Az Én Történetem! [Szünetel]

⥈ 1. ⥈

A reggeli felkelő nap első sugarai vakították szemeimet, ahogyan a csendes utcákon sétáltam. Amint közelebb kerültem a falu közepéhez annál nagyobb lett a hangzavar és a tömeg is. Mindenfelé munkába igyekező felnőttek és az akadémiára járó diákok beszélgetését vitte magával északra a szél.

Gyorsabban kezdtem el menni, hiszen nem késhetem el a mai nap, mert ma teszem le a vizsgát és elindulhat a ninja utam. Rajtam kívül több tanuló is gyorsabb tempóra kapcsolt, mert perceken belül meghalljuk a csengőt és amíg a többi osztály tanul vagy gyakorol, addig mi végzősök vizsgázni megyünk.

Az osztályterem fel lépkedtem, mikor szembe találkoztam Sakurával és Inoval, akik nagyban kuncogtak valamin, de amint megláttak lehervadt a mosoly az arcukról és csípőre tett kézzel vizslattak. Eléjük érve megálltam és kérdőn néztem felváltva a két lányra. Nem mondtak semmit csak kikerültek és tovább mentek.

- Hamar terjednek itt a hírek Ama. - Lépett mellém Shikamaru.

- Engem nem ez a része zavar, hanem a kombinálással van bajom - sóhajtok fel fáradtan, majd Shikaval az oldalamon bemegyek a terembe.

- Várnod kell egy kicsit és abbamarad a duzzogás - vonja meg a vállait.

- Te mit hiszel? - Fordulok felé. - Szerinted is történt valami köztem és közte?

- Ahogyan téged ismerlek nem történt semmi - mondja halál nyugodt hangnemben. - A többiek kombinálnak csak, de ne foglalkozz velük. Hamarosan úgyis vége és csak a csoporttársaidat kell majd elviselned.

- A kérdés már csak az kik lesznek azok. - Szemforgatva ültem le a helyemre.

- Csusszanj arrébb! - Lök meg játékosan Shikamaru. Mosolyogva arrébb megyek, ő pedig leül mellém. Fejét a padra rakott kezére rakta és onnan nézett az ajtó felé.

Szinte már mindenki jelen volt az osztályban kivéve Sakura, Ino és Naruto, de ő valószínűleg az apjánál van és onnan jön.

- Kicsit nehezen tudom felfogni, hogy mindjárt vége - ásít fel.

- Tényleg? - Nézek rá.

- Aham. Már nagyon unom és nem szeretnék mást csinálni csak lazulni.

- Azt ugye tudod, hogy nem fogsz tudni lazulni miután kijutottunk a senseiekhez?

Erre már nem válaszolt, mert az ajtó kinyílt és belépett rajta a két lány, Naruto és utánuk a sensei. Lassan sétált az asztalához, ahol aztán megállt és mosolyogva, büszkén nézett körbe a társaságon.

- Hát ez a pillanat is eljött. - Kezdte el nagy nehezen. - Még mindig alig hiszem el, hogy vizsgázni mentek ma. Mindenkit arra kérek figyelemmel kísérje mit mondanak a vizsgabiztosok és ne makacskodjon senki. Könnyen meg lehet bukni és utána kezdheti előröl az egész évet. - Nézett Narutora, aki csak zavartan megvakarta a tarkóját és kínosan mosolygott.

- Sensei, a csoportokat mikor tudjuk meg? Ma vagy várnunk kell pár napot?!

- Remek kérdés Kiba, mert ezt még én sem tudom pontosan. - Felelte a sensei és zavartan megvakarta a tarkóját. - Mindenek előtt most ne a csapatokon agyaljatok, hanem azon, hogy átmenjetek. A vizsga nagyjából negyedóra múlva indul, addig is töltsétek hasznosan az időtöket.

Körbe mosolygott még egyszer rajtunk, majd büszkén elhagyta a termet.

- Már alig várom, hogy túl legyünk rajta. - Nézett hátra Naruto rám és Shikamarura.

- Abban reménykedsz, hogy idén sikerül? Ch, de naív vagy Naruto.

- Kussolj Sasuke! Nem érdekel, hogy mi a francot gondolsz, de fixen átmegyek - mondta dühöngve az előttem ülő szőke.