Az Én Történetem! [Szünetel]

Itachi?

Követtem tovább a két fekete ruhás alakot, akik bejárták az Uchiha-k volt területét, majd visszatértek ugyan ahhoz a tóhoz. Nem tudtam, hogy hol lehet már ennyi ideje Hikari, de most nem is szabad ezzel foglalkoznom. Ha nem koncentrálok, hamar lebukom. Öt perc elteltével megérkezett három sensei. Még hozzá Kurenai-sensei, Asuma-sensei és Gai-sensei, Hikari pedig közvetlenül mellém ugrott.
-Na? Gyors voltam?
-Ezt az egyszerű feladatot még egy csiga is előbb hajtaná végre, mint te!-néztem rá szúrós szemekkel.
-Pedig már bíztam benne.-biggyesztette le a száját.
-Legközelebb mondjuk ne hagyd, hogy az egód felemeljen a földről.
-Ezzel most azt akarod mondani, hogy egoista vagyok?
-Miért, nem vagy az?-néztem rá értetlenül.
-Nem vagyok az!-sértődött meg.
-Ne viselkedj úgy, mint egy gyerek!
-Dehát gyerek vagyok még! Vagy a te szemedben férfi vagyok?-húzta a száját félmosolyra.
-Maradjunk annyiban, hogy az én szememben nem vagy egyáltalán férfi!
Fél óra múlva Kakashi-sensei is megjelent. Hikari-val figyeltük az eseményeket, hátha mi is kellenénk. Bár, erre nagyon nem látok esélyt. A harcot első sorban tanulás céljából néztem, meg azért is, mert látni szerettem volna azt, mikor Kakashi-sensei a sharingan-t használja. Felénk esett egy robbanó cédulás kunai, ezért jóval beljebb bújtunk a fal mögé.
-Ez nem lesz így jó Amaye!
-Nekem mondod? Szólnunk kéne valakinek.
-Ne szóljatok senkinek!-hallottuk meg Kurenai-sensei hangját.-Egy dolgot kérek tőletek! Tegyetek jelentést a Negyediknek, hogy a faluban megjelent Hosigaki Kisame és Uchiha Itachi!-teljes sokkot kaptam. Itachi? De még is miért?
-Amaye minden rendben?-néztek rám mind a ketten.
-Persze.
-Ha nincs kérdés menjetek!
-Hai!-Hikari és én már el is tűntünk onnan. Már félúton voltunk, mikor figyelmetlenségem miatt megbotlottam egy antennában és lebucskáztam a tetőről. Hikari rögtön leugrált mellém.
-Jól vagy? Biztos minden rendben?
-Persze! Menjünk csak tovább, ne is törődj velem!
-Már hogyne törődnék?! Egy ilyen piti hibát elkövettél, ami nem vall rád.
-Néha nekem is lehet. Vagy nem?
-De. Lehet.-felém nyújtotta segítően a kezét amit én el is fogadtam. Leporoltam gyorsan a ruhámat és mentünk is tovább. Hikari végig csendben jött mögöttem. Annyira frusztráltan éreztem magam, hogy azt elmondani sem tudom. A tudat, hogy egy olyan személy aki benne volt és mondhatni benne is van az életedbe, akit évekig nem láttál egyszer csak megjelenik így a faluban...még hozzá Akatsuki ruhában. Nekem ez nagyon magas.
-Min agyalsz ennyire Amaye?
-Igazából még magam sem tudom.
-Tudod, hogy nekem elmondhatod.
-Mit akarsz ezzel elérni?
-Na jól van!
-Most mi van?
-Visszatértél. Most már megnyugodtam.
-Te most csak szórakozol velem?
-Nem. Nem szórakozom veled.
-Te ilyeneket komolyan gondolsz?
-Mindent komolyan szoktam gondolni és mondani is.-nevetett fel. Én is felnevettem egy nagyon kicsit, majd megláttuk Minato-sensei-t a tetőn, miközben a kifaragott kő arcokat figyelte.
-Minato-sama!-ugrottunk le mögé a tetőre.
-Amaye, Hikari! Ti mit kerestek itt?
-Jelentést szeretnénk tenni!-kezdett bele Hikari.
-Még is miféle jelentést? Egyébként Amaye hívattalak Hikari-val de nem jelentél meg. Mi az oka ennek?
-Épp erről lenne szó Minato-sama!-álltam fel én is.
-Hallgatom!-fonta össze a kezeit maga előtt.
-Megjelent két darab fekete ruhás alak...
-A ruháikon piros felhők vannak és hatalmas kalapot hordanak.-folytatta helyettem Hikari.
-Ezt csak képzeltétek. Mind a ketten az irodámba!-indult el a lépcső felé.
-Yondaime-sama hinnie kell nekünk!-indult el utána Hikari, de meg is állt, mert Minato-sama is így tett.
-Azt mondtam, hogy az...
-Igen azt mondta, hogy menjünk az irodájába, de azt sem tudja, hogy mit szeretnénk magának mondani!-akadtam ki teljesen.
-Ha bárki idegen belépett volna a faluba akkor a biztonsági rendszer jelzett volna.
-Nem! Mert a két személy aki itt van az nem más mint Hosigaki Kisame és Uchiha Itachi az Akatsuki két tagja!
Ez után a mondatom után már tényleg Minato-sama irodájába kötöttünk ki.
-Honnan tudsz az Akatsuki-ról?-nézett rám.
-Mi az az Akatsuki?-nézett felváltva ránk Hikari.
-Nem kell mindenkinek tudni róla!-zárta ezt rövidre Minato-sama.-Hikari te menj és segíts a sensei-eknek!
-Hai!-Hikari eltűnt a Yondaime-sama pedig felém nézett.
-Mióta tudsz az Akatsuki-ról?
-Elég régóta. Eddig csak a létezéséről tudtam, de nem gondoltam volna, hogy olyan is van benne aki a fél gyerek koromat végig kísérte.
-Uchiha Itachi-ra gondolsz?
-Igen.-a Hokage-sama és közém egy pár perces csend telepedett.
-Min jár az eszed?-kérdezte lágyabb hangon.
-Sasuke-nak ezt nem szabad megtudnia.
-Micsodát?
-Hogy Itachi itt van a faluban. A fejébe vette, hogy megöli, szóval akár most is neki rontana eszetlenül.
-Gondolod?
-Nem. Tudom.
A következő pillanatban kivágódott az ajtó és Gai-sensei rontott be rajta.
-Yondaime-sama Uchiha Itachi és Hosigaki Kisame elhagyta a falut!
-Miért?-kérdeztük egyszerre Minato-samaval.
-Mert megtudták, hogy Naruto nem tartózkodik a faluban, ezért elindultak utána!
-Akkor Naruto veszélyben van!-fordultam Minato-sama felé.
-Miért kellene nekik Naruto?-kérdezte Gai-sensei.
-Fogalmam sincs.-mondta Minato-sama.
-Azért, mert Naruto a kilencfarkú jinchuriki-je.
-Akkor is? Minek nekik Naruto?
-Nem Naruto kell nekik, hanem a Kyuubi!
-Azonnal induljunk utánuk!
-Yondaime-sama, Gai-sensei, Amaye-chan!-rontott be az ajtón Hinata.
-Mi történt Hinata?-néztem rá aggódva.
-Sasuke megszökött a kórházból!
-De még is honnan tudta meg?-kérdeztem Hinatát.
-Fogalmam sincs, de az Akatsuki két tagja után vette az irányt.
-Majd én utána megyek-indultam el az ajtó felé.
-Amaye én is veled megyek-indult el felém Gai-sensei.
-Nem sensei! Maga maradjon a faluban, én Sasuke után megyek.
-De mi lesz Naruto-val?
-Naruto-val ott van Jiraiya-sama. Ott nem lesz gond!
-Yondaime-sama! Magának mi a véleménye erről?-nézett a sensei Minato-samara segítség kérően.
-Bízom Amaye döntéseiben és tudom, hogy ezt egyedül is megtudja csinálni. Menj Amaye!
-Arigatou Minato-sensei!-és már ott sem voltam. Sejtettem, hogy Sasuke melyik út vonalon fogja elhagyni Konoha-t, mert már nem egyszer mondta el nekem. Siettem, hogy minden képen előbb találjam meg Sasuke-t, minthogy Sasuke Itachi-t. De azt is végig kellett gondolnom, hogy mi van akkor ha annyira erősek, hogy még maga Jiraiya-sama sem bírna velük. Nem ezt kívántam, de sajnos benne van a pakliba. Egy olyan szervezetről beszélünk amiről alig tudunk valamit. A tudásunk róluk megegyezik a nullával, ami nem valami jó. Szerencsére nem kellett sokat mennem, mert hamar beértem Sasuke-t.
-Sasuke állj meg!-kiáltottam utána. Sasuke megállt az egyik faágon, én pedig mellé ugrottam.
-Mit szeretnél Amaye? Most kicsit sem érek rá.
-Pontosan tudom, hogy miért szöktél meg a kórházból, miért hagytad el a falut és miért sietsz ennyire.
-Honnan tudnád? Fogalmad sincs, hogy miért!-kelt ki magából teljesen.
-Itachi után mész. Igazam van?
-Honnan tudsz Itachi-ról?
-Én jelentettem be, hogy itt van a faluban.
-És nekem miért nem szóltál?
-Mert nem akartam, hogy ez legyen! De látom, hogy el is mondhattam volna! Egyáltalán honnan tudtad meg?
-Az nem lényeg! A lényeg az jelenleg, hogy el akartad titkolni ezt előlem! És nem csak el akartad, hanem el is titkoltad!
-Sasuke tényleg nem érted a lényegét?
-Minek a lényegét? Annak, hogy simán a szemembe hazudtál volna? Te erre mit reagálnál a helyembe? Hm?
-Fejezd be Sasuke és menj vissza a faluba!
-Nem te mondod meg, hogy mit csináljak! Én mondom meg magamnak, hogy mit csinálok! Remélem érthető voltam!-és újra útnak eredt. Próbáltam felvenni a tempóját, de amint ez sikerül ő még jobban rágyorsított. Ha Gai-sensei is jött volna velem, akkor még jobban magamra haragítottam volna. Az meg nem hiányzik, mert most így is pipa rám. Majd megbékél! Legalábbis nagyon remélem. Városról városra futottunk és kerestük Itachi-ékat. Éreztem, hogy már nincsenek mesze...