Az Én Történetem! [Szünetel]

Az új 7-es csapat

Reggel az ágyon ülve keltem. A konyhámból csörömpölés hallatszott, ezért szemeim kipattantak és szaladtam az említett helyiség felé. A konyhámban Sai állt és mikor észrevette érkezésem hátrafordult.
-Amay...-kezdett bele, de felemeltem kezemet jelezve neki, hogy maradjon csendben.
-Az egyik, hogy neked is jó reggelt. A másik-néztem rá szúrós szemekkel.-Abba hagyhatnád a lakásomba és a magán életembe való turkálást.
-Felszólítom, hogy hagyja el a lakást vagy megöljük!-hallottam meg magam mögül az egyik ANBU-s hangját.
-Nincs para! Már megyek.-indult el, majd hátra fordult.-Csak gondoltam szólok, hogy Danzo-sama nem fogja szó nélkül hagyni a távozásodat.
-Felszólítom még egyszer és utoljára. Hagyja el az épületet!
-Már megyek is.-és eltűnt.
-Jól van Amaye kisasszony?
-Soha jobban-sóhajtottam fel fájdalmasan.-Megkérhetlek benneteket valamire?-nézte rájuk, mire válaszképp csak biccentettek egyet.-A távol létemben is tudnátok vigyázni a lakásomra. Legalább addig, amíg Tsunade-samanál vagyok?
-Kérésed számunkra parancs-szólt kedvesen.-Addig maradunk ameddig csak szeretnéd. Teljesen mindegy, hogy nem ANBU-s voltál, de akkor is családtag vagy, hiszen ha kellett te önzetlenül segítettél nekünk.
-És most neked kell a segítség, ezért mi segítünk neked-szólalt meg a másik is.
-Köszönöm! Ez kedves tőletek.-küldtem feléjük egy mosolyt.
-Ha bármi probléma van azonnal szólunk neked. De természetesen csak az után, miután elhárítottuk a bajt.
-Rendben.-indultam el a fürdőszoba felé, hogy valami elviselhető képem legyen a Hokage-sama előtt. 
Nem sokkal Sai elmenetele után a konyhámban ültem indulásra készen és a kávémat kortyolgattam, mikor kopogtak az ajtómon. Nem számítottam vendégre, ezért kissé kíváncsian tartottam az ajtó felé azzal a szándékkal, hogy megnézzem ki jött el hozzám reggel. Azonban egy elég kellemes meglepetés fogadott, amitől egy kicsit megkönnyebbültem, mert az ajtóm előtt Naruto állt lazán, zsebre dugott kezekkel.
-Jó reggelt Amaye! Mész valahova, hogy így fel vagy öltözve?
-Neked is jó reggelt Naruto! A Hokage-samához készülök. Miért? És minek köszönhetem a látogatásodat?-néztem rá kíváncsian.
-Nem tudtam, hogy dolgod van. Bocsánat!-vakargatta a tarkóját zavartan.-Igazából arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova, de akkor nem szeretnélek zavarni.
-Nem zavarsz. Igazából egészen jól esne, ha lenne társaságom a mai nap.-vallottam be és zavartan elpillantottam mellette.
-Akkor egészen egyszerűen a következő lesz.-kezdte tőle nem megszokott komolysággal.-Elkísérlek Tsunade-no-bachanhoz és utána elmegyünk és eszünk egy rament az Ichiraku standnál. Benne vagy?-nézett rám mosolyogva.

'Ez akár elmehetne egy randinak is. De gondolom csak én látok bele egy kicsivel többet a dologba.'

-Ma még kapok választ Uzumai Amaye?-nézett rám mosolyogva.
-Benne vagyok. Részemről oké.-vontam meg a vállam.-Azt még várod, hogy megigyam a maradék italomat?
-Nincs egy kicsit korán az italozáshoz?-nézett rám döbbenten, miközben becsukta maga mögött az ajtót.
-Én a kávéra gondoltam. Te mire?-kérdeztem nevetve. 
Megittam a maradék italomat és útnak is indultunk.
-Akkor egész jól eltelt neked ez a három év.-nevettem egy újabb sztori után, amit igazság szerint már hallottam. 
-Igen. Nem panaszkodom csak hiányzott egy-két ember. 
-Tényleg?-fordultam felé.
-Igen. Miért? Azt hitted, hogy soha nem gondoltam egyikőtökre? Viccelsz?-nevetett.
-Én nem biztos, hogy gondoltam volna bárkire is.
-Ezt azért nem hiszem el. Akármennyire is vagy magányos farkas...Nem tudom elhinni, hogy nem gondolnál senkire.
-Pedig de. 
-Nem fogsz tudni meggyőzni, de rád hagyom.-karolta át a vállam.
-Sziasztok!-hallottuk meg a hátunk mögül Shikamaru hangját, mire Naruto sebesen levette a kezét rólam.
-Szia Shikamaru!-köszöntem vissza neki elsőként.
-Hát ti merre mentek?-lépett mellénk.
-Kísérem Amaye-t Tsunade-no-bachanhoz.
-Minek mész oda Ama?-kérdezte felém fordulva kíváncsian Shika.
-Egyszerűen csak dolgom van. 
-A Hokage-samához? Mégis mi dolgod van vele?
-Az maradjon csak az én dolgom-feleltem, és mentem tovább.
-Ma elég csípős kedvedben vagy-jegyezte meg és jött utánam. Naruto is felzárkózott és úgy mentünk tovább. Az épület előtt Naruto megállt, amit kissé furcsáltam.
-Te nem jössz?-kérdeztem.
-Menjek?-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Azt hittem vagyis azt mondtad, hogy elkísérsz.
-Szeretnéd, hogy teljesen bekísérjelek?-húzta mosolyra a száját.
-Csak akkor ha szeretnél, nem erőltetni.-de mire befejeztem Naruto már előttem állt.
-Akkor menjünk.-és elindult.
A fel felé vezető úton a három éven gondolkoztam, amíg Naruto távol volt. Rengeteg olyan tettem, amiről nem tud más csak Danzo-sama és a társam Sai. Rengeteg olyan tett, ami miatt ezer százalékig veszem, hogy a többiek elhatárolódnak tőlem. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna arra az esetre, amit legelőször követtem el. Akkor még zöldfülűnek számítottam a Gyökérnél és nem mondtam, nem mondhattam nemet.
-Min gondolkozol?-emelte rám kíváncsi tekintetét Naruto.
-A múlton-feleltem szűkszavúan.
-És annak melyik zsebében jársz?
-A jobbik zsebében. A szép emlékeken jár az agyam, amikor még minden jó volt és nem számított, hogy hogyan döntök, mert nem volt befolyása a jövőmre-hazudtam.- De addig minden ilyen döntést bepótoltam szóval, nincs gond.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Néha én is vissza gondolok ezekre az időkre, mikor még minden oké volt-sóhajtott fel.-Lehet egy kérésem feléd?
-Persze. Igazság szerint meg sem kell kérdezned csak mond nyugodtan.
-Megkérnélek arra, hogy ne hazudj. Nem áll jól!
-Mióta ismersz ilyen jól?-nevetek fel, de látva, hogy Naruto egyáltalán nem nevet, sőt az arca baromi komolyan.-Naruto?-kérdeztem félve, mire megtorpan ezért én is megállok.
-Igazság szerint rohadtul nem ismerlek Amaye. Legalábbis nem ismerek rád. Mintha kicseréltek volna és nem is lennél önmagad.-nézett mélyen a szemembe.
-A három év alatt sok olyat csináltam, amit egyáltalán nem kellett volna-fakadt ki belőlem és tovább mentem. Láttam Naruto-n, hogy nagyon nem tetszik neki, hogy ilyen félvállról veszem, de nem tudod mást mondani, mert kopogtam a Hokage irodájának az ajtaján.
-Gyere!-hangzott bentről a válasz, mire benyitottam.
-Jó reggelt Tsunade-sama!-csuktam be az ajtót.
-Neked is jó reggelt!-mosolygott rám kedvesen.-Hogy aludtál?
-Egész tűrhetően.
-Hallottam hírét annak, hogy mi történt reggel.
-Gondoltam, hogy nem kell majd mondanom, mert mire ideérek maga pontosan tudni fogja, hogy mi történt reggel a lakásomba. Elhiheti, hogy milyen volt a reggelem-forgattam meg a szemem, de nem neki szólt, hanem a reggel eseményei miatt.
-Látom felzaklatott. De nem kell félned már találtunk megoldást Minato-val.-mosolygott rám bíztatóan.
-Nem zaklatott fel csupán csak dühít, hogy ennyire nem lehet tisztelni a másik magán életét-fontam össze magam előtt a kezeimet dühösen.
-Tudtad, mert mondtuk, hogy Danzo sohasem játszik tiszta lapokkal. Erre is számítottunk, ezért minden olyan információt, ami neki kellhetett, azt eltüntettük-lépett be egy mellék ajtón Shikadai egy mappával a kezében.
-Maguk honnan tudják, hogy Danzo-samának mi kell?-néztem rájuk felváltva és döbbenten.
-Az most nem lényeg. Azt mondom, amire jutottunk. Egyszerű, de nagyszerű.-csapta össze kezeit izgatottan.
-És, mi lenne az?
-Újra összeraktuk a hetes csapatot, ami belőled, Sakura-ból, Naruto-ból, Sai-ból áll és a sensei-etek nem Kakashi lesz, hanem Yamato.
-Tessék?-akadtam ki teljesen.