ő beszólt nekem akkor visszaszóltam és ez így ment elég sokáig. Most is épp nevettünk meg beszóltunk egymásnak mikor Tsunade-sama megérkezett.
-Csak nem megzavartam valamit?
-Nem semmit Tsunade-sama!-törölgettem a szemeimet.
-Nem zavarok tovább. Majd még találkozunk dr. Amaye!-nevetett egy nagyot.
-Nem bírtad ki igaz?
-Nem. Szia!
-Szia!-majd eltűnt.
-Egész jól összebarátkoztatok. De ugye a falu ügyeiről egy szót sem szóltál?
-Egyikünk sem beszélt a falujáról. Megnyugodhat Tsunade-sama.
-Most tényleg megnyugodtam. És ő mondott valamit?
-Mondtam, hogy senki nem beszélt a falujáról.
-Biztosan nem mondott semmit?
-Ha mondott is volna valamit biztos, hogy nem mondanám el. Meg egyébként is miért kéne információ a falujáról?
-Nem ártana többet tudni azokról akikkel együtt harcolunk.
-Minek dolgozunk velük együtt ha nem bízunk meg bennük?
-Még csak egy gyerek vagy aki nem érti a dolgok miértjét.

*Kakashi szemszöge*

Bebújtam egy fa mögé és onnan hallgattam tovább Tsunade-sama és Amaye beszélgetését.
-Csak azért nem érthetek dolgok miértjét mert egy gyerek vagyok? És ha értem akkor mi van?
-Nem értheted.
Megkerestem Minato-senseit annak érdekében, hogy beszélni tudjak vele de nem találtam sehol.
-Oi, Yamato!
-Oi, Senpai!
-Minato-sama merre lehet?
-Valami alakot ment el megkeresni. Addig rád hagyta az irányítást.
-Értem. Kérlek menj Tsunade-samáékhoz. Ha Amaye bármi információval tudd szolgálni akkor azonnal jelentsd nekem.
-Hai!