Az Én Történetem! [Szünetel]

A Gyökér és Én

Danzo-sama pontosan a Gyökér főépülete előtti lépcsőkön várt.
-Örülök, hogy eljöveteleddel megtiszteltél Uzumaki Amaye!
-Üdvözlöm Danzo-sama!-hajoltam meg.
-Állj fel Amaye!-felegyenesedtem és Danzo-samara néztem.-Szeretném, ha...
-Köszönöm szépen az ajánlatot Danzo-sama, de nem szeretnék a Gyökér tagja lenni!
-Remélem átgondolod az ajánlatomat. Hatalmas lépés lenne a falunak, ha te a Gyökér tagja lennél. Ha még is úgy döntenél, hogy tagja szeretnél lenni ennek a családnak akkor keres fel! Tudod, hogy hol találsz.-ezzel egyenesen az épület felé vette az irányt, én pedig elindultam haza. Az ágyamban feküdve a plafont bámultam és azon agyaltam, hogy csatlakozzam-e még is a Gyökérhez. Mi bajom lenne belőle? Nem tudom, hogy a barátaim mit szólnának hozzá. A hosszadalmas gondolat menetemet hangos dörömbölés hangja zavarta meg. Legyalogoltam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Az ajtó túloldalán Shikamaru, Ino, Sakura és Hinata állt.
-Ti mit kerestek itt srácok?
-Beszélni jöttünk!-néztek rám mind a négyen szúrós szemmel.
Kint a teraszon lógattuk a lábainkat a kis tavat figyelve síri csendben.
-Szóval?-törtem meg én a csendet elsőként.-Miről szeretnétek velem beszélni?-néztem körbe a négy fős társaságon.
-Miért voltál olyan fura? Baj van?
-Az mindig van.-sóhajtottam egy nagyot.
-Mi történt Amaye-chan?-nézett rám Hinata.
-Ai...-arcomon legördült egy könnycsepp.
-Mi történt vele?-kérdezte aggódva Ino és Shika egyszerre.
-Ai-t tegnap délelőtt elrabolták a kórházból.-a mécses újra  eltört. Hinata megölelt, amit rögtön viszonoztam is.
-Basszus!
-Shikamaru!-kiabált rá Ino és Sakura.
-Semmi gond. Tényleg.-töröltem meg a szemeimet.
-Ki vitte el?
-Fogalmam sincs.
Mertem remélni, hogy ezt a témát itt és most lezárjuk.
-Mi lenne a véleményetek, ha csatlakoznék a Gyökérhez?-mindannyian ledermedtek.
-T-te most csak szórakozol ugye?
-Nem.
-Ez honnan jött Amaye-chan?-nézett rám Hinata aggódva.
-Az most lényegtelen-ráztam meg a fejem-A lényeg az, hogy ti mit szólnátok hozzá!
-Ez a te döntésed, de nem hallani sok jót a Gyökérről.-húzta e a száját Shikamaru.
-Ha nagyon valami ilyesmit szeretnél csinálni, akkor inkább lépj be az ANBU-ba és szolgálj a Hokage alatt. De semmiképp ne Danzo irányítson téged!-fordult felém őszintén Sakura.
-Igazatok lehet.-sóhajtottam fel. De jó megint egy kis dilemma. Most akkor ANBU vagy Gyökér? Biztosan szeretnék ilyen vonalon elindulni vagy inkább legyek sensei, aki majd tanítja az új nemzedéket? Kell valaki olyannal is beszélnem, aki ezeket a dolgokat jobban látja. De ki lehetne az?
-Oi, Kakashi-sensei!-futottam a sensei felé, aki megállva hátra fordult.
-Amaye! Valami gond van?
-Tudnánk beszélni sensei valami nyugodtabb helyen?
-Persze.
A hármas gyakorlótérre mentünk, ami teljesen üres volt.
-Miről szeretnél beszélni?-ült le az egyik nagyobb fa árnyékába. Én is helyett foglaltam mellette.
-Csak az lenne a kérdésem, hogy ha olyan vonalon szeretnék elindulni, akkor ANBU vagy Gyökér? Nem mintha ilyen vonalon szeretnék elindulni, csak nagyon érdekelne, hogy ön melyiket választaná és...
-Amaye, biztos minden rendben?
-Semmi bajom, csak ez érdekelne.
-Ha ilyen útvonalon szeretnél menni, akkor menj inkább az ANBU-ba és szolgálj a Hokage alatt, de ha engem kérdezel, akkor ne menj ezen az úton, mert mindig a Gyökérben fogsz kilyukadni.
-Oh...értem. Köszönöm sensei!-álltam fel és elindultam egy hosszú sétára.  Az elmúlt időszakon gondolkoztam. Minden összejött egymás után. Először apám halála, amit anyám nem tudott feldolgozni, ezért ő is itt hagyott bennünket a húgommal, aki szint úgy belebetegedett a történtekbe és ahelyett, hogy velem lakhatott volna a kórházban kellett már-már laknia. Aztán történt Konoha támadása és egészen a legutóbb történtekig jutottam. Amint behúztam a bejárati ajtót, a földre roskadva keserves zokogásba kezdtem... Egyedül maradtam...Megint...