Az Én Történetem! [Szünetel]

Legyen

-Ez a dolog több sebből is vérzik-fonom össze kezeimet magam előtt.
-Mégis mi a kifogásod ellene?
-Sai mint a csapat tagja. És miért nem jó a sensei? Miért kell lecserélni?
-Sai Danzo irányítása alatt áll. Nem hagyhatjuk felügyelet nélkül, ezért mindenképpen kell mellé valaki, aki figyel rá. Itt jön a képbe Yamato, hiszen ő ANBU-s létére figyelni tudja és a viselkedését jelentésbe foglalva le adja nekem, így mindig mindent tudni fogok. Ilyen egyszerű az egész.
-Vagy ha nem lenne benne a csapatba, akkor nem kéne rá figyelni sem-duzzogtam tovább.
-Figyelj Amaye-állt fel Tsunade-sama és az ablakhoz lépett.-Megkérted, hogy segítsek kiléptetni téged a gyökérből. Megtettem, de ennek ára volt. Már egy ideje amúgy is fontolgattam, hogy újra összehozom a hetes csapatot csak mivel nincs meg a létszám kénytelen voltam valaki mást beszervezni. Danzo azzal a feltétellel engedte el a kezed, hogy Sai lesz az új csapat tag-sóhajtott fel.-Elhiheted nekem, hogy én sem akarom, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Danzo azért ragaszkodik ahhoz, hogy Sai részese legyen a csapatnak, mert szemmel akar tartatni téged.
-Erre mindenki gondolt-sóhajtottam én is.-Danzo-samanak nem én kellek, hanem ami bennem van. Ezt is tudja szinte mindenki. Nem akarom nagyon, de ha ezzel nem kell több gyerekkel végeznem akkor ám legyen-Tsunade-sama arca fal fehérre vált, amit el hiszek, mert rengeteg olyan dolgot tettem, amit nem kellett volna, de már megtörtént és nem tudok ellene mit tenni.
-Nem Amaye. Soha többé nem kell ilyet tenned, megnyugodhatsz-küld felém egy bátorító mosolyt.-Holnap reggelre behívok mindenkit, azonban szeretném, ha előtte te már fél órával itt lennél. Danzo beszélni szeretne veled-remegek.

'Miért akar beszélni velem és miről? Miért nem hagy simán csak elmenni? Miért kezdtem bele ebbe az egészbe egyáltalán?'

-Jól vagy?-nyom a kezembe Shikadai egy pohár vizet. Megiszom a pohár tartalmát.
-Köszönöm, de jól vagyok. Engedélyt kérek a távozásra!-hajtottam le a fejem és a cipő orromat kezdtem el tanulmányozni, mintha annyira érdekes lenne.
-Az engedélyt megadom.-kellett a friss levegő. Szükségem volt rá, de nagyon. Naruto nem hagyott magamra, mert az ajtóval szemben lévő falnak támaszkodott háttal. Érkezésemre odakapta a tekintetét és az arcomat fürkészte. Láttam, hogy kérdezni szeretne, de én csak a lépcső felé indultam, mert szükségem volt a friss levegőre. Naruto nem sértődött meg, hanem csak elindult utánam.
-Mi kavart fel ennyire?-kérdezi egy idő után. Az idő kellemesen meleg volt még a városban uralkodó tömeg ellenére is.
-Danzo holnap reggel beszélni szeretne velem.-Naruto aggódó és dühvel teli tekintetében minden benne volt.-Ne mondj semmit! Tudom mire gondolsz és igazat adok neked még ha nem is megyünk vele semmire.
-Tudod, hogy bízom benned. Soha egy okot nem adtál nekem arra, hogy kételkednem kelljen-dugta zsebre a kezeit.
-De?-fordultam felé kíváncsian.
-Nincs de. Csak szeretném, hogy tudd nekem minden elmondhatsz és szeretném is, hogy mindent elmondj. Kérlek Amaye!-állít meg az út kellős közepén, de én csak értetlenül meredek rá.
-Nem értelek Naruto-rázom meg a fejem.-Fogalmam sincs mire akarsz kilyukadni, szóval fejtsd ki.
-Mit csináltál az alatt a három év alatt, hogy ennyire tönkre mentél?-nézett mélyen a szemembe. Sejtettem, hogy mivel kapcsolatban fog kérdezni, hiszen tudtam mennyire aggasztja, hogy arról az időszakomról nem tud semmit és a többiek reakciói alapján nem számít jóra.
-N-naruto...
-Ne Narutoz nekem légy szíves, hanem mond el, amit tudni szeretnék, válaszolj a kérdéseimre. Kérlek!-suttogta az utolsó szót. Fogalmam sincs láttam e már valaha is ilyennek, de valószínűnek tartom, hogy nem. Mindig minden nap, minden percben kitartó volt és pörgött. De most...ahogy itt áll előttem nem tudom mit kéne neki mondanom. Csak meredtem rá percekig, de ő türelmesen várt. Egyedül a terep változott, mert arrébb vitt az útból.

-Elmondjam neki?
-El szeretnéd mondani neki?-kérdez vissza Okami.
-Fogalmam sincs-hajtom le a fejem és veszek egy nagy levegőt.-Nem tudom eldönteni mi lenne a legjobb neki. Nem akarom összetörni, nem akarom, hogy csalódjon bennem és félek, ha elmondom ez lesz. Nem akarom, hogy kerüljön.
-Túl reagálod. Először is nyugodj meg. Ha bízol benne annyira, hogy beavasd egy-két dologba megbánás nélkül akkor tedd meg. Nem tart vissza senki. Nekem is elmondtad és még mindig itt vagyok.
-De ha akarnál sem tudnál elmenni-meredtem rá értetlenül.
-Ebben igazad van, de ha el is tudnék menni nem tenném meg. Nem foglak elítélni emiatt, mert te csak parancsot teljesítettél.
-Igen, de mondhattam volna nem-et is. De én megtettem-kezdtem el könnyezni a sok rám törni készülő emlékek nyomása miatt.

-Amaye!-hallom meg Naruto kellemesen csengő, de mégis aggódó hangját.-Mi a baj? Miért sírsz?-válaszképpen csak letöröltem szemeimet és a mellettem álló fiúra emelem tekintetem.
-Nem akarok róla beszélni-zárom rövidre, de látom rajta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot. Már nyitotta volna a száját, de ráfogtam jelezve, hogy nem szeretném.
-Maradjunk annyiban, hogy mindenképp elmondom, ha úgy érzem itt van az ideje. De nem vagyok képes róla beszélni. Még nem-megértően bólintott, majd magához vont egy ölelésre.
Naruto és én elmentünk enni egy ramen-t ahogyan megbeszéltük. Természetesen nem hagyta, hogy kifizessem a saját részem. A téma viszont nem hagyta nyugodni...sajnos.
-Csak annyit mondj, hogy valaki tudja e-könyörgött tovább, miközben a lakásom felé tartottunk.
-Van aki tudja, de nem fogom elmondani kicsoda is az a valaki.
-Fiú vagy lány?-faggat tovább.
-Na látod most megfogtál, mert fogalmam sincs-csettintek egyet ezzel jobban felhúzva őt.
-De ismerem?
-Naruto-állok meg, amitől ő is megáll és felém fordul.-Mondtam neked, hogy nem szeretnék róla beszélni. Ha eljön az ideje és elég erőt merítek hozzá, akkor elmondom. Addig viszont ejtsük a témát, kérlek.
Látom rajta, hogy rosszul esik neki, de nem tudom elmondani. Most nem. Olyan mérhetetlen megbánást és szégyent érzek, hogy minden nap az ellen kell küzdenem, hogy ne adjam fel. Mindig kell valami, ami miatt ne adjam fel az életet.
A lépcsőház bejárati ajtaja előtt álltunk. Csak a benti folyosó világítás halvány fénye világított rá Naruto-ra és rám. Az egész napot vele töltöttem és mivel eléggé jó volt hamarabb eltelt az idő, mint vártam és csak estére értem haza.
-Ugye nem haragszol?-nézek rá félve a választól.
-Miért kéne haragudnom rád?-néz rám kék szemeivel meglepetten.
-Nem is tudom. Csak úgy érzem, mintha, de akkor ezek szerint rosszul érzem.
-Ebben biztos lehetsz. Nem haragszom rád.

'Vajon akkor is ezt mondanád, ha tudnád?'

-Köszönöm, hogy velem voltál ma és nem hagytad, hogy unatkozzak-szalad ki a számon, amit rögtön meg is bánok.
-Én köszönöm a lehetőséget-nevet fel halkan, de a csendes utcában eléggé hangosnak hat.-Aludj jól Amaye! Ha bármi baj van tudod hol találsz-köszönt el, majd elindult haza.
Felérve a lakásba levágtam magam a kanapéra és a plafont kezdtem el bámulni. Minden éjjel, ha lehunyom a szemem látom az arcát. Hallom a néma csendben, ahogy könyörög, ahogy sír.
-Ha nem teszem meg, ha nem-et mondtam volna-kezdek el hangosan sírni, miközben hagyom, hogy az emlék magával ragadjon.