Az Én Történetem! [Szünetel]

Levél a Kazekage-nak

-Hogy érted azt, hogy eltűntek?-jött oda idegesen Minato-sensei és ő is szemügyre vette a kezem-Tényleg nincs itt!
-Hokage-sama!-érkezett meg egy ANBU ügynök.
-Igen!
-A Biju újra mozgolódik!
-Értem! Kakashi, Asuma, Kurenai,  Guy és végezetül Yamato.
-Igen?
-Tartunk egy kisebb gyűlést, míg a többiek próbálják meg elzárni!
-Hai!
Én is álltam volna fel, de pont elkapott a tekintetével.
-Amaye a te feladatod az most a pihenés! Világos voltam?
-Igen Minato-sensei!-hajtottam le a fejem. Ők eltűntek én pedig vissza, leültem a földre. Elő vettem a könyvet és olvastam. Nem sokáig ugyan is Yamato-taicho jelent meg előttem.
-Oi, Amaye!
-Oi, Yamato-taicho!-emeltem fel rá a fejemet-Tudok valamiben segíteni?
-Kérlek, gyere velem.
-O..oké.
Felkeltem a földről, eltettem a könyvet és követtem Yamato-taichot. Nem igazán mentünk sokáig, meg is álltunk.
-Valami gond van?-érdeklődtem.
-Nem semmi csak téves riasztás-vakarta meg zavartan a tarkóját. Nem mondtam semmit csak megint követtem. Amint Minato-sensei meglátott megköszörülte a torkát és folytatta.
-Ha ez a terv így mindenkinek megfelel akkor....-mindenki egyet értett vele.
-Amaye!
-Igen?
-Vidd el ezt a levelet Konohába!-nyújtott felém a Hokage-sama egy tekercset-És onnan juttasd el a Kazekage-nak. Értve vagyok?
-Igen.
-Ha a válasz igen, akkor küldeni fognak egy csapatot. A csapat legkésőbb három nap múlva ér Konohába. Őket ide kell kísérned.
-Eddig értem. De mi van akkor ha nem lesz a válasz?
-Vissza küldenek egy válasz levelet amit idehozol. Értve?
-Hai!
-Sok szerencsét!-mondták mindannyian majd el is tűntek.
Visszasétáltam a cuccaimért és pakolászni kezdtem.
-Mit csinál Amaye-kisasszony? Magának még pihennie kell!-sietett hozzám Lee-úrfi.
-Feladatott kaptam és azt teljesítenem kell.
-Értem! Akkor nem is tartom fel. A fiatalság legyen veled!-és el is ment.
-Még valami Amaye!-jelent meg mögöttem Asuma-sensei.
-Igen?
-A harmadik Hokagénak ezt add át.
-Ez még is micsoda?
-Ez egy jelentés az itteni helyzetről és a döntésünkről.
-Értem. Akkor el is indulok.-csatoltam fel magamra a kunai tartó táskámat és el tűntem a lombok közt. Konoháig meg sem álltam így megálltam egy picit a kapuban pihenni. Onnan indultam is a harmadik Hokage-samához. Az őrök természetesen megállítottak.
-Nevet és okot!
-Uzumaki Amaye és a negyedik küldött!
-Fáradjon beljebb.
Felsiettem a lépcsőn, majd kopogtam az ajtón.
-Gyere!-beléptem az ajtón és becsuktam. Épp Konohamaru-éknak osztottak ki feladatot szóval vártam egy kicsit.
-Mi járatban itthon Amaye?-kérdezte a Hokage-sama tőlem az előtte állókkal nem foglalkozva.
-Hokage-sama ezt önnek hoztam-vettem elő a tekercset és adtam a kezébe. Ő pedig kinyitotta és olvasni kezdte.
-Értem. Nincs mit tenni akkor...A másik tekercs is nálad van?
-Igen itt van nálam.
-Akkor tudod mi a dolgod. A válaszig várva van időd pihenni-mosolygott rám a harmadik. Tisztelet tudóan elköszöntem és kimentem a teremből. Egyenesen a "madár postára" mentem. Ott elintéztem mindent. Elmondtam, hogy kinek lesz és, hogy sürgős. Előttem továbbították is a levelet. Kisétáltam az épületből és felmentem a negyedik kifaragott fejére. Ott leültem és gondolkoztam. Hol Konohát, hol pedig az eget kémleltem. Már a nap is kezdett lemenni mikor megjelent Iruka-sensei.
-Amióta haza jöttél azóta nem is voltál otthon?
-Hát nem igazán-húztam el a számat.
-Valami gond van?-kérdezte aggódva.
-Gond az mindig van.-váltottam komolyabb hangnembe.
-Tudod jól, hogy elmondhatod nekem.
-Igen. Tudom. Iruka-sensei!?
-Igen?
-Az apám meghalt a harc közben...-folyt végig pár könny az arcomon-Még is, hogy mondjam el otthon?
-Sajnálom ami történt. Erre magadtól kell rájönnöd-mosolygott Iruka-sensei, majd felállt-Lassan te is menj haza. Biztos fáradt vagy.-és elment. Én is lassan felálltam és elindultam haza. Az utcába bekanyarodva megtorpantam. Egy hírvivő állt az ajtónkba. Anyám mosolyogva ajtót nyit neki, majd mosolya pillanatok alatt lefagy az arcáról. Íriszei megtelnek könnyel, amik szépen lassan utat törnek maguknak, míg a végén Anya már zokogva összeesik. A ninja elmegy Anyámat ott hagyva az ajtóban. Nehezen feláll és ekkor meglát engem, aki ugyan úgy őt nézi. Elkezd felém rohanni, majd mikor elém ér összeesik és újra zokogni kezd. Lehúzott magával szembe megfogta a karomat és mélyen a szemembe nézve tette fel kérdését.
-Mondd, hogy amit az előbb mondtak az nem igaz! Ugye nem igaz?-itt már én sem bírtam tovább és elsírtam magam.
-Sajnos igaz.-hajtottam le fejem, mire Anya még jobban sírni kezdett. Vártam egy picit, segítettem neki felállni és visszakísértem a házba. Levettük a cipőinket, becsuktam az ajtót és leültettem őt az étkezőasztalhoz, én pedig a pultnak támaszkodtam. Nem sokra rá nyílt a bejárati ajtó és Ai lépett be rajta mosolyogva.
-Szia Anya,megjö.....Amaye te mióta vagy itthon?
-Ai, ülj le. Kérlek.
-Valami baj van?
-Igen.
-Mi történt? Amaye! Mondd már el, hogy Anya miért sír!
-Ai, apa.....
-Haza jön? Mikor?
-Ai. Apa nem fog többé haza jönni-sajnáltam a húgomat. Miért nem én vagyok a helyében?
-T-tessék?-ő sem bírta sokáig elsírta magát. Odamentem hozzá és szorosan megöleltem.