Sétáltam fel az örökékig tartó lépcsőn, mikor is belefutottam az épp lemenő Naruto-ba.
-Hova sietsz ennyire Naruto?
-Megyek összeszedem Sasuke-t meg Sakura-chant.
Majd tovább is ment, én meg folytattam utam a végtelenbe nyúló lépcsőn. Mikor felértem, a Hokage irodájának ajtajával szemben található falnak támaszkodtam és elővettem az Egy Merész Ninja Története-t.
-Mit látnak szemeim? Egy ifjú ninja hölgy aki a könyvemet olvassa-szólalt meg a semmiből egy idős férfi hangja. Annyira megijedtem, hogy látni lehetett ahogyan ugrom egy baromi nagyot.
-Nem kell megijedni kis hölgy! Ennyire csak nem vagyok ijesztő?'Most erre mit mondjak? És amúgy is! Ki ez a pasas?'
-Megkérdezhetem kegyed nevét?
-Uzumaki Amaye.
-Még egy Uzumaki! Elképesztő!-kezdett el ugrálni örömében.
Míg én az előttem táncoló fickót néztem valaki rátette a kezét a vállamra.
-Jiraiya-sensei! Ne rémiszd meg a tanítványomat-mondta mosolyogva Minato-sensei.
-Ő lenne az a híres tanítványod akiről oly sokat meséltél?
-Igen. Ő az-nézett rám a sensei.
-Sokat mesélt rólam?-vettem le a tekintetem a sensei-ről és a táncoló, ezek szerint Jiraiya-ra néztem.
-Ha tudnád mennyit áradozott már rólad meglepődnél.
-Menjünk be és folytassuk ott a beszélgetést-invitált be minket Minato-sensei.
Mind a hárman bementünk. Minato-sensei neki támaszkodott az asztalának és egy kicsit négy szem köz beszélgettek. Az ajtó mellett leguggoltam a hátamat a falnak támasztva és újra elővettem a könyvemet..
A beszélgetésüket az ajtón való kopogás zavarta meg.
-Gyere!
Az ajtón elsőnek Naruto utána Sasuke mögötte pedig a lihegő Sakura. Felálltam és becsuktam az ajtót. Elraktam a könyvemet és megpróbáltam a többiekre koncentrálni. Kakashi-sensei-t vártuk. A többiek jókat nevettek míg én a falnak döntve hátam gondolkodtam. A sensei mint mindig most is késve érkezett.
A küldetésre tértünk rögtön. Mivel Naruto hisztis kedvében volt ezért kihisztizett egy C osztályú küldetést. Egy feladatunk volt. Haza kísérni egy hídépítőt a Rejtett köd falujába. Próbáltam odafigyelni, de végig máshol kattogott az agyam. Csak arra eszméltem fel, hogy valaki megfogja a kezem és szép lassan kihúz az irodából.
-Már végeztünk is?-kérdeztem inkább magamtól, mint Naruto-tól.
-Igen. Fura vagy. Minden rendben?
-Persze csak kicsit szét vagyok esve.
-Ez normális.
Leértünk a lépcsőn és elengedte a kezem.
-Akkor egy óra múlva a fő kapunál.
-Egy óra múlva a fő kapunál.
Csak néztem ahogy Naruto elmegy. Én még álltam ott egy darabig míg lenem esett, hogy nekem is el kéne indulnom. Még egy pillanatra visszanéztem. Láttam ahogy a negyedik elmegy az ablakból levéve rólam a tekintetét.
Nem igazán foglalkoztam vele. Elindultam haza, hogy felkészüljek a gyaloglásra. Otthon elkészültem, elköszöntem anyától és hugitól is. Hosszas búcsú után elindultam a fő kapuhoz. Én voltam az első aki odaért így elővettem azt a könyvet ami mindig nálam van és elkezdtem olvasni.
-Szia Amaye!
-Szia Sasuke!
-Valami baj van?
-Miért lenne baj?-néztem rá értetlenül-Miért gondolja azt mindenki, hogy valami bajom van?
-Jól van én csak megkérdeztem-vágta hozzám bunkón.
-Szia Sasuke-kun!-ért oda hozzánk Sakura.
-Én itt sem vagyok-motyogtam olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.
-Te mit keresel itt?-nézet rám Sakura tömény undorral.
-Ő is a csapat társunk-nézett rá értetlenkedve a most megérkezett Naruto.
-Tényleg? El is felejtettem-nevetett fel zavartan végig Sasuke-t figyelve.
Nem sokkal később megérkezett Kakashi-sensei és a hídépítő. Aki, mellesleg azért tegyük hozzá, hogy nem volt szomjas. Megint.
-Nem kaphatnék normális ninja-kat magam mellé? Miért csak ilyen gyenge kölyköket raktak mellém?
-Hé! Kimondta azt magának, hogy gyengék vagyunk?-akadt ki teljesen Naruto. Már majdnem neki rohant volna, ha Kakashi-sensei meg nem állítja.
-Nem támadjuk meg a megbízókat! Értve?
-Igen Kakashi-sensei.
Végre útnak indultunk. Hosszú és fárasztó út lesz hiszen bármikor szembe jöhetnek velünk olyan ninja-k akikkel talán nem szívesen találkoznánk. Az úti célunk kb.két napra van Konoha-tól. Már vagy másfél órája gyalogoltunk és hallgattuk a hídépítő olyan mondatait amivel minket próbál idegesíteni, mikor egy robbanó cédulás kunai esett le elém. A hirtelen robbanás elől nem sikerült eltérnem így két-három méterrel arrébb földet értem.
-Amaye!-hallottam meg a többiek hangját. A fülem elkezdett sípolni így innentől nem igen hallottam az utána való beszélgetést. Miután elmúlt a sípoló hang, felálltam.
-Jól vagy?!
-Igen!
A semmiből két ninja bukkant fel.
-Adjátok át a hídépítőt és megígérjük, és senkinek sem esik bántódása!
-Azt már nem!-mondta Naruto és neki rohant a két ninja-nak.
-Amaye, Sakura! Védjétek a hídépítőt!
-Igenis!
Én és Sakura odaálltunk a hídépítő elé és figyeltünk. Az egyik ninja elszökött a sensei mellett és egyenesen nekünk rontott. Jobban mondva a hídépítőnek. Sakura elkezdett remegni, én pedig elővettem egy kunait. Tisztába voltam vele, hogy keveset tudok ártani egy kunaival, de a remény hal meg utoljára.
Elővette hatalmas fegyverét és egyenesen felénk tartotta. Sikerült időben visszatartanom.
-Nem is olyan gyenge-húzta mosolyra száját.
Pillanatok leforgása alatt már csak a belém nyilalló fájdalmat éreztem és azt, hogy arrébb földet érek. Sasuke én Naruto gyorsan odarohantak Sakura elé és folytatták a harcot. Hozzám odasietett a seinsei és amilyen gyorsan csak tudta ellátta a sebem. Nem volt nagy, de arra pont elég volt, hogy egy pár pillanatig lebénítson. A seinsei segítségével felálltam és visszasiettem Sakura mellé.
-Jól vagy?
-Igen.
Folytattuk a harcot. Naruto-t a másik alak vágta meg. A harcot sikeresen mi nyertük.
-Ki kell véreztetni a sebed.
-Minek?-értetlenkedett tovább Naruto.
-Mert a fegyvere méregbe volt mártva.
Naruto pár másodperc alatt átszúrta a kezét egy kunaival.
-Így el fogsz vérezni-rázta a fejét Kakashi-sensei.
-Micsoda?!-esett teljes pánikba Naruto.
A sensei odament és ellátta a sebét. Azonban mielőtt tovább mentünk volna Kakashi-sensei szembe fordult a híd építővel.
-Miért akarták magát elvinni?
Az építő lehajtotta a fejét, s így szólt.
-Felbéreltek egy bérgyilkost ellenem. A híres Rejtet köd faluban lévő..
-Zabuza a neve ennek a bérgyilkosnak igaz?
-Igen.
-Zabuza? Az még is kicsoda?-kérdeztem a seinseire nézve.
-Rejtett köd faluban élő bérgyilkos, akit csak nagyon pénzes emberek tudnak felbérelni.
-Miért kell neki a hídépítő?
-Azért akarnak engem megöletni, mert nem akarják,hogy megépítsem a hidat, ami összeköti a két falut.
-Ha ezt elmondta volna a Hokage-sama-nak akkor ez egy A osztályú küldetés lett volna és drágább is. És akkor az is biztos, hogy nem négy, frissen vizsgázót kapott volna maga mellé.
-Igazán sajnálom.
Tovább folytattuk az utunkat. Jó pár órája gyalogoltunk, mikor előjött egy nagy karddal rendelkező ninja. A homlokpántján Eső rejtek jele volt.
-Mi csoda megtisztelés, hogy találkozhatok Hatake Kakashi-val a másoló ninja-val.
Már nagyban folyt a harc Kakashi-sensei és Zabuza között, mikor is Zabuza egy pillanat alatt egy vízbörtönbe zárta be a sensei-t.
-Menjetek innen! Védjétek a hídépítőt!-szól ki nekünk a sensei.
-Nem megyünk sehova!-kiáltom vissza a sensei-nek.
-Bátor kis kölykök vagytok mondhatom.
Sasuke eldobott egy shurikent ami nem volt a legpontosabb ezt be kell vallani. Dobott még egyet rögtön az előző után.
Nem tudom, hogy miért de körbe néztem.'Hova lett a híd építő?'
Lassan odaszaladtam a többiekhez.
-Körül nézek egy kicsit a környéken.
-Pont most?-akadt ki az Uchiha.
-Nem tudom feltűnt-e de nincs meg a híd építő-súgtam oda neki egy kicsit agresszívabban.
-Rendben menj-szólt oda Naruto.
YOU ARE READING
Az Én Történetem! [Szünetel]
FanfictionNaruto ff. Uzumaki Amaye eddigi átlagos élete hamar kudarcban köt ki. Elveszti szeretteit és totálisan egyedül marad. Vagy még sem? A forduló pont, amely megjelent az életében nagy kihatással volt rá. Semmihez nem volt kedve vagy ha lett is volna va...