Az Én Történetem! [Szünetel]

Én és a kórház

Sikeresen elértünk Konha-ba, ahol engem Sasuke nem haza vitt hanem be a kórházba.
-Nem vinnél inkább haza?-néztem rá már-már könyörgően.
-Nem. Beviszlek a kórházba, hogy megvizsgáljanak.
-De nincs semmi bajom csak egy kicsit szédelgek, meg hányingerem van. De ezeken kívül semmi bajom.
-Te azt nevezed semmi bajnak, hogy két ütéssel kiszívták majdnem az összes chakra-dat?
-Ezt nem kell megemlíteni a kórházban.
-De. Meg kell.
Király lesz! Ha ezzel mész be a kórházba, hogy majdnem meghaltál, mert elfogyott minden chakra-d, akkor null-huszonnégyes felügyeletet kapsz, napi ötszöri étkezés, amit soha, de tényleg soha nem tudtam megcsinálni és minimum egy hónapot kell bent töltenem. De ezt még Sasuke vissza fogja kapni, ha tényleg ezzel jelent be ott. Bár szerintem ezzel fog. A kórház előtt rá tudtam venni, hogy had menjek be a saját lábamon, de mondanom sem kell, hogy nem két percig küzdöttem vele hanem több ideig.
-Jó napot!-léptünk oda a pulthoz.
-Jó napot! Miben segíthetek nektek?-nézet ránk a recepciós. Kezdtem volna mondani, de Sasuke sajnos gyorsabb volt.
-Volt egy kisebb csatánk, ahol a csapattársam chakra-janak több mint a felét elszívták.-hogy az a...
-Értem. Nem kell folytatnod! Azonnal szólok egy főorvosnak!-tűnt el a recepciós.
-Utállak Sasuke!
-Most miért?-nézett rám értetlenül.
-Mondtam, hogy ha nagyon muszáj bejönnöm ide, akkor legalább ne ezt említsd meg!
-Sajnálom, hogy csak neked akarok jót!-váltott vissza mogorva hangnemébe.
-Legalább visszatértél.-mosolyodtam el.
-Hm?-fordult felém.
-Semmi.-ráztam meg a fejemet. A recepciós hamar visszatért egy főorvossal, aki rögtön szemügyre is vett.
-Azonnal jövök kisasszony!-értetlenül Sasuke-ra néztem, aki csak megvonta a vállát. A főorvos megjelent egy tolószékkel és biccentett, hogy üljek bele.
-Na azt már nem! Tudok a két lábamon járni! Ha már egy hónapig itt kell dekkolnom, akkor elvárom, hogy ne szálljanak rám!
-Amaye!-suttogta a nevem.
-Mi az Sasuke?
-Ne már! Csináld azt amit az orvosok mondanak.-suttogta tovább.
-Nem, nem és nem! Nem fogom beadni MEGINT a derekam!-nyomatékosítottam mondani valómat. a váróban mindenki minket nézett, hiszen mondanom sem kell, hogy nem épp a leghalkabban beszéltem.
-Amaye fejezd be a hisztidet!-nézett rám szúrós szemmel Sasuke.
-Akadjon le mindenki rólam! egy percet sem fogok ezen a helyen eltölteni! Voltam én már itt eleget!-indultam el a kijárat felé, de három nővér az utamba állt.
-Nem mész innen sehova! Ami miatt bejöttetek ide az nem játék!
-Az lehet, de majd megoldom otthon. Csak egy kis rosszul lét azon kívül az ég-világon semmi bajom. Otthon szépen, nyugodtan kikúrálom magam.
-Tudod-e, hogy mivel jár az ha elfogy minden chakra-d?-nézett rám a főorvos.
-Persze, hogy tudom. Nem vagyok hülye! Ha elfogy az utolsó cseppig, akkor meghalok. Ennyi nem kell ezt tovább bonyolítani.-vontam meg a vállamat.
-Akkor ajánlatot teszek.-kezdett bele a főorvos.
-Már jól kezdődik-forgatta meg a szemeit a mellettem álló Sasuke.
-Két hetet megfigyelés alatt tartunk vagy marad az egy hónap. Te döntesz!
-A két hétbe csak nem fogsz belehalni.
-Az is rengeteg idő.
-És ha a kedvemért maradnál bent?-dobta fel a labdát Sasuke.
-Haj! Csak, hogy tudd-néztem rá.
-Igen?
-Utállak Uchiha Sasuke!
-Te imádsz engem. Le sem tagadhatod! Rád van írva.
-Azt majd meglátjuk!
A tolószéket kikerülve jeleztem, hogy vagy megyünk vagy tényleg haza megyek. Mondanom sem kell, hogy az orvos meg pár nővér rögtön elindult velem. Elmagyaráztam nekik minden, hogy mi hogyan történt, de nem igazán akartak hinni nekem szóval hagytam az egészet úgy ahogy van. Gyorsan megvizsgáltak és nagy örömömre végre egyedül hagytak, ami sajnos nem tartott valami sokáig. Kinyílt az ajtó, amin Minato-sama és Gai-sensei lépett be. Na már csak ez hiányzott.
-Szia Amaye! Hogy vagy?
-Semmi bajom.
-Ugye tudod, hogy ez nem játék?
-Ne, kérem! Csak maga ne kezdje el!-dörzsöltem meg idegesen a halántékomat.
-Mondtam, hogy veled kellett volna mennem.
-Ott volt Jiraiya-sama.-mondtam Gai-senseinek.
-És még így is ez történt?-kérdezte Minato-sama döbbenten.
-Úgy néz ki.-vontam meg a vállamat.
-Most egy hónapig nem lehetsz köreinkben!-kezdett el sírni Gai-sensei.
-Öhm...nem leszek bent annyi ideig.
-Micsoda?-kérdezték mind a ketten egyszerre.
-Nem leszek bent egy hónapot.
-Dehát ilyenkor minimum egy hónap nem?-nézett Gai-sensei Minato-samara, aki egy kicsit biccentve jelezte, hogy ő is így tudja.
-Akkor ez, hogy lehet?-néztek egymásra, majd rám.
-Alkudtam.
-Röviden nem bírtál magaddal. Megint.-sóhajtott fel Minato-sama.
-Megeshet.-vakartam meg a tarkómat.
-Amaye miért nem tudsz egyszer nyugton maradni?
-Azért mert nem....
-Azért mert ott ég benne a fiatalság gyönyörűen ragyogó lángja!-sírta el magát újra Gai-sensei.
-Ahj, ennek soha nem lesz vége.-suttogtam magam elé, hogy még én is alig hallottam.
-Szóval Amaye?
-Azért mert nem volt nagyon semmi bajom, amikor ide bejöttünk.-közöltem egyszerűen. Minato-samanak mennie kellett, de nem volt annyira kegyetlen, hogy együtt hagyjon a senseiel, ezért előtte őt kizavarta és csak úgy ment el. Egy kevés ideig újra egyedül maradtam, amíg meg nem érkezett pár jó barát.
-Ama annyira hihetetlen vagy!
-Neked is szia Shika!-tettem le az éppen olvasott könyvet.
-Ez annyira nem igazság!-morgolódott Ino, miközben a vázába rakott egy csokor virágot.
-Micsoda?-lépett be Sakura is egy csokor virággal, amit a másik vázába rakott.
-Hogy amikor én kerültem be ilyen miatt, akkor le kellett töltenem azt az egy rohadt hónapot!
-Ino! Az hozzá tartozik, hogy én kivertem a balhét.
-Hihetetlen vagy-nevettünk fel mindannyian.
-Amaye-chan, hogy vagy?
-Egész jól Hinata. Kösz!
A kis szobában nem kevesen voltunk. Sakura, Hinata, Sasuke, Ino, Choji, Shikamaru, TenTen, Neji, Lee, Kiba, Shino, Rin, Ayane és Hikari.
-Emberek nem haltam meg!
-Nem baj!-mondták szinte egyszerre. Így történt, hogy egy pici szobában velem együtt tizenöten vagyunk nevetve és beszélgetve.