Az Én Történetem! [Szünetel]

A két fekete ruhás alak

Reggel Hikari-val a nyüzsgő városban sétáltam. Eleinte egyedül szerettem volna, de mint általában most is átrendezte a reggelemet. Csak akkor szállt le rólam, mikor befordultam a kórház kapuján. Két személyhez is jöttem látogatóba, de ezt majd később. Először Ino-t és Sakura-t indultam megkeresni, hiszen kitalálták, hogy egyszerre látogatják meg Sasuke-t, ami nem hinném, hogy valami fantasztikus ötlet. Már csak Sasuke miatt is. Nem volt nehéz megtalálnom őket, mert a folyosó közepén kiabáltak egymással.
-Ne is álmodj róla Sakura!-kiáltotta Ino.
-Hé! Fejezzétek már be!-léptem közéjük.-Ha nem tűnt volna fel nektek, ez egy kórház és nem csak mi tartózkodunk az épületben!
-Befejezem, ha Ino malac nem megy be Sasuke-kunhoz!-folytatta Sakura.
-Ne is álmodj róla, hogy te fogod meglátogatni Sasuke-kunt először óriás homlok!-estek újra egymásnak a lányok.
-Elég!-vágtam mind kettőt tarkón. A tarkójukat dörzsölve fordultak felém.-Hogy ne legyen vita én megyek be hozzá legelsőnek. A többit, majd lerendezitek egymás közt, ha már én nem leszek a közelbe!
-Már miért te mennél be elsőnek Amaye?
-Mert én nem csak hozzá jöttem látogatóba és elég zsúfolt napom lesz ma, szóval nem érek rá az ilyenekre.
-Ezt csak azért mondod, hogy ne vegyük észre!-feszültek nekem mind a ketten.
-Még is micsodát?-néztem rájuk döbbenten.
-Azt, hogy te is szerelmes vagy Sasuke-kunba!-mondták szinte egyszerre. Nem bírtam tovább kiszakadt belőlem a nevetés.
-Csak is!-törölgettem a szemeimet még mindig nevetve. Miután kimulattam magam, kikerülve őket Sasuke szobája felé vettem az irányt. A lányok vérig sértve, pufogva jöttek mögöttem. Sasuke szobája előtt megálltunk mind a hárman és ketten újra rákezdtek a vitájukra. Én behúzva az ajtót lépkedtem Sasuke mellé.
-Hogy vagy Sasuke?-álltam meg mellette.
-Egész jól Amaye.-bámult kifele az ablakon.-Te és Ai? Ti hogy vagytok?
-Én egész jól vagyok. Ai-nak a felépűlését körülbelül két hónapra jósolják.-újságoltam el Sasuke-nak a jó hírt, aki erre egy kis bátorító mosollyal fordult felém.
-Az hamar elrepül.
-Én is ebben bízom.-mosolyodtam el.
-Jól láttam, hogy Hikari-val jöttél?-nézett rám, amolyan 'Mert ha igen, akkor megölöm!' nézéssel.
-Öhm...Igazából próbáltam magamról lekoptatni, de nem nagyon jártam sikerrel.-vakartam meg zavartan a tarkómat.
-Azóta lóg rajtad nagyon, mióta a homokrejtekiek elmentek.-az arcom elkomorodott.-Most mi van? Mindig ilyen fejed lesz, ha bárki szóvá teszi őket!
-Inkább hanyagoljuk ezt a témát.-fordítottam el a fejemet jobbra. Sasuke nem erőltette tovább ezt a témát, inkább átváltott egy másikra. Még úgy körülbelül tizenöt percet lehettem bent nála, mikor közöltem, hogy Ino és Sakura vannak kint az ajtó előtt, mire felsóhajtott egy nagyot, majd elköszöntük egymástól. Kilépve az ajtón egyenesen Ai szobája felé vettem az irányt. Sajnos már jártas voltam erre felé, így pár perc múlva Ai szobájának az ajtaját húztam el. Döbbenten fogadtam, mikor megláttam a szobába TenTen-t, Lee-t és Gai-senseit. Mikor beléptem egyszerre fordultak felém.
-Amaye!-ugrott a nyakamba Ai.
-Hát ti?-néztem a többiekre.
-Gondoltuk beugrunk Ai-hoz, mert mi is hallottuk a jó hírt.-mosolygott rám TenTen kedvesen, amit viszonoztam is neki.
-A húgod jobb formában van, mint valaha is volt.-emelte fel a hüvelykujját Lee.
-Tudod miért van ez Lee?-lépett mellé a sensei.
-Miért sensei?
-Mert Ai-ban ott ég a fiatalság gyönyörű lángja!-szorította ökölbe a kezeit Gai-sensei, miközben a sírás kerülgette. Ai erre csak kuncogott egy keveset és magával húzva leültetett az ágyára. Mindenki körbe leült és beszélgettünk úgy mindenről. Percekkel később kopogtak az ajtón és Hikari lépett be rajta Shikamaru-val együtt.
-Helló emberek!-köszöntött bennünket Hikari.
-Hikari? Te mit keresel itt?-nézett rá furán TenTen.

-Nem szerettem volna senkit sem magammal rángatni, de még is muszáj lesz.-fordult felém.-A Negyedik látni kíván Amaye!-nagyot sóhajtva elköszöntem a többiektől, majd Hikari és Shikamaru társaságában elhagytam a szobát. A kórház előtt Shika-val váltottam egy pár szót, Hikaru-val pedig folytattam az utamat a Negyedikhez. Próbált velem beszélgetni, de ő volt az egyik olyan ember akit a hátam közepére sem kívánnék, így szegény nem nagyon járt sikerrel. Út közben megálltunk egy dango-s előtt, mert Hikari-nak venni-e kellet egy pár darabot. Amíg ő a rendelését várta, addig én kint várakoztam rá. A hidat figyeltem, amin két fura alakot véltem felfedezni. Fekete alapon piros felhőkkel borított ruha és egy nagy kalap. Honnan ismerősek ezek a jelképek?

-Visszaemlékezés-

-Hallottátok, hogy Jiraiya-sama visszatért Konoha-ba?-kérdezte Naruto az osztálytól.
-Tényleg itthon van?-hangzott egyszerre több helyről is a kérdés.
-Fogadjunk, hogy el akarsz menni hozzá!-nézett rám Sasuke.
-Én-én nem tudom.
-De! Pontosan tudod! Yuki-san és Ganju-san úgy sem engednének el téged és nem is örülnének neki!
-Honnan veszed?
-Csak tudom és kész!-fonta össze maga előtt a kezeit.
-Úgy is el fogok menni hozzá!
-De ha megtudják nagyon mérgesek lesznek!-nézett rám. A lányok Sasuke köré gyűltek, így simán el tudtam slisszolni Jiraiya-samahoz. Az ablaka előtti fára álltam és onnan figyeltem egy darabig. Megvártam míg nagyon elmerül az írásba és meg tudom őt ijeszteni.
-Jiraiya -sama!
-ÁÁÁ!-ugrott egy nagyot én meg nevetve a nyitott ablakába ugrottam.-Amaye! De megijesztettél! Gyere be, ne ott az ablakba ácsorogj nekem!
-Szia Jiraiya-sama!
-Szia! Mi szél hozott?
-Igazából semmi. Csak mondta Naruto, hogy haza tértél, így gondoltam elugrom hozzád.-mosolyogtam rá.
-Jól tetted!-nevetett fel egy kicsit.
-Most mi volt a küldetésed?
-Tudod nagyon jól, hogy nem mondhatom el!
-Kérlek szépen!-néztem rá boci szemekkel.
-Rendben legyen. Az Akatsuki után voltam kémkedni.
-Aka-tsuki?-fordítottam el a fejemet értetlenül.-Az mi?
-Az Akatsuki egy veszélyes bűnszervezet.
-És fel lehet őket ismerni? Hogy melyik faluból származnak és, hogy egyáltalán kicsodák ők?
-Nem. Eddig csak egy párat tudtunk beazonosítani.
-És honnan tudod, hogy ki a tagja?
-A ruhájuk fekete, amin piros felhők vannak és általában hatalmas kalapot hordanak.
-Ijesztő!
-Ijesztő, de menő. Ha ilyennel találkozol netán, akkor szólj a legközelebbi shinobi-nak. Rendben?
-Rendben!
-Most menj boci szem! Még sok dolgom van.
-Rendben Jiraiya-sama!-ugrottam ki az ablakon.

-Visszaemlékezés vége-

Az nem lehetséges! Hogy jutottak be a faluba anélkül, hogy a rendszer nem riasztott?

-Mit nézünk Amaye?-zökkentett ki Hikari a gondolataimból egy dango elfogyasztása közben.
-Semmit.
-Kérsz?
-Nem. Kösz!-az egyik alak felénk nézett. Gondolom feltűnt neki, hogy nézzem őket vagy én nem tudom. Mind a ketten csak néztük egymást, míg nem újra elindultak.
-Hikari!-fordultam felé.
-Igen Amaye?
-Láttad azt a két alakot?-mutattam a híd felé.
-Igen. MIért?
-Akkor tedd le azt a dango-t és menj szólj a legközelebbi sensei-nek!
-Rendben!-indult el, de megtorpant.-És te mit fogsz csinálni?
-Utánuk megyek!
-Te nem vagy normális!-kiáltotta utánam Hikari. Elindultam a két alak után, abban bízva, hogy megtalálom őket. Szerencsére az egyik sarkon észre vettem őket, így nem kellett sokszor bátorítanom magam, rögtön utánuk mentem. Egészen az Uchiha-k lezárt területéig követtem őket. Honnan tudja, hogy merre mi van a falun belül? Megálltak, ezért a legközelebbi ház mögé bebújtam és onnan figyeltem őket. Beszéltek, de nem valami hangosan. Észre vettek volna? Ahhoz a tóhoz mentek, amihez sok emlékem kötődik. Itachi és Sasuke itt mutatták be nekem például Shisui-t, a másik "bátyámat".