Az Én Történetem! [Szünetel]

A döntés

*Amaye szemszöge*

'Meg kell vívnom magammal ezt a döntést. Vajon kivel tudnám ezt megbeszélni?'

-Oi, Amaye!
-Temari? Mi szél hozott?
-Csak úgy gondoltam, hogy idejövök.
-Értem.
-Valami gond van?
-Csak magammal veszekedem.-vontam vállat.
-Gyere beszélgessünk!-karon ragadott és magával húzott.
-Szóval mi a probléma? Min gondolkozol ennyire?
-Hogy magamba záratom a Bijut-súgtam oda neki.
-Miért suttogsz?-válasz képen csak az egyik fa felé biccentettem amiből rögtön vette az adást.
-Értem. Mondtad már valakinek?
-Senkinek. Te vagy az első akinek elmondtam.
-Értem. Figyelj van egy ötletem! Beszélsz valaki mással is megkérdezed a véleményét de addig én is agyalok rajta.
-Oksi. De ugye nem mondod el senkinek?
-Miért mondanám el? Senki nem tudja, hogy szóba álltam veled csak az a vén banya.
-Rendben-fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten.
-Én léptem biztos hiányolnak már! Majd jelentkezem!
-Oké!-és elment. Én pedig visszagyalogoltam oda ahonnan indultunk.

*Temari szemszöge*

'Vajon mi lenne a helyes? Hagyjam, hogy magába zárassa vagy inkább beszéljem le róla? Kettőt és egyszerűbbet.'

-Min agyalsz ennyire Temari?
-Mi közöd van hozzá Kankurou?
-Temari!-ettől a hangtól menekülök.
-Gaara!
-Mit beszélgettetek azzal a konohai lánnyal?
-Te beszélgettél egy konohai lánnyal?-esett le az álla Kankurou-nak.
-Csukd be a szád!
-Temari ez igaz?-jött oda a sensei is.
-És ha igen akkor sincs semmi-forgattam meg a szemeimet.
-Mit beszéltetek vele? Kérdezem másodjára!
-Gaara nyugodj már meg! Semmi olyat.
-Tudtál meg valamit Konoha-ról?
-Nem sensei semmi olyanról nem beszéltünk.

'Szóval Gaara-t érezte meg. Hihetetlen! Vagy mi van akkor ha nem Gaara-t hanem a Shukaku-t érezte meg? Beszélnem kell vele most!'

-Ha megbocsátotok én most megyek.
-Hova mész?
-Semmi közöd hozzá!-válaszoltam vissza Kankurou-nak és mentem megkeresni Amaye-t. Nem kellett sokáig mennem, hamar megtaláltam.
-Amaye!-erőtlenül még megfordult majd összeesett. Leugráltam mellé és összeszedtem. Elvittem ahhoz a vén banyához, aki megkérdezte, hogy mi történt.

*Amaye szemszöge*

-A fejem!
-Te meggondolatlan hülye!-és repültem egy jó pár métert. A hátam sajgott a fájdalomtól.
-AÚ! Ezt még is mi a francért kellett?
-Nem elég, hogy idehoztál egy Jinchurikit! De még annak a szöszinek is elárultál mindent!-és újra megcsapott.
-AÚ! Fejezd be!-amint a földre estem éreztem, hogy a hátamból és a mellkasomból is vér folyik. Ezután felemelt és erősen a földhöz vágott. Ha három bordám nem tört el akkor egy sem. Levegőért kapkodtam de újra elhajított.
-Most meghalsz!-majd átszúrt az egyik karmával. Én pedig felüvöltöttem.
-Engedj el!
-Miből gondolod, hogy hagynám azt, hogy magadba zárass? Hm? Válaszolj!-és még jobban rám lépett. De mégsem úgy, hogy összenyomjon.
-EZ FÁJ!-a fájdalomtól pár könnycsepp végig gördült az arcomon.

*Temari szemszöge*

A banya bement egy pohár vízért mert bármelyik pillanatban felébredhet Amaye és információval szolgálhat. Valakik jöttek, hogy megnézzem kik azok elfordultam egy pillanatra. Amíg elvoltam fordulva Amaye olyan erősen megszorította a kezem mintha elakarná törni majd fájdalmasan felordított. Hirtelen sokktól senki nem tudott megszólalni. Baromi gyorsan egy vértócsa keletkezett köré.
-Mit csináltál?
-Én ugyan semmit.
Még jobban megszorította a kezem és még egy ordítást követően egy hatalmas vágás jelent meg a mellkasán.A banya ekkor belátta, hogy én nem csináltam semmit. A banya nem jött oda Amaye pedig egyre jobban vérzett és szorította a kezem. Ami mellé egyre fájdalmasabb ordítások jártak.
-Csináljon már valamit!
-Csinálj te valamit-áll még mindig egy helyben.
-Maga az orvos nem én!
-Sajnálom de nem fog menni. A vér az útban van.
-Nem most van itt annak az ideje, hogy a vér megtántorítsa magát! Csináljon valamit! Ha nem tesz semmit akkor Amaye meghal!
-Tsunade a lánynak igaza van.
-Már te is kezded Jiraiya?
Amaye-ra néztem aki egyre jobban és fájdalmasabban ordított. Végül a banya odajött és elkezdte gyógyítani.
-Naruto!
-Igen Ero-sennin?
-Hívd ide apádat olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudod!
-Rendben!-és már el is tűnt. Kizártam a külvilágot és csak is Amaye-re koncentráltam.

*Minato szemszöge*

A többiekkel agyaltunk azon, hogy mi legyen mikor megjelent az én egyetlen fiam.
-Apa!-lihegett-Gyertek gyorsan!
Nem kellett nekünk kétszer mondani mindannyian Naruto-t követtük. Ami látvány ott fogadott minket az egyszerűen borzalmas volt.

*Amaye szemszöge*

-Még mindig nem válaszoltál egy kérdésemre se!-szorított még jobban.
-Kérlek hagyd abba!-kértem már-már sírva.
-Jaj ne nyavalyogj már! Ha abba hagynám az unalmas lenne.
-Hirtelen mi bajod lett?
-Én mindig is ilyen voltam kislány.
-Kérlek hagyd abba!-de ahelyett, hogy elengedett volna még egy sebet ejtett rajtam.
-El fogsz vérezni és én ezt szépen végig fogom nézni-vigyorgott nagyokat.
-Engedd el a lányt! Most!
-Kit hallanak füleim és kit látnak szemeim?
-Nem hallattad mit mondtam? Ki mossam a füleidet te dög?
-Te is pontosan ugyan olyan vagy mint én Kurama. Miért nem az én oldalamon állsz?
-Tudod, hogy nekem van már Jinchuriki-m.
-Igen tisztában vagyok vele.
-Hidd el nem fáj főleg akkor ha olyat fogsz ki mint az a lány vagy ami nekem van.
-Miért a tiéd kicsoda?
-Uzumaki Naruto. És baromi jól meg vagyok vele. Először is engedd el azt a lányt.
-Miért tenném?
-Csak tedd ezt. Nem akarsz bosszút állni azon aki megidézett?
-De. Ez csak természetes.
-Akkor hagyd, hogy belé zárjanak. Akkor a megidéződ hatalmasat szív.
-Ha te mondod.

Végre elengedett. Minden sötétedett. Nem láttam semmit és nem is hallottam semmit. Annyi vérem ment el, hogy az már kimondhatatlan.
Lassan elkezdtem kinyitni a szemeimet, de a hirtelen fénytől újra összecsuktam azt.
-Felébredt!-hallottam meg magam mellől Temari hangját.