Az Én Történetem! [Szünetel]

Csak Őt ne!

Végre letelt a borzalmasan hosszú két hetem a kórházba. Neeeem! Kicsit sem jártam majdnem öröm táncot! Dehogy is! Hová gondolsz? Még túl kellett esnem pár vizsgálaton, de utána már szabad volt az út. Az első dolgom az volt, hogy szaladjak egy kört Konoha-ban. Kedvenc teaház, pár baráti találkozás és beszélgetés. Minden tökéletes volt, de valami ezt hamar átírta bennem.
-Ezek mit keresnek itt?-néztem a nagy kapura, amiben négy ninja állt.
-Nem ezek, hanem ők!-javított ki Shino. Tekintetemet lassan rávezettem, miközben még mindig próbáltam feldolgozni a látottakat. A négy ninja, akik a kapuban álltak nem más volt, mint a Sabaku no család. Temari, Kankuro, Gaara és végezetül maga a Kazekage. Ezek szerint Orochimaru még is tiszta lapokkal játszott. Nem is lehetne ennél jobb napom. Megpördültem a tengelyem körül és ott hagytam őket. Zsebre dugott kézzel indultam el a házam felé egy pár órányi magány reményében. Még a házhoz sem értem, mikor meghallottam, hogy mögöttem valaki a nevemet kiabálta. Ismerős volt a hang, de nem tudtam beazonosítani, hogy honnan. Nem álltam meg csak haladtam előre. Ha nagyon akar mondani valamit, akkor utolér és elmondja úgy. Nincs kedvem senkivel beszélni, csak magam akartam lenni egyedül.
-Amaye állj már meg!-hallottam most már hangosabban. Egyre csak közeledett, de még mindig nem tudtam, hogy ki a hang tulajdonosa, de volt már egy kisebb sejtésem.
-Amaye kérlek állj meg!-kiáltotta most már egy női hang is. Rögtön beugrott, hogy kiké a hang. Temari-é és Kankuro-é. Nekem ehhez most nem igazán van idegrendszerem, szóval bele kell húznom, ha le szeretném rázni őket. Egyre gyorsabban mentem, míg a végén már futottam. Ők ahelyett, hogy hagytak volna futottak utánam.
-Ezt nem hiszem el!-morogtam magam elé, miközben befordultam az egyik kanyarban. A kanyar egyenesen a piactérre vitt, amiben könnyen elrejtőzhetem előlük. Próbáltam minél inkább a tömegben elvegyülni, mert tényleg semmi kedvem nem volt velük beszélgetni. Valahogyan újra a kórháznál kötöttem ki, mintha a lábaim maguktól mozdultak volna nekem nem engedelmeskedve. Mivel megálltam Temari és Kankuro is beértek. Pech.
-Amaye!-álltak meg mögöttem.
-Shhh!-tettem a szám elé a  mutatóujjam jelezve, hogy maradjanak csendben. Mind a ketten furán méregettek, hogy még is miért maradjanak csendbe. Egy különös alak jelenlétét éreztem. A húgom szobájának az ablaka az egyik pillanatban apró szilánkokra esett szét. Lefagyva álltunk ott hárman. Amint "visszatértem" az alak után indultam Temari-ék is tartottak velem.  Már réges-régen elhagytuk a falu területét, ezért kezdtem egyre jobban megijedni. Mi van, ha nem látom már többe? A légzésem felgyorsult, a  mellkasom meg olyan volt, mintha ráültek volna. Olyan gyorsan rohantam, ahogy csak a lábam bírta.
-Amaye segíts!-hallottam meg húgom kétségbe esett kiáltását és utána hatalmas csend. Semmi nesz. A légvételünket lehetett csak hallani.
-Ai!-kiabáltam, ahogyan csak a torkomon kifért. Elindultam abba az irányba, ahonnan a kiáltást hallottam, de teljesen elvesztem. Nem tudtam azt sem, hogy merre vagyok arccal előre.
-Ai!-kiáltottam még egyszer. A látásom elhomályosodott, majd a következő pillanatban a földre rogyva zokogtam. Eközben Temari és Kankuro is visszatértek köreimbe.
-Mi is mentünk egy pár kört, de nem találtunk sehol semmit. Sajnáljuk Amaye!-hajtotta le fejét Kankuro. Nem válaszoltam semmit csak tovább sírtam.
-Ti mit kerestek itt? A Homok Testvéreknek a Kazekage mellett kellene lenniük! És te Amaye? Mit keresel a falun kívül? És mi ez az érzelem áradat?-felállva megtöröltem a szemeimet és meghajoltam.
-Gomen Danzo-sama! Legközelebb nem fordul elő!-hajoltam meg tisztelet tudóan.
-Merem remélni Amaye! Most pedig kísérd a Homok Testvérek két tagját vissza a Kazekage-sama mellé! Után a Gyökér főterületén találkozzunk.
-Igenis Danzo-sama!-hajoltam még mindig. Danzo-sama elment én pedig felegyenesedtem.
-Amaye minden rendben?-néztek rám mind a ketten egyszerre, meglepődve.
-Semmi bajom. Gyertek velem.-indultam el vissza a faluba. Kankuro elindult utánam, de Temari nem igazán.
-Temari te is gyere!-néztem hátra.
-Amaye mi történt itt az előbb?-nézett rám értetlenül.
-Minek tűnt?
-D...de!
-Nincs semmilyen de.-ráztam meg a fejem idegesen-Most pedig gyere!
Temari is elindult, így visszamentünk a faluba. Az út felénél összefutottunk Minato-samaval és a Kazekage-samaval.
-Kankuro, Temari! Hol voltatok? Megmondtam, hogy senki nem megy semerre!-Temari és Kankuro lehajtott fejjel odaálltak a Kazekage-sama mellé.
-Amaye?-hallottam meg Kushina-san hangját-Minden rendben?-fürkészett aggódva.
-Semmi bajom.-zártam rövidre és eljöttem onnan.  Sétáltam, de még magam sem tudtam, hogy merre. Céltalanul mentem előre.
-Amayeeee!-hallottam meg Ino, Sakura és Hinata hangját. Nehezen feléjük néztem. Mindannyian boldogan rohantak felém.
-Sziasztok!
-Szia Amaye! Nem ülsz be velünk valahova?-kérdezte Sakura kedvesen.
-Most kihagyom ha nem gond.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Valami baj van Amaye-chan?-fordult felém Hinata.
-Semmi bajom.-hazudtam.
-Tényleg valami fura!-mászott az aurámba Ino.
-Nem értem mire gondoltok. Most mennem kell. Érezzétek jól magatokat!-intettem egyet és ott hagytam őket.