Az Én Történetem! [Szünetel]

Utolérve

Éreztem, hogy nincsenek már messze. Sasuke is egyre idegesebb lett, amitől én is feszült voltam.

'Csak legyen minden rendben!'

Ezt kívántam nem mást. A következő városban is megálltunk és amilyen gyorsan csak tudtunk körbe néztünk. Sasuke meg én pont ketté váltunk, mikor megláttam Jiraiya-samat megint kukkolni.
-Jiraiya-sama!-rohantam oda hozzá. Annyira megijedt, hogy hátra esett.
-Amaye? Te mit csinálsz itt?
-Hol van Naruto?
-Nem tudom.
-Ne szórakozz velem Jiraiya-sama!
-Jó! Azt hiszem, hogy a szálláson... vagy valamelyik ramen standnál.-nevetett fel.
-Most nincs annak itt az ideje, hogy viccelődjünk!
-Ahogy hallom ma elég harapós kedvedben vagy.
-Jiraiya-sama most ez fontos!
-Miért?
-Mert Naruto-t akarják!
-Kik?
-Az Akatsuki!
-Ez biztos csak valami vicc!-pattant fel.
-Nem vagyok vicces kedvemben!-néztem rá szúrós szemekkel. Amint felfogta, hogy mit mondok azonnal elindultunk a szállásuk felé. Nem gyalogoltunk, hanem rohantunk, hogy minél előbb odaérjünk. Út közben összetalálkoztunk Sasuke-val, aki velünk tartott. A rohanás közben neki is felvázoltam, hogy jelenleg hova is megyünk. Nem kellett őt egyáltalán győzködnünk, mert rögtön jött velünk. Sőt! Rágyorsított, ezért nekünk kellett felvenni az ő kissé gyors tempóját. Jiraiya-sama próbált vele beszélni, hogy ne támadja meg eszetlenül fivérét, de nem nagyon tudott rá hatni.
-Nem fogja tudni lebeszélni róla.-mondtam a mellém érkező Jiraiya-samanak.
-Gondolod?-nézett rám.
-Nem csak gondolom, hanem tudom.
-Ennyire súlyos lenne a helyzet?
-Sajnos igen. Már a klán kiirtását követő második nap a fejébe vette ezt, hogy ő már pedig megöli Itachi-t.
-Ha jól hallottam, akkor a te gyerekkorodban is jelen volt.
-Igen. A két család mindig is jóban voltak. Hiába nem jöttem ki nagyon Sasuke-val, még is bíztam benne, ami mai napig bennem van. Minden egyes napon, ha felkerül ez a téma, akkor abból áll, hogy próbálom átbeszélni vele, hogy ez miért nem megoldás erre a helyzetre. De mint ma sem, úgy ez előtt sem hallgatott rám soha.-néztem Sasuke egyre csak gyorsuló alakját. Akartam, hogy tudja rám mindig számíthat, de Sasuke sajnos nem az a típus, hogy elmondja, ha valami bántja. A fogadóhoz hamar odaértünk, de nem elég hamar ahhoz, hogy megakadályozzuk Itachi és Naruto találkozását. Itachi amint meglátta Sasuke-t ledermedt. Néma csendben mindenki nézett mindenkit. Naruto értetlenül felém fordult, gondolom válaszokat várva. Ránéztem, amolyan 'Majd elmondom'  tekintettel, ami rögtön le is esett neki, szóval tovább figyelte a környezetét.
-Áh! Szóval ő lenne az a kölyök Itachi?!-nézett a társa Naruto-ra.
-Igen.-felelte Itachi egyszerűen.
-Akkor fogjuk a kölyköt és tűnjünk is el.
-Nem mentek sehová!-ordította Sasuke és eszetlenül neki rontott Itachi-nak. Itachi eltért előle, megragadta a karját és úgy szorította a földhöz. Itachi társa felénk fordult, jobban mondva Naruto felé. Mind a hárman felálltunk támadóállásba, hogy eltudjuk hárítani a támadásokat. Itachi társa minden áron Naruto-t szerette volna elkapni, de nem nagyon járt sikerrel. Ha Jiraiya-sama nem lett volna velünk akkor nagy valószínűséggel Naroto-val nem lett volna semmi esélyünk. Egyrészt azért mert Naruto makacs, egyedül meg még gyenge vagyok ahhoz, hogy felérjek egy Akatsuki tag erejéhez. Nehezen, de szinte minden támadást kikerültünk, de akadtak olyan is amiket nem sikerült. Például...
-A Samehada-m meg van őrülve. És nem csak a Kyuubi chakra-ja miatt, hanem valami más miatt is.-rájött volna?

-Ne aggódj kölyök! Nem hinném, hogy rájött. Tegyél úgy mintha mi sem történt volna. Rendben?
-Rendben.

Minden suhintás elől megpróbáltam elugrani, de sajnos egy elől nem sikerült. Az ütés helyére kaptam a kezem, miközben fáradtan a földre zuhantam. A kard elnyelte a chakra-mat ugyan úgy, mint Okami-ét is. A sok chakra veszteség miatt erőtlenül, de fel tudtam állni. Egy pillanatra elfordultam Itachi és Sasuke irányába és pont akkor kaptam még egy ütést a karddal. Egy-két méterrel arrébb terültem el a földön.

-Amaye! Még egy ilyen ütés és neked véged!
-Köszönöm Okami, hogy ezt jelezted felém, de képzeld pontosan tudom! Az a gond, hogy a chakra veszteség miatt nem vagyok valami gyors, viszont jutsu-kat sem vagyok képes használni. Nem tudom, hogy mi legyen!-kaptam a fejemhez idegesen.
-Először is talán nyugodj meg. Másodszor pedig van még két csapat társad akik nem hinném, hogy hagynák annak az embernek, hogy megöljenek. Szóval ne parázz! Csak bízz egy kicsit jobban bennük!
-Ha nem tudok kitérni előle akkor nekem lőttek. Pláne akkor, ha rájön, hogy te itt vagy bennem elzárva.

Nehézkesen újra felálltam. Gyenge voltam. Naruto és Jiraiya-sama felé fordultam, aki egy pillanatra rám nézett és jelezte nekem, hogy próbáljak ne harcba kerülni az ellenféllel. Erre már én is rájöttem. A térdeim remegtek és forgott velem a világ. Naruto-ékból kettőt láttam, egy szóval az ájulás határán jártam. Szemeim elkezdte összecsukódni. Küzdöttem ellene, már amennyire tudtam.

-Lehet, hogy nem segít de adok egy keveset a chakra-mból. Már abból a kevésből, amely nekem is maradt. Oké?
-Kösz Okami!-néztem rá hálásan.

A kis chakra plusz annyira volt elég, hogy ne essem ott össze. Próbáltam minél távolabb maradni, de valamiért az az Akatsuki tag velem kezdett el szórakozni. Volt egy sejtésem arra, hogy vagy rájött vagy a célja az, hogy én kiessem a harcból. Mind a kettőt lehetségesnek tartom. Remélem, hogy inkább az utóbbi. Jiraiya-sama és Naruto próbálták magukra vonni a figyelmét kevés sikerrel. Mikor azonban sikerül volt egy kis időm megnézni Sasuke-t. Ugyan úgy tombolt, mint az elején. Reméltem, hogy lassan vége lesz, mert ha így folytatódik akkor tényleg elájulok. A fogadó nem nagyon örült ott létünknek mert kicsit (nagyon) kirobbantottuk a fogadó oldalát. De szerencsére vége lett. A két Akatsuki tag elment, mi meg hallgattuk a fogadós hegyi beszédét. A falnak döntöttem a hátamat és a fal mentén leguggoltam.
-Hogy vagy Amaye?-guggolt le mellém Sasuke.-Naruto mondta, hogy mi van.
-Voltam már jobban is, de nem vészes.-vontam meg a vállamat.
-Fel tudsz állni?
-Felállni azt fel tudok. De nem biztos, hogy úgy maradok. A járásról már nem is beszélve.
-Amaye, Sasuke!-lépett elénk Jiraiya-sama-Itt van a jelentés a Hokage-samanak. Menjetek vissza a faluba, mi pedig tovább megyünk Tsunade-ért. Értve?
-Igen.
Felálltunk mind a ketten (én egy kicsit bizonytalanabbul) és elindultunk a kijárat felé.
-Amaye ne segítsek?
-Nem kell Sasuke.
-Oké.
Amennyire tudtam gyorsan mentem. Sasuke látta a próbálkozásom, de ő ezen csak nagyon jól mulatott.
-Örülök neki, hogy ennyire mulatságosnak tartod a szenvedésemet.-forgattam meg a szememet.
-Te mondtad, hogy ne segítsek. Vagy megint valami hülye női értelmezést kellett volna alkalmaznom?-nevetett tovább.
-Egyáltalán nem! Csak ne mulass azon, hogy én szenvedek!
-Na jól van gyere!-lépett oda hozzám és felemelt menyasszony pózba.
-Sasuke tegyél le! Most!
-Ha így folytatjuk akkor soha nem érünk vissza Konoha-ba. Inkább segítek. Élvezd ki!
-Akaratom ellenére segítesz, de még is azt akarod, hogy élvezzem ki a segítségedet?
-Igen.
-Neked teljesen elmentek otthonról!-morgolódtam tovább. Sasuke csak elmosolyodott és ment tovább velem Konoha-ba.