Az Én Történetem! [Szünetel]

A felmérés

A senseit követve én is felálltam.
-A feladat a következő. El kell venned tőlem ezt a kis csengőt. Egyszerűnek hangzik. Nem igaz?
-Egy kicsit. De tisztába vagyok vele, hogy azért mert könnyűnek hangzik az nem azt jelenti, hogy könnyű is lesz.
-Okos.
Ezennel kezdetét is vehette e fárasztó nap. Legalábbis ekkor még azt hittem, hogy fárasztó lesz. Egy fán rejtőztem és figyeltem, hogy mit csinál a sensei.

'Hozzám képest elég gyors. Mondjuk neki van már benne gyakorlata. Mit csináljak?......Megvan!'

Kicsit arrébb ugráltam.
-Kage no Shino Jutsu!-csináltam egy árnyék klónt ami visszament a sensei-hez.
-Vajon mit csinálnak most az akadémián a többiek?

*Az akadémián*

-Gyerekek nyugodjatok meg!-kérlelte a sensei.
-Miért nincs iskolába az a ....
-Sakura fejezd már be!
-Nekem te csak ne........

*Újra a "pályán"*

Amint a chakrám egy része visszatért, visszasiettem ugyan arra a fára. Megpróbáltam minél halkabb lenni, ami valljuk be, hogy sikerült. Szerintem. A sensei már lefáradva egy kicsit, küzdött a klónom ellen. Amíg a chakrám "visszatöltődésére" vártam, kitaláltam egy szerintem jó tervet. Nem kellett sok idő a Sensei eltalálta a klónomat ami ezáltal eltűnt.
-Ne lankadjon a figyelmed!-hallottam meg hátam mögül a sensei hangját.
-Ezt magának is mondhatnám-egy pillanat alatt leugrottam a fáról. A hátam mögül már csak a robbanó cédula robbanásának hangját hallottam.
-Elég! Feladom!-majd leült a nagy fa árnyékába. Én is helyet foglaltam mellette.
-Egész ügyes voltál!
-Köszönöm!
A sensei elmondta még, hogy mit lehetne fejleszteni és azt is, hogy mire lennék képes.
-A klónod már most nagyon erős. Sokra tudod még vinni. Talán egy nap majd Hokage is válhat belőled-kémlelte a kéklő égen elhaladó bárányfelhőket.
-Az nem nekem való.
-Hogy érted?
-Tudom magamról, hogy nem nekem való az egy helyben ülés.
-Nem csak arról szól, hogy egy helyben ülj. Igen is sok meló van vele.
-Sejtem, mert ezt adja a dolog, de nem nagyon való nekem a papírok kitöltése. Írni se nagyon
szeretek.
-Nem muszáj annak lenned csak jeleztem, hogy a tehetséged fokozása idáig is eljuttathat.
Megebédeltünk, majd egy kis pihenőt tartottunk. A sensei valami tekercset olvasott én pedig egy nem rég megvásárolt könyvet. A címe:Egy Merész Ninja Története.
-Mi jót olvasol Amaye?
-Egy Merész Ninja Története.
-Az egy nagyon jó könyv.
-Olvasta már?
-Szerinted honnan jött a Naruto név?-mosolyodott el a sensei.
-Mondjuk most így végig gondolva a főszereplő nagyon hasonlít Naruto-ra.
-Tényleg?-görgette össze a tekercset és kíváncsian engem hallgatott tovább.
-Igen. Ha nem megy neki valami akkor addig nem adja fel, míg a végén már mindenkinél jobban meg tudja csinálni. Meg ugyan úgy van egy álma amit nagyon el szeretne érni.
-És mi az?
-Megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek.
-Még magának a Hokagénak sem?
-Nem.
-Még akkor sem mondanád el ha parancsba adnám? Vagy ha addig kínoználak míg mozogsz?
-Nem még akkor sem. Ha megkérne rá még a sírba is magammal vinném.
-Határozott vagy!
Nem mondtam semmit csak bólintottam. Elolvastam azt a fejezettet amit elkezdtem, utána becsuktam a könyvet és elraktam a magammal hozott táskába.
-Megtanítom neked a Shuriken használatot. Benne vagy?-állt fel Minato-sensei.
-Hát még szép!-húztam ki magam.
-Akkor hát kezdjük az alapokkal.
Elmondta, hogy a Surikent mikor érdemes használni és, hogy hogyan könnyebb cipelni. Utána megmutatta a dobó technikát.
-Holnap itt folytatjuk-emelte fel a táskáját a sensei.
-R....rendben?!
Nem mondott semmit csak eltűnt.

'Jött egy madár mondjuk, ami hozott egy üzenetet. Csak nem baj van?'

Egyenesen haza mentem ahol vettem egy gyors, meleg zuhanyt. Felöltöztem valami lazába és lementem a konyhába.
-Szia Amaye!
-Szia hugi!
-Hol voltál egész nap? Anyu se mondott semmit.
-Azért nem mondott neked semmit, mert Ő sem tudta, hogy hol voltam.
-Ez nem igazság!
-Már miért ne lenne az?-nyitottam ki a hűtőt.
-Azért mert nekem be kell számolnom mindenről. Hogy hol vagyok, kivel vagyok és még azt is, hogy mit fogok/fogunk csinálni! Téged meg csak így elenged!
-Kimegyek edzeni!
-Dehát most zuhanyoztál-értetlenkédet.
-Majd lefürdöm újra.
Felkötöttem magamra a kis táskáimat meg a pántomat. A közeli erdőbe mentem ahol apával edzettünk mindig. 2-3 órát lehettem kint, mikor végleg elfáradtam. Nem bírtam tovább ezért ledőltem egy szikla aljába.
-Mit csinálsz itt Amaye? Sőt! Inkább úgy kérdezem, hogy hol voltál egész nap?
-Neked is szia Sakura-intettem oda neki.
-Válaszolnál a kérdéseimre?!
-Mi közöd van az én magánéletemhez? De most nagyon őszintén!
Nem válaszolt semmit így csak felálltam, hátat fordítottam neki és ott hagytam. Bementem a városba, azon belül is abba a teaházba ahol összefutottam Shikamaru-val. Megittam megint egy bögre forró teát, majd kiléptem az ember tömegbe.
-Oi, Amaye!
-Iruka-seinsei!
-Hol voltál ma?
-Ed....
-Tudod mit beszéljük meg egy tál ramen mellett. Én állom.
-Én csak az Ichiraku-ramen standál vagyok hajlandó ramen-t enni.
-Én is oda gondoltam-mondta egyszerűen Iruka-seinsei. Beültünk az Ichiraku-ba ahol elmeséltem neki mindent, elejétől a végéig.Mindent.

Péntek van ami azt jelenti, hogy ma derülnek ki a csapatok. Minato-sensei meg én elég jól kijövünk egymással. Megtanított pár könnyebb jutsut meg ilyen hasonlókat. Izgatottan ballagtam az akadmémia felé. Immáron tizenkét évesen. Most kivételesen nem késtem el. Sikeresen beértem, leültem a helyemre. Odajött hozzám Hinata, Rin, Ayane, Naruto és végezetül Shikamaru.
-Hol voltál egész héten?-kérdezte kicsit nyafogós hangon Rin.
-Maradjunk annyiba, hogy dolgom volt.
-De miért nem mondod el?-nyöszörgött tovább Ayane.
-Jó reggelt Gyerekek! Kérem mindannyiótokat, hogy üljön le a helyére és maradjon csendbe. Köszönöm! Na.....
-Elnézést Iruka-sensei a késésért!-toppant be Sakura és Ino lihegve az osztályba.
-Lányok! A héten mindig elkéstetek-sóhajtott egy nagyot-Na mindegy. Üljetek csak le.
Sakura és Ino leültek a helyükre a sensei meg folytatta tovább.
-Ma van az utolsó nap, hogy az akadémia diákjai vagytok. Holnaptól már az új sensei-tek tanítványai lesztek. Innentől kezdve küldetésekre fogtok járni, amiért kisebb összegű pénzt fogtok kapni. Minél nagyobb osztályba van besorolva a küldetés annál veszélyesebb. Vannak A, B, C és D küldetések. Az elején csak is D osztályú küldetésekre fogtok menni. Az összes csapat holnap már kezdeni fog. Most pedig mindenki a csapat társai mellé fog ülni. Négy genin és egy jonin. Ez alkot egy ninja csapatot. Remélem már izgultok a beosztás miatt. Nem is húznám tovább a szót. A lányok halkan szurkoltak, hogy Sasuke-vel legyenek egy csapatba, én meg azért szurkoltam, hogy NE legyek vele egy csapatba. Abba valszeg' belehalnék.
-Szóval a csapatok. A kilences csapat: Hyuga Hinata, Inuzuka Kiba, Aburame Shino és Sarutobi Rin. A tizes csapat: Yamanaka Ino, Nara Shikamaru, Akimichi Choji és Hozuki Ayane.

'Na ne már! Ez annyira nem ér!'

-A hetes csapat pedig: Uzumaki Naruto, Uchiha Sasuke, Haruno Sakura és Uzumaki Amaye. A sensei-jek: tizes csapat Sarutobi Asuma, a kilences csapat Júhi Kurenai és végezetül a hetes csapat sensei-je Hatake Kakashi.
Még egy pár mondatot és örökre elengedett minket.
-Viszlát te poros épület!-"köszön" el az épülettől Sakura mosolyogva.
-Csak azért vagy ilyen boldog, mert Sasuke és te csapat társak vagytok.
Löktem magamon egyet a hintán és hallgattam tovább a beszélgetést.
-Azt azért tegyük hozzá, hogy ott van az az idegesítő Amaye.

'Én idegesítő? Ízlés kérdés. És akkor én mit mondjak rátok?'

-Ja. Elvileg Sasuke fülig bele van esve.
-De Sasuke nem a húgával van együtt?
-Jaj! Ne is beszéljünk arról a csajról. Egy igénytelen, büdös.....
-BÜDÖS MI?-álltam fel dühösen a hintáról.
-Te mióta vagy itt?-húzták össze magukat.
-Kimondta, hogy elment?-jött a hátam mögül eme értelmes kérdés.
-De hisz ez a negyedik-súgtak össze a lányok vörös fejjel.
Kicsit hátra fordítottam a fejemet és tényleg a sensei állt ott. Biccentett egy kicsit, gondolom azért, hogy jelezze velem szeretne beszélni.

'Most, hogy szólítsam?'

-Hívj ugyan úgy ahogyan az elmúlt egy hétben-tátogta.
Visszanéztem a lány csoportra akik engem és a Hokage-samát figyelték.
-Miben segíthetek sensei?-fordultam vele szembe.
-Csak gondoltam megérdeklődöm, hogy mennyire vagy fáradt.
-Se mennyire. Miért?
-Délután négykor szokásos hely. De csak ha akarod.
-Ott leszek-mosolyogtam a sensei-re.
-Rendben, akkor délután négy-mondta félig mosolyogva, majd eltűnt.
A fa alól felkaptam a táskámat és útnak indultam volna ha......
-Mióta?
-Mi mióta?
-Mióta hívod az apámat sensei-nek?
-Hétfő vagy kedd óta?! Nem emlékszem pontosan.

Egy hónapja, hogy küldetésekre járunk. Egy hónapja láttam utoljára édesapámat, azóta semmi hír felőle. Minato-sensei már kevesebbszer tart nekem edzést, de én azzal a kevéssel is beérem.
-Amaye gyere! Vacsora!
-Megyek hugi egy pillanat.
Lesiettem a konyhába és leültem a húgom mellé.
-Hugi?!
-Igen?
-Mikor beszéltél utoljára Sasuke-val.
-Ma. Miért érdekel téged?-nézett rám gyanakvó szemekkel.
-Nem fontos.

'Ezek szerint még mindig nem mondta el a húgomnak. Szépen játszunk Uchiha!'

-Hugi val....
-Várj egy pillanatot. Mondanom kell valamit mind kettőtöknek.
-Mit?-nézett rá anya.
-Dobtam Sasuke-t.
-Mikor és miért?-döbbent le teljesen anya.
-Végre-sóhajtottam egy nagyot.
-Hogy érted azt, hogy végre?
-Úgy ahogy mondom.
-Csak nem vagy belé szerelmes?
-Dehogy! Hová gondolsz?